Elhunyt Tamás Gáspár Miklós
2023. január 15. 16:15
Tamás Gáspár Miklós erdélyi származású magyar filozófus a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett filozófiai diplomát 1972-ben, itt Bretter György tanítványa volt.
1978-ig irodalmi folyóirat szerkesztője volt, majd Magyarországra települt. 1980-ig az ELTE Bölcsészkarán tanított a filozófiatörténeti tanszék tudományos munkatársaként, de „ellenzéki magatartása” miatt az állását elvesztette. 1981-ben kiutasították Romániából. Ezután az USA-ban a Yale Egyetemen volt vendégprofesszor, majd angol és francia egyetemeken tanított.
A Kádár-korszak demokratikus ellenzékének egyik legismertebb tagja. 1985-ben résztvevője az ellenzéki csoportok monori találkozójának.
A Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) jelöltjeként 1989-ben Budapest 14. választókerületében az ott visszahívott és lemondott képviselő, Várkonyi Péter helyén bejutott az egypárti parlamentbe. 1988-tól 1990-ig az SZDSZ ügyvivője, 1992–94 között a párt Országos Tanácsának elnöke volt. 1990-től 1994-ig országgyűlési képviselő – Csongrád megyei listáról került be a Parlamentbe. 2000-ben kilépett az SZDSZ-ből.
1989-től az ELTE Jogtudományi Kara filozófiai tanszékén docens, majd a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének főmunkatársa. 2007 óta a Közép-európai Egyetem (CEU) vendégprofesszora.
„Ha a jobboldal most megint hatalomra jut, nem megy el többé. Önként biztos nem. ha évtizedekre számíthat biztos gálánsabb lesz egy kicsit. Némelyekkel. Olykor. Ám egy évtized vagy több Orbánnal ki tudja, mennyi időre szívná ki az életerőt ebből a szerencsétlen országból, amely mindannyiunk hazája, a jobboldalé is, Orbáné is. Nem kívánok nekik semmi rosszat. Csak uralmuk meghosszabbítása volna, azt hiszem, fatális, bár semminő illúziót nem táplálok az erőtlen, ötlettelen, bátortalan ellenzék iránt sem” – 2002-ben írta ezt A helyzet című írásában.
Megszámlálhatatlan, hány fontos szöveget írt.
2019-ben azt olvashattuk tőle, hogy undorodik az ellenzéktől, mert a „széthúzás, hűtlenség, illojalitás, árulás, orgyilkos hátba döfés, paranoia és téboly a magyarországi ellenzék minden szektorára jellemző.”
Tavaly januárban az Azonnalinak adott interjúban mondta el, visszavonul a közélettől:
„Nekem ebből elegem van, ez már a civilizáció fölbomlása, nem politika – az állam is eltűnőben, közigazgatás helyett mindenütt káosz, irracionális gyűlölködés, gyilkos és öngyilkos tudatlanság –, ebben nekem nincs és nem is lehet szerepem, abba fogom hagyni. Átengedem a terepet a nálam alkalmasabbaknak, az üvöltözőknek és a káromkodóknak, az okoskodóknak és a közhelyfinomítóknak meg a nagy realistáknak, akik szerint – ide süss, komám – minden a steksz meg a szex meg a rassz. Jó szórakozást.”
