A példátlan orosz katonai akcióról a Klubrádió Reggeli személy című műsorában beszélgetett Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértővel, a Corvinus Egyetem oktatójával Dési János.

A kutató előrebocsátotta, hogy már január közepén sejteni lehetett a ma történtéket. Az orosz parlament, a Duma elfogadta a kommunista párt indítványát, ami azt javasolta, hogy ismerjék el a szakadárnak nevezett két kelet-ukrajnai megye, Donyeck és Luhanszk függetlenségét Ukrajnától.

Ez csak úgy volt lehetséges, hogy ezt megszavazta Putyin pártja, az Egységes Oroszország, amely kétharmados többséggel rendelkezik a Dumában. – Már akkor felrémlett, hogy az oroszoknak ez lesz a mesterterve a szomszédos ország elleni katonai akcióban – fogalmazott a szakértő.

A magát „népköztársaságnak” nevező két megye lakossága 3,5-4 millió lehet, közülük egyes hírek szerint közel százezer embert elszállítottak Oroszországba. Sz. Bíró Zoltán jelezte, hogy önmagában már azzal megsértette az 1975-ös Helsinki Záróokmányt Oroszország, hogy erővel fenyegette szomszédját a vele kialakult vitában. Ezt támasztja alá, hogy az elmúlt hónapokban közel 190 ezer orosz katonát vontak össze az orosz–ukrán határon.

Nem reagált jól a moszkvai tőzsde a „békefenntartó” csapatok bevonulására, mert a reggeli kereskedés óta 14 százalékkal esett a részvények ára. Kialakult az az állapot, amikor a befektetők szabadulnak az orosz részvényektől, ami kellemetlen hír az orosz gazdaságnak. Még akkor is, ha az ország devizatartaléka rekordnagyságú, eléri a 650 milliárd dollárt; ez leginkább annak köszönhető, hogy az elmúlt évben drasztikusan emelkedett a kőolaj és a földgáz ára.

Ezzel függ össze, hogy Európát kevésbé érintené kellemetlenül, ha Moszkva elzárná az olajcsapokat, mert ez máshonnan pótolható. Sokkal nagyobb gondot jelentene a földgázszállítások leállítása – jelezte a kutató. Igaz, az Egyesült Államok az utóbbi hónapokban felgyorsította azokat a tárgyalásait, amelyek azt célozták, hogy Európába a korábbinál sokkal nagyobb mennyiségben szállítsanak cseppfolyós földgázt Amerikából és az Öböl-menti országokból.

A kérdés természetesen megfordítható: amennyiben Oroszország nem szállítja Európába az energiahordozókat, akkor ez komoly veszteséget jelent a politikai vezetésnek, és a devizatartalékokat hamar felélné az ország – hangzott el.

Medvegyev első elnöki ciklusának letelte után 2012-ben ismét Putyin lett az ország első számú vezetője, és komoly energiákat mozgósított, hogy újraszervezze Oroszország vezetésével az eurázsiai gazdasági térséget, Ukrajna részvételével. Erőszakkal senkit nem kényszerítenek ebbe – hangzott a putyini ígéret, de a szép szavak politikája nem tartott sokáig.

Sz. Bíró Zoltán meggyőződése szerint nem Oroszország biztonsági igényei állnak a mostani konfliktus hátterében. Az Egyesült Államok és a NATO éppen az elmúlt hónapokban jelezte, hogy hajlandó tárgyalni az oroszok kérte biztonsági garanciák egy részéről. Ukrajna NATO-tagsága pedig belátható időn belül nem realitás – ez mindenki számára világos.

Moszkva viszont azt szeretné elérni, hogy soha ne lehessen a szomszédos állam a nyugati katonai szövetség tagja. Ukrajna belső változásai kapcsán a szakértő arra hívta fel a figyelmet, hogy a Moszkva-barát Janukovics elnök bukása után a hatalomra került, egyértelműen nyugatbarát Juscsenko elnök hivatali ideje alatt az ország lakosságának mindössze harminc százaléka értett egyet az ország NATO-tagságával. Mára ez kétharmad lett.

Ma Ukrajna Európa legszegényebb állama, az egy főre jutó GDP még Albánia és Koszovó szintjét sem éri el. Ez jelzi, hogy az ország modernizációja és felzárkóztatása herkulesi feladat. Már csak azért is, mert egy Franciaország területi nagyságával vetekedő országról van szó, közel 44 millió lakossal.

Nem tudni, mit hoznak az előttünk álló napok. A két szakadár megye negyven százaléka áll jelenleg az oroszbarát erők fennhatósága alatt. Nem tudni, hogy ezt átlépi-e az orosz hadsereg vagy sem. Sz. Bíró Zoltán szerint nem kizárt, hogy a korábban kialakult határ mentén megállnak az oroszok, és így nem lesznek összecsapások, és nem lesznek áldozatok.

Ha mégis kitörnének az összecsapások, akkor azok nagyban különböznének a Krím-félsziget elfoglalásától. A szakértő szerint azért is, mert ott nem az orosz reguláris hadsereg avatkozott be, hanem a szeparatisták. Ezért is nevezik a háborúnak ezt a szakaszát „be nem vallott vagy szégyellős háborúnak”.

Ma alapvetően más a helyzet, mert a két ország hadserege áll szemben egymással, ráadásul, erősítette meg Sz. Bíró Zoltán, az ukrán hadsereg összehasonlíthatatlanul jobb állapotban van, mint a Krím-félsziget elfoglalásának idején volt.

Biztosan nagy számú orosz katonai áldozata lenne annak, ha kiterjednének a harcok. Ekkor az áldozatok számát nem lehetne eltitkolni. Az orosz társadalom nem különösebben lelkesedik a háborúért. Vagyis: komoly belpolitikai árát fizethetne Putyin, ha sok halottja lenne hadseregének.

– Az orosz „békefenntartók” Luhanszk és Donyeck megyékbe küldése azért is sok kérdést vet fel, mert Oroszországon kívül egyetlen állam sem ismerte el azok függetlenségét – zárult a Klubrádióban folytatott beszélgetés.