– A kormányfő bejelentette, hogy február 1-jétől hat alapvető élelmiszer árát vissza kell vinni a 2021. október 15-i árszintre. Erre az ellenzék azzal válaszolt, hogy ehelyett az alapvető élelmiszerek általános forgalmi adóját kellene levinni öt százalékra. Jó megoldások-e ezek? Megfelelő lépések-e a kialakult helyzetben?

– Mindig hordoz magában kockázatot a kormányzati beavatkozás a piaci árakba. Egy termék ára ugyanis sok esetben valamilyen strukturális okból emelkedhet. Egyszerűen azért, mert az előállítása sokba kerül. Ilyen lehet a dráguló üzemanyag és a magas bérköltség. Ha a termelőnek, a kis- és a nagykereskedőnek egy adott terméket alacsonyabb áron kell eladni, akkor az neki veszteséget termel, amit valahol kénytelen „visszahozni”. Lehet, hogy az alapvető élelmiszerekből készített termékek árát fogja emelni. Lehet, hogy más termékekét. Ezt egyelőre nem tudjuk.

– Mit mondhatunk az ellenzéki javaslatról?

– Alapvetően méltányos intézkedés. Ugyanis mindig az alacsony jövedelműek azok egy társadalomban, akiknek a jövedelemelköltésük nagyobb részét teszi ki a fogyasztás. A fogyasztást áfa terheli, így jövedelmük elköltése közben ők arányosan sok áfát fizetnek. Az átlagosan 27 százalékos áfa a kispénzűeknek a legnagyobb teher. Mivel élelmiszerekről beszélünk, talán nem is kell hangsúlyozni, hogy enni kell, vagyis ezeket tényleg meg kell vásárolni. Ha az élelmiszerek áfáját lecsökkentjük, akkor elméletileg ezek árának jelentősen kellene csökkenni. Az alacsonyabb jövedelműek ezzel könnyebb helyzetbe kerülhetnek. Ám látni kell, hogy a jelentős áfacsökkenetésekben ott rejlik az a kockázat, hogy kereskedő mennyi áfacsökkentést ad át a fogyasztónak. Tudjuk, hogy léteznek példák sikertelen áfacsökkentésre. Éppen azért, mert a kereskedelem a különbözetet „benyeli”. Vitán felüli ugyanakkor, hogy az élelmiszerárak mostani emelkedése egészen rendkívüli.

– Vagyis nem is az a kérdés, hogy bele kell-e avatkozni a piaci folyamatokba, hanem inkább az, hogy hogyan?

– Így van. Ezekben a hetekben nagyon helyénvaló, ha mindenki azon gondolkozik, miként lehet ezt a helyzet kezelni. Nem említettem eddig, noha lényeges: az áfa mérséklése adóbevétel-csökkenést okoz a központi költségvetésnek. Ugyanakkor az elkölthető jövedelem nő a lakosságnál, ami fogyasztás-növekedéshez vezet. Így az államnak pótlólagos bevétele képződhet.

– Azaz az élelmiszer kieső áfatartalmára nem úgy kell tekinteni, mint az állam számára elveszett pénzre, hanem úgy, hogy ez más csatornákon, de befolyik a központi költségvetésbe.

– Ez lehet az ára annak, hogy kezeljük azt a súlyos szociális problémát, ami az alacsony jövedelműek élelmiszer-vásárlásakor jelentkezik.

– Említette, hogy a csökkenő áfát „benyelheti” a kereskedelem. A kormánynak, az állami hatóságoknak kezében van az a lehetőség, hogy kikényszerítse a kereskedőknél az áfacsökkentést?

– Ez a megoldás a jelenlegi kormányzatnak a hatósági áras beavatkozásához hasonlítana – kényszerítésnél mindig jobbak az okos ösztönzők.