Tóth Szergej 1955-ben született a Szovjetunióban, Dnyeprodzerzsinszkben (régi nevén Kamenszkojéban). 1980-ban végzett a szegedi József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karán, földrajz-orosz szakos középiskolai tanárként. 

A különböző szociokulturális meghatározottságú csoportok és a társadalmi változások interakciója eredményeként bekövetkezett nyelvi változásokat kutatta, valamint a város szemiotikáját (városi tünettant). 

Szerkesztője volt az Aetas történettudományi folyóirat, a Nyelvészeti füzetek, a Nyelvészeti Füzetek Szótársorozata és az Alkalmazott Nyelvészeti Mesterfüzetek periodikáknak. A Modern Nyelvoktatás folyóirat rovatvezetője. Az akadémiai orosz–magyar, magyar–orosz szótárak egyik szerkesztője. Kevesen tudják, hogy szenvedélyes fotográfus is volt, legjobban sikerült, legérdekesebb felvételeit a honlapján is megosztotta.

1986 óta volt a Szegedi Tudományegyetem oktatója, 1996 és 2017 között a JGYPK Magyar és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék tanszékvezető főiskolai tanára, 2006-2017 között az Alkalmazott  Humántudományi Intézet vezetője, majd az SZTE BTK Szláv Intézetének tanára, a Magyar Alkalmazott Nyelvészek és Nyelvtanárok Egyesületének alelnöke. A Jel – Kép – Tér munkacsoport motorja volt, Magyari Sára az újvár@d.ro oldalán írt hosszabb, személyes hangú nekrológot róla.  Számos szakkönyv szerzője és szakmai elismerés birtokosa: Brassai Sámuel-díjas (2014. Kolozsvár). A Moszkvai Társadalmi és Pedagógiai Főiskola díszdoktora (2016).