A Dugonics téren már szombaton délután ötkor nagy volt a gyülekezet. A hangulat remek volt, amihez az idén is sokat hozzátettek a Mohácsról érkezett busók, akik állítólag azért kaptak szabad eltávozást Duna-parti városból, és utazhattak a Tisza-parti Szegedre, mert Mohácsra már beköszöntött a tavasz.

Az elvárás velük szemben itt sem változott. Ami jár Mohácsnak, jár Szegednek is. A néptáncosokkal, zenészekkel kiegészülő gyülekezet a kiszebábbal legelöl a Kárász utca érintésével kezdte meg az útját a Szent István tér felé. Ám előbb a Kárász és a Kölcsey utcák sarkán állt meg a menet, majd a Klauzál téren, és mindkét helyen a néptáncosok adtak rögtönzött műsort.

A Széchenyi téren átvágva az Anna-kutat érintve a Kálvin tér felé vette útját a menet, hogy a Vidra utcán haladva elérjék a Szent István teret. Itt már hatalmas tömeg várakozott a Dugonics térről érkezőkre. A környékbeli házak erkélyei mindenütt megteltek kíváncsiskodókkal. Ilyen menetet ritkán látni, legfeljebb évente egyszer.

A Szent István tér sarkán rövid előkészület után lángra lobbant a kérések sokaságával ékesített kiszebáb. A hagyomány szerint minden bút és baj magával vitt a tűz, és ezzel véget vet a télnek, egyben utat nyit a tavasznak.

Óriási üdvrivalgás közepette éget hamuvá a kiszebáb, majd a tér több ezres közönsége együtt énekelte el a Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű dalt.