Együtt kalandoztunk honfoglaló őseinkkel a holtak falujában a Móra-múzeum kiállításán

Sonkafőzés előtt vagy után szombaton bárki bejárhatta a Móra Ferenc Múzeum februárban nyílt időszaki kiállításán a „holtak faluját”, ahol nemcsak a honfoglaláskori magyarok mindennapjait, hanem a régészszakma érdekességeit is megismerhették. Egy tárlatvezetés során kiderült az is, miért tettek marha- vagy birkahúst a felnőttek sírjába, hány éves korban tanultak meg lovagolni a gyerekek és hány méterre lőtték ki nyilaikat kalandozó őseink.
Rafai Gábor

2022. április 16. 19:00

Együtt kalandoztunk honfoglaló
őseinkkel a holtak falujában a Móra-múzeum kiállításán

A Móra-múzeum Elit alakulat 2.0 című kiállítása hazánk legfontosabb honfoglalás kori leleteit mutatja be: a Bodrogközben, Karosnál talált temetőket, amelyek hazánk leggazdagabb honfoglalás kori leleteit, vezérsírjait rejtették.

 

A szombat délutáni tárlatvezetésen Szekeresné Nagyiván Aranka a kiállítás bejáratánál lévő jurta előtt korhű öltözetben – kaftánszerű köpenyben és nemezsüvegben – fogadta a látogatókat. Egy pillanatra azt is hihettük, hogy visszarepültünk 896-ba, amikor őseink letelepedtek a Kárpát-medencében, de a kezén lévő digitális karkötő elárulta, nagyon is 2022-ben járunk.

 

A bevezetőből megtudhattuk, Karos község Magyarország északkeleti részén, a Bodrogközben van. A falutól nyugatra húzódó dombvonulaton kerültek elő a Kárpát-medence eddigi leggazdagabb honfoglalás kori temetői. Az első leletekre egy répaverem ásása közben 1899-ben bukkantak. Miután a szőlőtelepítés miatt legkevesebb húsz sír elpusztult, 1936-ban a Magyar Nemzeti Múzeum tizenhárom sírt mentett meg. Révész László, miskolci régész 1986 és 1990 között újabb két honfoglalás kori temető feltárását végezte el a területen.

 

A kiásott tárgyak között találhatóak különböző lószerszámok, fegyverek és öltözködéssel kapcsolatos leletek, csakúgy, mint emberi csontvázak, ezeket rendezték utazó kiállítássá, amely Miskolc, Csíkszereda és Nyíregyháza után érkezett meg hozzánk.

 

 

A vezetés elején kiderült, a kiállítás nem konkrétan a magyar honfoglalásról szól, hanem hetvenhárom emberről, akiknek sírjait Révész László tárta fel a Karos község határán fekvő temetőben, és aminek több mint hatvan százaléka fegyveres férfiak nyughelyét rejtette.

 

A sírokban talált presztízstárgyak és a méltóságjelvények arra utalnak, hogy vezéri sírokról van szó. A férfisírok aránya miatt feltételezhető, hogy egy válogatott közösségről van szó. Ők vettek részt a kalandozó hadjáratokban, és a két vezéri sírból arra következtetnek a régészek, hogy az itt nyugvó harcosok a fejedelmi kíséret tagjai lehettek. 

 

  • A tárlatvezetésen részletesen is bemutatták, mi a különbség egy női, egy férfi és gyermek sír között.
  • Egy képzeletbeli ásatási gödörben kiderült, miért találtak a felnőttek sírjában hatalmas marhacsontokat: őseink hitvilága úgy tartotta, hogy az élők és holtak birodalma között hosszú az út, ezért marha- vagy birkahúst tettek a felnőttek sírjába.
  • Kiderült az is, az egész kis korban elhunyt gyereknek kőedénybe tett kását adtak a hosszú útra.

 

A leletek alapján őseink öltözködési szokásaira is következtetni lehetett, olykor lószerszámaikat és fegyvereiket jobban kidíszítették, mint ruházatukat.  Az egyik legfontosabb tárgyuk a tarsoly lehetett, amelyben a legfontosabb, életmentő tárgyaikat rejtették: a taplót és tűzcsiholót, a sebkötözésre való gyolcsot, a fenőkövet és egy árt a bőrtárgyak javításához.

 

A három temetőt egymástól néhány száz méterre, egy-egy homokdombon ásták ki. Leletanyaguk azonban szoros szálakkal kapcsolódik egymáshoz. 

 

A tudósok vércsoportelemzéssel a temetőkön belüli rokoni kapcsolatokat is valószínűsítették. A csontok kémiai elemzésével azt is kiderítették, hogy a harmadik temető hatodik sírjába elhantolt nő férje a nyolcadik sír baltával és lószerszámmal eltemetett harcosa lehetett, a tizenhetes számú sírban talált férfinak pedig két felesége lehetett, akiket a mellette lévő sírokba temettek, de az elemzéssel testvéri kapcsolatokat is sikerült feltérképezni.

 

A tárlaton jelentős teret kaptak a kalandozó magyarok fegyverei: az íjtegezek, különösképpen a napszimbólumokkal díszítettek. Különleges szerep jut a sírokban talált tárgyak között azoknak az íjaknak, amelyeket a sírokban felajzott állapotban találtak. Ezek tették lehetővé, hogy gyorsan ki tudják lőni nyilaikat a lóhátról harcoló magyarok.

 

A tárlatvezetés résztvevői azt is megtippelhették, milyen messzire tudták még biztonsággal kilőni nyilaikat őseink, hogy pontosan célba találjanak. Kiderült, míg a német íjászok 100–120 méterre lőttek el, addig a magyarok akár 300–350 méterről is biztonsággal célba találtak.

 

A kiállításon nyolc, megszámozott laboratóriumi asztal is fontos szerephez jut. Mindegyiknek van nyolc fiókja, amelyeket szintén számokkal láttak el. Az asztalok tetején helyezték el a sírokban talált tárgyakat, a fiókokat kihúzva pedig megtalálhatjuk ezek értelmezését, magyarázatát. Így, ha nincs tárlatvezető a kiállításon, a jelenlévők önállóan is felfedhetik a holtak birodalmát és bepillantást nyerhetnek az egykor hazánkban élők mindennapjaiba.

 

A régészek által magyar Tutanhamon tárlatnak is nevezett Elit alakulat 2.0 – Honfoglalók, kalandozók című időszaki kiállítást május 22-éig bárki megtekintheti vezetővel vagy önállóan a múzeum két földszinti termében. Érdemes!