Elmerültünk a múltban – Régiségek cserenapja az Agórában

Vannak, akik tudományos-fantasztikus könyveket szeretnek olvasni és vannak, akik sokkal inkább a múltban barangolnak legszívesebben. Éppen ezért történelmi könyveket olvasnak. Vagy éppen olyanok, akiket a múlt tárgyai ragadnak meg. Ilyennek találkoztunk szombaton.
Bod Péter

2022. november 26. 14:45

Elmerültünk a múltban – Régiségek cserenapja az Agórában

Hosszabb szünet után immár tizenkilencedik alkalommal rendezték meg a Szent-Györgyi Albert Agórában a Régiségek cserenapját. A Covid-járvány miatt az elmúlt két évben szakítani kellett a hagyománnyal, amihez az idén tértek vissza. Ez röviden úgy foglalható össze, hogy az advent első vasárnapját megelőző szombaton adnak találkozót egymásnak a képeslapok, bélyegek, telefonkártyák, gyufacímkék, festmények, érmék, könyvek, régi pénzek és egyéb régiségek gyűjtői Szegeden.

 

Az Agóra teljes földszintjét benépesítették a Régiségek cserenapjára érkezők, és mint megtudtuk, leginkább abban az értelemben lehet sajátos randevúnak nevezni az eseményt, hogy itt nagyobbrészt a gyűjtők egymás között cserélnek és vásárolnak.

 

Természetesen ez nem zárja ki, hogy a gyűjtőkön kívül mások is jelen legyenek és vásároljanak a cserenapon. És ilyenekből akadtak azért szép számmal ezen a szombaton az Agórában.

 

Egy névtelenséget kérő képeslap- és levelezőlapgyűjtő kalauzolásával rövid idő alatt sokat megtudtunk a régmúltnak erről a darabjáról. A hagyományos levelek mellett a levelezőlapok és a képeslapok az 1890-es években jelentek meg Európában és Magyarországon. Az előbbit a posta állította elő, és az egyértelmű üzleti célja éppen az volt, hogy minél többen küldjenek rövid írásos üzenetet ismerőseiknek és családtagjaiknak. 

 

 

A képeslapokat nem a posta gyártotta, hanem cégek, intézmények, magánszemélyek és önkormányzatok megbízásából a különböző nyomdaipari cégek. A posta számára éppen az volt az üzlet, hogy feladni kizárólag az általa forgalmazott bélyeggel lehetett. A posta előírta a képeslapok szabvány méretét is.

 

Kezdetben csupán a képeslap címoldalára, nagyon kicsi helyre lehetett elhelyezni az írásos üzenetet, mert az osztott hátlapú képeslapok, ahol a címzés és a szöveg nyert elhelyezést, csak 1910 körül nyert polgárjogot.

 

A gyűjtők általában két csoportra oszlanak. Az egyik felük az 1945-1950 előtt készült képeslapokat és levelezőlapokat gyűjti, a másik részük a 1950 után készülteket. A nyomdatechnika sokat fejlődött, és 1950 után alapvetően másfajta képeslapok készültek, mint előtte. 

 

Magyarországon 1948 után központosították a képeslap kiadást, és ezeket kizárólag a Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalat készíthette. Legalábbis hosszú időn át. Ekkortól jelentek meg a propaganda ihletésű képeslapok is, mások mellett az osztályharc fontosságát hangsúlyozták korántsem meglepő módon.

 

 

A képeslap sok esetben vizuális dokumentáció, mert olyan információk nyerhetők ki belőlük, amik máshonnan nem, vagy aligha beszerezhetők. Városok, terek, utcák és épületek pontos és élethű látványa. Nem szabad elfeledni, hogy a képeslapok közel százhúsz éves története alatt a városi tereket és épületeket akár többször is átépíthették. A képeslap pedig ilyen értelemben sokszor kordokumentum lehet.

 

A képeslapoknak nagyon sok fajtája ismert, így motívumra épülők, az üdvözlőkártyák és a humoros képeslapok – ezek közül sokat láthattunk és foghattunk kézbe a Régiséges cserenapján az Agórában szombaton.

 

A gyűjtőkhöz leggyakrabban a lomtalanításokból kerülnek régi képeslapok, de sok éppen ilyenkor vész el, mert a legtöbb ember nem tulajdonít értéket semminek, ami papírból készült. Így a könyvek mellett a képeslapoknak és a levelezőlapoknak sem – tudtuk meg alkalmi szakmai kalauzunktól.

 

A cserenapon érméket, festményeket, régi pénzeket, könyveket, sőt még kar- és zsebórákat is kínáltak megvételre.

 

Remek egy órát töltöttünk a megannyi régiség között, elmerülve a múltban.

Címlapon

mutasd mind