Erő? Helyben és Brüsszelben – Ceglédi Zoltán jegyzete

A 2022-es országgyűlési választások súlyos ellenzéki kudarca azt is jelenti, hogy egyelőre csak a parlamenti pöttöm frakciók fölött és alatt marad a Fidesszel szembevethető erő: az önkormányzatoknál és az Európai Parlamentben.
Ceglédi Zoltán

2022. április 15. 11:03

Erő? Helyben és Brüsszelben –
Ceglédi Zoltán jegyzete

A mögöttünk hagyott kampány reális várakozása a Fidesz leváltását hirdető térfélen a végjátékban már oda finomodott, hogy Orbánt valószínűleg nem sikerül elzavarni, de úgymond „kétharmad alá szorítjuk” meg „a NER-nek a vékony többségével gúzsba kötve kell majd kormányoznia”. Ma már komikus visszatekerni akkori levelezéseimet arról, hogy mekkora frakciókat vártak ellenzéki prominensek és tanácsadók; maradjunk annyiban, hogy nagyravágyó terveikhez képest a 199 fős parlament „legnagyobb” ellenzéki képviselőcsoportja lehet 15-16 fős.

 

A másik jellemző tévedésük, hogy a Fidesz csak úgy, az íze miatt gonosz. Hogy Orbánnak ez a hobbija. Hogy a legfontosabb döntéseket javarészt pusztán ártó szándék mentén szüli. Ezzel szemben pont ez a tudatlan gőg lett a negyedik kétharmad bölcsője, ugyanis Orbán valóban hoz gonosz, részvétlen, ártó döntéseket, de ezek túlnyomó többsége a hatalmi logika mentén születik, kisebb része a személyes passzió vagy hitbéli meggyőződés, és elenyésző az, amihez annak ellenére ragaszkodik, hogy az sem most, sem stratégiai időtávban nem szolgálja a hatalma megtartását.

 

Pont ezért gondolom, hogy az április harmadikán méretre vágott parlamenti ellenzéket nem fogja politikai értelemben kivégezni, sőt, némi böllenkedés mellett igyekszik majd őket táplálni, fenntartani, hiszen uralkodása záloga az őt leváltani képtelen ellenzék. Lám, már lehet a köztévébe is menni. Azt kell a legjobban megfizetni, akinek a teljes politikai karrierje úgy fest, hogy négyszer indul Orbán ellen a választáson, és mind a négyszer Orbán kap kétharmadot. Erre jár aztán az ellenzéki „ellenállónak” a havi két és félmilliós, évente emelt parlamenti fizetés közpénzből. Azt az ellenzéki elitet kell táplálni, amely a hangos veszélytelenségbe kormányozza a pártjait.

 

Felértékelődik ugyanakkor az Európai Parlamentben vitézkedő politikusaink mandátuma. Míg idehaza a Fidesz kibővítette és megerősítette hatalmát, addig odakünn jóval zimankósabb rájuk a klíma: a legnagyobb frakcióból és pártcsaládból kiesve a senki földjén kolbászolnak, akkor, amikor az esztelen koronalezárásokkal előidézett, a borzalmas orosz agresszióval súlyosbított válság miatt a magyar gazdaság még sokkal jobban függ az uniós forrásoktól. Magam arra számítok, hogy ha a magyar ellenzéki pártok brüsszeli politikusai most aktívak és innovatívak lesznek (nem egyenlő „erős Facebook-posztok”), úgy idehaza ugyanúgy felértékelődik a szerepük, mint történt az a 2019-2020-ban.

 

 

A másik színtér, ahol az ellenzék tartani tudta a lépést a Fidesszel, a magyar önkormányzati szféra. Itt már jóval vegyesebb a kép a különböző mértékben sikeres, de semmiképp nem kudarcos EP-képviselőinkhez képest. Vannak páratlanul sikeres ellenzéki vezetésű önkormányzatok, és vannak olyanok is, amelyek miatt pironkodni indokolt. De mindenképpen ott vannak, vezetői pozícióban vannak az ellenzék politikusai a fővárosban és a nagyobb városokban is. Ezek a hídfőállások lehetnének, lehettek volna a kiindulópontjai egy másik Magyarország alternatívájának, egy, a minapi országgyűlésinél sikeresebb összeállásnak.

 

Súlyos bűn, hogy 2019 ősze után nem a közös építkezésre koncentráltak; ebben szinte senki nem tudott felnőni a feladathoz. Hol a képesség, hol a szándék hiányzott. A lényeg, hogy két és fél év után se közös média, se közös intellektuális hátország, se más együttműködés nem jött létre az ellenzéki önkormányzatok részvételével.

 

Lett viszont egy újabb fideszes kétharmad. Tanács tőlem, ingyen és gyorsan: még ma és rohamtempóban kezdjék el az ellenzéki önkormányzatok azt a közös politikai építkezést, amit 2019 óta elszabotáltak. Másodperceik maradtak erre, mert, mint mondtam, Orbán Viktor egyáltalán nem olyan hülye, mint amilyennek az ellenzék beszélő fejei lenéző és iszonyúan káros posztokban láttatni igyekeztek; plusz amit Orbán gonoszságaként azonosítanak, az is gyakran inkább precíz részvétlenség. Nem jobb, de más. A kétharmad most fogja kiradírozni mindama maradék helyi erőforrásokat és jogosítványokat, amelyeket összekapcsolva az ellenzék valódi veszélyt jelenthetne a NER-re. Ne tévedjünk: marad minden, ami jóllakatja és elkényelmesíti a hivatásos ellenzéket. Emelkedik a politikusi fizetés, mehet a kismutyi, az átnevezés és átadás, senkit nem fognak megakadályozni abban, hogy sárga festékkel csíkozza a kerülete felülete tetszőleges sávjait meg nyilvános klozetokat számlálgasson. De ha már az ellenzéki pártok megtették azt a szívességet a kormánynak, hogy az önkormányzataikat nem rendezték falanxba, nem alakították ezeket egy új világ erőforrásaivá vagy védelmező bástyáivá, úgy a kormány, illetve a parlamenti többség tesz majd róla, hogy ilyesmi ne is nagyon történhessen meg. Viszik a pénzt, a jogokat, talán még a szerkezetbe is belenyúlnak.

 

Világos a teendő: egyfelől azonnal életre pofozni a Szabad Városok nyeklő-nyakló Szövetségét vagy más, hasonló szervezetet, másfelől pedig minden gőzt a brüsszeli kerekekre. Ahol nem Orbán diktál, ahol még van erő!