Börtön vagy akasztás még nem jár az alternatív véleményért, mint Putyinnál, Sztálinnál, Rákosinál vagy a korai Kádárnál, de már nem járhatunk messze.

A hangnem napról napra durvul. Egy-egy propagandacikk gond nélkül elférne a Völkischer Beobachterben, a 30-as évek Pravdájában, vagy a Szabad Népben.

A csütörtöki Napi Gyűlölet például dörgedelmes vezércikkben kel ki az „árulók” ellen:

„Ide jutottunk: a napi rutin részévé vált, hogy magyarországi telephelyű balliberális »politikusok« kimennek Brüsszelbe, Berlinbe, Washingtonba, és diktatúrázzák, gyalázzák a saját hazájukat. Azt az országot, ahol születtek. (...)

 

Napi rutin lett, hogy magyar politikusok idegenben a hazájukat köpködik, Magyarország megbüntetését követelik, tönkretételéért lobbiznak. Ezt nem lehet, és nem szabad megszokni, nem válhat természetessé!

 

Minden egyes ilyen árulást be kell mutatni, elkövetőit néven nevezni, pellengérre állítani!”

Hát, legyen.

Lelkes házmesterként ezennel volnék bátor feljelenteni egy eddig homályban maradó (vesd össze: sötétben bujkáló) elkövetőt. Ráadásul alighanem azt, aki először gyalázta Magyarországot, lobbizott tönkretétele érdekében, köpködte, követelte példás megbüntetését, és a többi, és a többi.

A megátalkodott elkövető Strasbourgban, az Európai Parlament néppárti frakciójának tanácskozásán sürgette az uniós támogatás megtagadását a „hazug és csaló” kormányoktól.

Főleg egytől, a magyartól, mert az „intézményesítette a korrupciót, az erkölcsi relativizmust, a szegénységet, a kiszolgáltatottságot, a hamis adatok szolgáltatását, a felelősséget nem ismerő politikusokat és a politikai hazugságokat”.

A követelés indokoltságát nehéz volna kétségbe vonni. Ma még inkább, mint valaha. Azonban nem ma történt, hanem még 2006 októberében.

A politikust pedig, aki a teljes uniós támogatás – összesen 9 ezer milliárd, mai értéken több mint 20 ezer milliárd forint – megvonását követelte, Orbán Viktornak hívták.

A dolgok azóta megváltoztak. Orbán és a Fidesz kormányra került Magyarországon, intézményesítette a korrupciót és a politikai hazugságokat, éppen inflációgerjesztéssel dolgozik a szegénység intézményesítésén is. Európában viszont a perifériára szorult, nem tagja már a Néppártnak sem.

Az Unió, amelyhez akarata ellenére tartozik, amit személyesen is fájlal, ellenben másfél évtized késéssel ugyan, de megfogadta a javaslatát a hazug és csaló kormányok forrásmegvonásáról.

Nem kétséges, hogy ezért valakinek felelnie kell. Pellengérre az árulókkal! Mindegyikkel.