Előre megyünk, nem hátra: a covid után sem csökkentek a várólisták az egészségügyben

Hiába döntött arról tavaly szeptemberben a kormány, hogy kiemelt, 12,2 milliárd forintos támogatást biztosít a koronavírus-járvány miatt elhalasztott műtétek várólistáinak rövidítésére, a NEAK hivatalos nyilvántartása alapján továbbra is rekordhosszúságúak a kórházi várólisták.
A Qubit ráadásul arra hívja fel a figyelmet, hogy az itt található 56 ezres szám a valóságban ennél sokkal magasabb lehet: a fogászati vagy más szakrendelési beavatkozások például nem is tartoznak azok közé a beavatkozások közé, amelyeket a NEAK adatbázisa számon tart, ráadásul a kórházak egy része egyszerűen nem közöl adatokat, hiába lenne kötelező.
Így aztán a hivatalos adatbázis csak arra jó, hogy a várólisták becsült mértékéről valamiféle képet kapjunk.

A fenti adatokból az látszik, hogy a térd- és csípőprotézis-, valamint a szürkehályog-műtétekre állnak sorban a legtöbben: 8-10 ezer ember hónapokat vagy akár éveket is várakozhat egy-egy beavatkozásra.
Rékassy Balázs egészségügyi közgazdász márciusban azt mondta a Qubitnek, hogy az ortopédián már a koronavírus-járvány előtt is hosszú várólisták voltak, de mára az állami ellátásban két évet is kénytelenek várni a betegek egy csípőprotézis- vagy térdprotézis-műtétre.
Rékassy most, majdnem három hónap elteltével megerősítette, hogy a helyzet semmit sem változott.

Az egészségügyi közgazdász szerint a szereplők nem motiváltak abban, hogy megváltozzon a helyzet. Elmondása alapján a kórházak még mindig fix finanszírozást kapnak, tehát a covid előtt, 2019 márciusában mért teljesítményükhöz igazított pénz most is eljut hozzájuk:
„Mivel az orvos fix fizetést kap, nem motivált abban, hogy többet dolgozzon, mint amennyit muszáj, és ott vannak még a milliárdos magánklinika-befektetők is, akik mindent megtesznek azért, hogy elcsábítsák az orvost a betegeivel együtt”.
Rékassy szerint további probléma, hogy 25 ezer ápoló hiányzik az állami egészségügyi rendszerből.
„Az orvosellátottság nem olyan rossz, csak egyenetlen és öregedő. Például, ha megfelelő lenne a szabályozás és motivációs rendszer, és csak az mehetne el a szülészet terén magánba dolgozni, aki állami ellátásban is dolgozik, vagy az orvosok is érdekeltek lennének a hatékony betegellátásban, és vonzó lenne a háziorvosi szakma a fiatalok számára, sokkal jobb lehetne a helyzet.”
Az egészségügyi szakember úgy látja, hogy az állam aránytalanul keveset költ az egészségügyre, ráadásul azt a keveset sem hatékonyan.
A jövőt illetően Rékassy meglehetősen borulátó:
„Az egészségügy igen szétesett, a lakosság egészségi állapota az ország fejlettségéhez képest sokkal rosszabb. A jövő szempontjából a legvalószínűbb szcenárió, hogy az állam, ahogy eddig sem értette, most sem fogja tudni megérteni az egészségügy komplex, bonyolult rendszerét, és lényeges változtatásokat nem várhatunk”.