Élve elégették azokat az embereket, akik életben maradtak a sortűz után: kilencvenkilenc szegedi és Szeged környéki zsidót gyilkoltak le bestiális kegyetlenséggel az SS-katonák a háború legvégén Ausztriában

„Soha el nem múló fájdalommal jelentjük, hogy véreinket a német katonaság 1945. április 15-én Randeggnél a legszörnyűbb állati kegyetlenséggel legyilkolta és az általuk szedetett rőzsével részben még élve elégette” – adták hírül a gyászoló családok a korabeli sajtóban, ahol szeretteik nevét és életkorát is közölték. Innen tudjuk, hogy a mészárlás áldozata volt a 2 éves Markovits Ferenc, a 7 éves Hoffmann Vera és a 8 éves Váradi András is. Az áldozatok megmaradt hamvait Szegedre hozták és a zsidó temetőben helyezték örök nyugalomra 1947. december 7-én. A Szegedi Tükör emlékírása.
Szabó C. Szilárd

2022. június 26. 12:24

Élve elégették azokat az embereket,
akik életben maradtak a sortűz után: kilencvenkilenc szegedi és
Szeged környéki zsidót gyilkoltak le bestiális kegyetlenséggel
az SS-katonák a háború legvégén Ausztriában

Hetvennyolc éve, 1944 júniusában több mint ötezer szegedi zsidó állampolgárt deportáltak Szegedről a Bécs melletti Strasshofba – gyári és mezőgazdasági munkára. A marhavagonokban ide szállított szegediek többsége túlélte a kényszermunkát és hazatért.

 

Kilencvenkilenc szegedi és Szeged környéki zsidót azonban bestiális kegyetlenséggel mészároltak le a nácik a háború végén, 1945. április 15-én Randeggnél – olvasható Frojimovics Kinga és Molnár Judit Szeged–Strasshof–Szeged című könyvében. A szerzőpáros a tanulmányok mellett a témához tartozó dokumentumok sokaságát tárta a nyilvánosság elé, de személyes történetek és visszaemlékezések is megtalálhatóak a könyvükben.

 

Megrázó részletek a kivégzésről

A randeggi áldozatok két, egymáshoz közeli alsó-ausztriai településen létrehozott munkatáborban dolgoztak: a lilienfeldi cementgyárban és kerschenbach st. veiti kőbányában. A táborok 1945. áprilisi evakuálásakor a két csoportot egyesített halálmenetben indították el a mintegy 150 kilométerre fekvő Mauthausen felé. Nem jutottak el a koncentrációs táborig. Nagyjából félúton, Randeggnél meggyilkolták őket.

 

A Szegedi Zsidó Hitközség irattárában fennmaradt egy irat, amely a megrázó részletekről tudósít. Eszerint a két tábort 1945. április 12-én evakuálták, a kényszermunkásokat gyalog indították útnak SS-kísérettel. Az evakuáláskor egy, a környéken dolgozó szegedi keresztény vendéglős figyelmeztette szintén szegedi kényszermunkás ismerősét arra, hogy a csoportot kivégezni viszik. Így néhányan megpróbáltak megszökni, de elfogták őket. A menet április 15-én érkezett Randeggbe. „Ott rőzsét szedettek velük. Mikor ezt összeszedték, parancsot kaptak arra, hogy valamennyien üljenek szorosan egymás mellé, arccal a hegy felé. Ekkor adott jelre megszólalt két géppuska és végigsöpört soraikon.” Ezt követően a SS-katonák „leborították a holttesteket és a még élőket is rőzsével, azt meggyújtották.”

 

Kiirtották a Hoffmann családot

A kilencvenkilenc meggyilkolt közül harmincöt szegedi, tizenhat hódmezővásárhelyi, hét szentesi, tíz vámospércsi, két kiskunhalasi, tizenkét makói, négy dunapataji, egy bajmoki, két debreceni és tíz beazonosíthatatlan áldozat volt. A beazonosítható áldozatok közül huszonnyolcan 16 évesek vagy még annál is fiatalabbak voltak, kicsi gyerekek. A tíz vámospércsi áldozat mindegyike a Hoffmann családhoz tartozott, kilencen egy és tizennyolc év közöttiek voltak:

  • Hoffmann Emil 18,
  • Hoffmann Katalin 16,
  • Hoffmann Lívia 14,
  • Hoffmann Magda 12,
  • Hoffmann Edit 10,
  • Hoffmann Vera 7,
  • Hoffmann Zoltán 6,
  • Hoffmann Judit 4,
  • Hoffmann Klára 1 éves volt.

A randeggi tömegsírt 1947 novemberében exhumálták. Az áldozatokat 1947. december 7-én Szegeden temették újra a zsidó temető hősi halottak parcellájában egy nagy közös sírba.

 

A Strasshofba deportált és Randeggnél meggyilkolt kilencvenkilenc szegedi áldozat temetése Szegeden, a zsidó temetőben 1947. december 7-én. Elöl: Frenkel Jenő szegedi főrabbi

 

Több ezer ember állta körül a sírt Szegeden

A korabeli sajtótudósítások szerint nagy részvét mellett temették el azt a 11 koporsót a szegedi zsidó temetőben, amely magába zárta a kilencvenkilenc áldozat földi maradványait. A közös sírt, amely mellett felsorakozott a honvéd díszszakasz, több ezer ember állta körül.

 

Frenkel Jenő szegedi főrabbi megrendítő szavakkal búcsúztatta a megboldogultakat. Stern Márton a szegedi, Gruber László a vásárhelyi hitközség nevében búcsúzott az elhunytaktól. Dénes Leó szegedi polgármester rövid beszédében hangsúlyozta: arra kell törekednünk, hogy soha ne jöjjön vissza az a korszak, amelyben rosszindulatú emberek vezették a népet. A tudósítások szerint Komócsin Zoltán, az MKP nevében hívta emlékezésre a megjelenteket. – Emlékezzünk, hol kezdődött. Orgoványnál, Siófoknál, gyilkolással, minden és mindenki elleni harccal, aki a demokratikus gondolat jegyében akart élni. Folytatódott azokkal a napokkal, amikor a tragédia csöndje ülte meg az országot és soha nem lehetett tudni, kire kerül a sor. Ezek a sírok köteleznek arra, hogy azon dolgozzunk, soha többé ilyen gyász ne szakadhasson ránk, ne jöhessen el sem Auschwitz, sem Voronyezs és a Don-kanyar – mondta. 

 

Szegedi és makói zsidókat szabadítanak fel az amerikai csapatok Bergen-Belsen közelében, 1945. április 13-án

 

A tudósítások szerint Olejnyik József a Szociáldemokrata Párt, Szabó László a Független Kisgazdapárt, Ikrényi Bertalan pedig a kereskedelmi és iparkamara nevében mondott megható gyászbeszédet. Végül felhangzott a templomi ének és a könnyekig meghatott nagyszámú közönség előtt süllyedt a közös sírba a 11 koporsó a kilencvenkilenc áldozat földi maradványaival.

 

Kegyelmet kapott a gyilkos

A randeggi mészárlásban résztvevő Ernst Burian, a Lunz am See-i Hitlerjugend kiképzőtábor vezetője ellen pert indítottak a bécsi népbíróságon. Ernst Buriant 1948-ban életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte a népbíróság, de öt év után kegyelmet kapott.