Gyémánt Csilla Pintér Csilla néven 1944-ben Szentesen született. Szegeden, a József Attila Tudományegyetemen 1967-ben szerzett magyar–francia szakos középiskolai tanári oklevelet, majd 1979-ben doktorált irodalomtörténetből Vajda György Mihálynál. Pályáját gyakorlóiskolai tanárként kezdte, szakvezető lett, 1989-től pedig a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Magyar Irodalom Tanszékének adjunktusa, majd docense, a tanszék megszűnését követően, 2008-tól az SZTE Zeneművészeti Karának óraadó tanára. A nyolcvanas évek közepétől rendszeresen publikált hazai és külföldi szakfolyóiratokban, antológiákban, konferenciák kiadványaiban irodalom- és színháztörténeti témákban. Több könyv, tankönyv szerzője, társszerzője.

Az elmúlt évtizedekben számos színháztörténeti emlékkiállítást rendezett a Szegedi Nemzeti Színházban, többek között legkedvesebb zeneszerzője, Giuseppe Verdi halálának 100. évfordulója tiszteletére, valamint Bartók Béla és Kodály Zoltán színpadi műveinek szegedi előadás-történetéből. 

Az 1990-es évek első felében mint színházi szakértő az önkormányzat kulturális bizottságában tevékenykedett, 1995-től 1998-ig a kulturális tanácsadó testület tagja volt. 1993-tól a szegedi Dugonics Társaság vezetőségi tagja, 2001-től elnökként vezette a Szegedi Operabarátok Egyesületét. 2005-ben jelent meg önálló kötete Imre Zoltán táncművészről, a Szegedi Balett egykori vezetőjéről és koreográfusáról, társszerzője volt a Karikó Teréz operaénekesről szóló, 2006-ban megjelent kötetnek. A 2008-ban Gregor József operaénekesről kiadott emlékalbumba ő írta meg a világhírű basszus pályaképét.

Az operabarátok elnökeként a több mint két évtized alatt sok-sok beszélgetést, közönségtalálkozót, koncertet szervezett, a munkáját mindenben támogató férjével, a tavaly elhunyt Gyémánt Iván fizikussal, egyetemi tanárral együtt sokat tett a szegedi operajátszásért, szívügyük volt a fiatal énekesek pályájának követése, művészi munkájuk elismerése. Lelkes híve volt az Armel Operaversenynek és Fesztiválnak, tanulmányokat írt a Szegeden indult nemzetközi programsorozatról. Önzetlen munkáját Szegedért Emlékéremmel (1997), Pro Juventute-díjjal (2001), Vaszy Viktor-emlékéremmel (2004), Bartók Béla-emlékéremmel (2006), Kodály Zoltán-emlékéremmel (2007) és Pro Theatro-díjjal (2008) ismerték el.

Ha szükségét érezte, határozottan állást foglalt, megszólalt szegedi kulturális ügyekben. Például 2002 elején így nyilatkozott a helyi lapban: „A város kulturális élete sokkal szegényebb lenne, ha lassan leépülne az operatársulat. Szeged egyetemi város, gyakran érkeznek ide neves külföldi vendégprofesszorok, akik mindig elragadtatással beszéltek az itteni opera-előadásokról. Mostanában hosszú hetekig egyetlen operát sem játszanak, nincs mit büszkén megmutatnunk. Arról nem is beszélve, hogy a helyi közönség, a színházat fenntartó szegedi adófizető polgárok nem kapják meg pénzükért az elvárható ellenszolgáltatást. A művészek a szezon közepén hetekig külföldön turnéznak, máshol vendégszerepelnek. Megértem, hogy szükségük van keresetkiegészítésre, de nem veszik észre, hogy ezzel az aranytojást tojó tyúkot is megeszik, hiszen így lassan megszűnik a hazai bázisuk, előbb-utóbb felszámolódik az operatársulat. Miközben Miskolc és Debrecen operakultúrája feljövőben van, Szeged rohamosan veszít a presztízséből.”

Gyémánt Csilla aggódása a szegedi operakultúráért másokat is elgondolkodtatott és inspirált. A szegedi operapremiereket megelőző, általa vezetett ismeretterjesztő, zenés közönségtalálkozók mindig sok nézőt vonzottak a Korzó Zeneházba, majd az előadásokra is.

Nyugodjék békében!