Eltemették Tamás Gáspár Miklóst
2023. január 31. 18:32
A 444 tudósítása szerint a volt politikustársak közül megjelent többek között Pető Iván, Magyar Bálint, Kőszeg Ferenc és Haraszti Miklós. Az aktív és a közelmúlt közéleti személyiségei közül Gulyás József, Hiller István, Komjáthi Imre, Horváth Csaba, Harangozó Tamás, Korózs Lajos, Gurmai Zita, Jámbor András és Schiffer András is lerótta kegyeletét. Tordai Bence, Kanász-Nagy Máté és Kerpel Fronius Gábor is ott volt a farkasréti temetőben kedd délután. Filozófustársai és értelmiségiek is búcsúztatták TGM-et, köztük Győrgy Péter, Vajda Mihály, Molnár B. Tamás és Csáki Judit is.
Karácsony Gergely főpolgármester, aki az elhunytat a főváros és a demokratikus politikai közösség nevében búcsúztatta, azt mondta: a veszteség felett érzett gyászban egy a tisztelők széles táborából, „egyike az olvasóknak és a küszködve értőknek, és azoknak a demokrata politikusoknak, akiken Tamás Gáspár Miklós az elvszerűséget és a bátorságot kérte számon sokszor”.
„Siratjuk őt, a szellem, az igazság és az elnyomottak bátor védelmezőjét. És siratjuk magunkat”.
Úgy fogalmazott, Tamás Gáspár Miklós a legértékesebbet hagyta itt, amit távozó az itt maradókra hagyhat: „a gondolkodni valót”.
„Befogadott minden újat, és a protestáns tradíció kérlelhetetlen erkölcsiségével, a nagy prédikátorok nyelvi leleményével, a hittudósok hatalmas tárgyi tudásával kérte számon rajtunk, magyarokon, hogy merre megyünk és mivé leszünk”.
Karácsony Gergely hozzátette: számára Tamás Gáspár Miklós életműve az igazság mibenlétének több évtizedes keresését jelenti, a legfontosabb igazság pedig az emberi méltóság egyetemessége, egyenlősége és visszavonhatatlansága.
„És az emberi méltóság védelme a diktatúrától, az elnyomástól, az alárendeltek lenézésétől és megalázásától, a honpolgári közösségből való kirekesztéstől és a kulturális hanyatlástól. Mert a méltóság egyenlősége erősebb kell, hogy legyen, mint bármi más”.
Tamás Gáspár Miklós „a méltóság biztosítása iránti töretlen elkötelezettséget kérte számon a rendszerváltáson, és ezen a mostani, keserű és megalázó állapottá merevedett rendszeren is” – mondta a főpolgármester.
Emlékeztetett arra: Tamás Gáspár Miklóst rendszerváltó ellenzékiként ismerte meg az ország, a harmadik köztársaság egyik alapító atyjaként.
A főpolgármester megjegyezte, a rendszerváltás „elátkozott téma” és a „legkülönfélébb homályosságok, öncsalások és képmutatások” terepe. Tamás Gáspár Miklós „nehezen vagy talán sehogy se vitatható állítása”, hogy a rendszerváltás, „a nagy próbálkozás” mégis elbukott.
Karácsony Gergely idézte a filozófust, aki szerint ma a „küzdelem a mélyben zajlik, újfajta országban, amelyet a régi eszközökkel megérteni sem lehet, nemhogy kedvünk szerint megváltoztatni”.
„Nélküled most még nehezebb lesz megérteni, no pláne megváltoztatni. De rajtad nem múlott, rajtad egy pillanatra sem múlott. Most már csak rajtunk múlik” – mondta a főpolgármester.
Baranyi Krisztina, Ferencváros ellenzéki polgármestere búcsúztatójában azt mondta, „ma a kortárs magyar közgondolkodás legnagyobb rocksztárjától búcsúzunk”.
Úgy fogalmazott: Tamás Gáspár Miklós „olyan pap volt, aki szabadságot, egyenlőséget és testvériséget prédikált, de azt is ivott”, nem volt megalkuvás, egyrészt-másrészt. „Akármelyik ideológiánál tartott éppen”, mindig kérlelhetetlen volt a gyengék, elesettek, a kirekesztettek védelmében.
A filozófusról azt mondta, soha nem éreztette, hogy fel kellene adni, amiben hiszünk vagy amiért küzdünk. Éppen ellenkezőleg: mindent és mindenkit szeretett, ami és aki bátor, lázadó volt és a szabadságért harcolt.
A demokratikus ellenzék nevében Hodosán Rózsa arról beszélt, Tamás Gáspár Miklós „a szabadság szertelen, nyughatatlan keresésében” sokfelé járt: hol a baloldaltól, hol a liberális, hol a konzervatív oldaltól búcsúzott, és amibe belekóstolt, annak poharát fenékig ürítette.
„De a szabadság és szolidaritás eszméjét soha nem árultad el, mint ahogy mi sem”.
A budapesti értelmiség és barátok nevében Radnóti Sándor, az erdélyi magyar értelmiség nevében Selyem Zsuzsa, a fiatal baloldali tanítványok nevében pedig Sipos Balázs vett végső búcsút az elhunyttól.
Az urnát a ravatalozóból a munkás gyászinduló hangjaira indították a sírhoz, ahol Iványi Gábor lelkész arról beszélt, ő azt tanulta Tamás Gáspár Miklóstól, hogy a szabadságnak nem alternatívája a szolgaság.
„Nem lehetőségünk küzdeni a szabadságért, hanem kötelességünk, és ha a magunkét kivívtuk, akkor a mások szabadságán kell fáradoznunk” – mondta, megjegyezve, a szabadságért küzdeni akkor is szükséges, „ha a nép, amelyért az ember mindezt tesz, nem így gondolkodik”.
