A csöppet sem érdektelen kérdésekről beszélt a napokban Szegeden megtartott előadásában Maróth Gáspár, védelmi fejlesztésekért felelős kormánybiztos, a Europe Directe Szeged és az egyetem jogi karán belül működő Nemzetközi és Regionális Tanulmányok Intézetének (NRTI) közös rendezvényén, amelynek házigazdája Kruzslicz Péter, az NRTI adjunktusa volt.

Rendkívül szerteágazó, az Európai hadiipar és egységes európai haderő – szándékok, lehetőségek, jövőkép című előadásában Maróth Gáspár elmondta: jelenleg inkább német, francia, olasz, spanyol, brit hadiiparról beszélhetünk Európában, mint egységes kontinentálisról.

Ehhez hozzátette, hogy jelentős súlyt képviselnek ebben az ágazatban a skandináv országok – a magyar légierőben svéd gyártmányú Gripen vadászgépek teljesítenek szolgálatot.

A globális verseny és erősorrend felől nézve azonban a kontinentális hadiipar nincs a dobogón. Jól jelzi ezt, hogy a legnagyobb Európában található hadipari cégek éves árbevétele 6–8 milliárd euró, az Egyesült Államokban találhatóak ennek akár a tízszeresét is elérik. Ebben a kitekintésben nem szabad megfeledkezni az olyan országok nagyon komoly hadiiparáról, mint Kína, Japán, Dél-Korea, Oroszország és Törökország.

– Ha nincs megfelelő nagyságrendű pénz, akkor nem lesz európai hadiipar – jelentette ki az előadó. Az erőforrások felől nézve a kérdés ennyire egyszerű. Az Európai Unió igyekszik utolérni magát ezen a területen, ezt jelzi, hogy nyolcmilliárd eurós költségvetéssel létre hozta a PESCO-programot, amely az unióban tevékenykedő hadiipari cégek munkáját szeretné szorosra fűzni.

A kormánybiztos kétségeit fogalmazta meg, hogy ekkora pénzből lehet-e érdemi előrelépést várni. Majd hazai vizek felé kanyarodott, amikor arról beszélt, hogy idehaza 2016-ban kezdődött el a haderőfejlesztési program, amely már elodázhatatlan volt.

Az ország védelmi képessége akkor szinte a nullával volt egyenlő. A feladathoz sokkal korábban kellett volna hozzálátni, de pénz hiányában ez elmaradt. Nem mellékes, hogy a NATO-tagság elvben sok katonai kötelezettséget ró az országokra, de ezek alól nem kizárólag Magyarország bújt ki.

Ismeretes, hogy a szövetségi tagsággal az államok vállalták, hogy GDP-jük két százalékát fordítják védelmi kiadásokra. Az európai NATO-tagállamok belekényelmesedtek abba az állapotba, hogy az Egyesült Államok megvédi őket, és ezzel párhuzamosan elhanyagolták védelmi képességeik fejlesztését.

A magyar haderőfejlesztés 2016-os kezdetekor 12 ezer milliárd forintnál álltak meg a számolásban, amikor arról gondolkoztak: mire lenne szüksége a hadseregnek. – Egyetlen ország sem mondhat le arról, hogy védelmi képességgel rendelkezzen, így Magyarország sem – hangzott el. Érdekes sajátosságra hívta fel előadásában a figyelmet Maróth Gáspár: a kelet-közép-európai országok közül hazánk volt az egyetlen, amely európai gyártóktól vásárolt fegyvert. Ez különösen annak figyelembevételével érdekes, hogy elvben minden uniós tagállam elismeri, hogy szükséges az európai hadiipar fejlesztése és erősítése.

– Ha nem teremtjük meg az európai szuverenitás fogalmát és ezt nem töltjük meg tartalommal, akkor nincs jövője az Európai Uniónak. Hosszú ideje nagy az unió haditechnikai és hadianyag függése az Egyesült Államoktól – hangzott el, és a gondolatmenet következő állomása nem is lehetett más, mint annak kimondása, hogy az uniónak önfenntartó európai hadiiparra van szüksége.

Az előadásban kitért Maróth Gáspár arra, hogy a hadiipar húzóágat egy-egy ország gazdaságában, és ez valósággá válhat Magyarország esetében. A német hadiipar szereplői nagyra értékelik, hogy az elmúlt négy-öt évben komoly tételben vásárolt az ország cégeiktől.

Ennek egyik következménye, hogy az utóbbi években zöldmezős beruházásként döntően német cégek több haditechnikai üzem építésének kezdtek hozzá hazánkban.

Gyulán az Airbus épít gyárat, ahol helikopter-alkatrészeket gyártó üzemet adnak át jövőre. Hamarosan Zalaegerszegen harckocsik készülnek, és mellette komoly ilyen jellegű gyárak építése zajlik Nyírteleken, Veszprémben, Somogy megyében és Budapesten.

A hadiipar hazai fejlesztése nem kizárólag azért hasznos, mert növeli a magyar gazdaságot, hanem mert részben forrást teremt a haderőfejlesztés költségeinek előteremtéséhez – érvelt a kormánybiztos. A német hadiipari cégek itteni megjelenése befektetési és iparfejlesztési szempontból is jelentős.