Kétség az egységben – Lakner Zoltán jegyzete

Nem éppen ünnepi gondolat, tudom, de akkor is az a helyzet, hogy a hazai politikai életben Orbán döntései határozzák meg azt, ahogyan magunk mögött hagyjuk ezt az évet, és amiként belépünk 2022-be.
Lakner Zoltán

2021. december 23. 10:00

Kétség az egységben – Lakner
Zoltán jegyzete

Ez akkor is így van, ha én például egyetlen elemével sem értek egyet mindannak, ami az elmúlt napokban történt.

 

Eleve felháborító már az a tény is, hogy külön eseménynek számít, amikor a miniszterelnök hajlandó újságírói kérdésekre válaszolni, azaz kimozdul a péntek reggeli állami rádiós szeánszok negédes alákérdezésének díszletei közül. A sajtókonferencia műfaja azonban pontosan arra alkalmas, hogy nagy legyen a látványosság, de ne lehessen mélyre menni a kérdésekkel. Néhány rizikós pillanatot leszámítva a miniszterelnök a számára kellemetlen témákat, ügyeket egy-egy lepattintó válasszal elintézheti, mert nincs mód tovább kérdezni.

 

 

Az se semmi, hogy egy ilyen esemény során mintegy mellékesen, kérdésre válaszolva kerül elő az államfőjelölés ügye. Igaz, Novák Katalin örülhet annak, hogy Orbán legalább nyilvánosan ejtette ki a nevét államfőjelöltként, hiszen Schmitt Pál köztársasági elnökké jelölését 2010-ben a bolgár tengerpartról, szóvivője útján tudatta az érdeklődő közvéleménnyel.

 

 

Nem kétséges, hogy Orbán megbízható pártembert választott a posztra egy kulcsfontosságú pillanatban, olyankor, amikor tudható, hogy az új államfő parlament általi megválasztására a parlamenti választás előtt kerül majd sor, de csak a parlamenti választás után lép hivatalba. Ilyenkor végképp indokolt lenne az önmérséklet, ám Orbán nyilvánvalóan ezt is fordítva gondolja: éppen ilyenkor van szüksége a legerősebb hatalmi biztosítékra, meg egyidejűleg arra, hogy a lehető legnagyobb mértékben elmaszkolja döntése valódi motivációit. Olyan embert jelölt hát, akiről legalább a nagyközönség egy részével elhitethető, hogy más, mint a többi fideszes, miközben a miniszterelnök biztos lehet benne, hogy nem képez majd vele szemben hatalmi ellensúlyt.

 

Ha megválasztott elnökként Novák nem is szól majd bele a parlamenti választási kampányba, a népszavazási kampányban hallatni fogja a hangját – a kettő pedig ugyanaz.

 

De úgy lehet akkor is tenni, mintha nemzeti egységet játszanának. Végső soron ismét Orbán volt az, aki lépett, tett egyáltalán valamit, amihez ellenfeleinek kell alkalmazkodniuk.

 

Mindössze egy nappal később Orbán – nehéz így nevezni, de jobb híján mondjuk azt – szakpolitikai intézkedéssel is előállt, a jelzálogalapú hitelek kamatait fagyasztotta be októberi szinten. A bejelentést kísérő videós szózatában a miniszterelnök talán először ismerte el kormánya nevében, hogy az infláció igenis problémát jelent, és erre válaszul hozták meg a döntést, hogy a törlesztőrészleteket kormányzati beavatkozással, ezek szerint a banki szerződések átírása révén nem engedik tovább emelkedni 2022 első felében.

 

Hogy aztán június 30-a után mitől szűnne meg magától az infláció, arra nemigen van válasz. Különösen úgy nem, hogy annak egyik táplálója maga a kormány a választási osztogatással.

 

Az egész tehát egy öngerjesztő folyamat, amit a kormány egyetlen módon, újabb és újabb közvetlen gazdasági beavatkozással tud fékezni – már ha tud – és megint csak a relatíve jobb módú rétegek érdekében, hiszen a jelzálogkölcsön aligha a legszegényebbek problémája, akiket még csak hitelképes ügyfélnek sem ismer el a bank. De ismét sokak látják maguk előtt a cselekvőképes Orbánt, akinek egyetlen kézmozdulatára befagy a törlesztők emelkedése.

 

 

Sosem fogok amellett érvelni, hogy az ellenzék ehhez hasonló szemfényvesztésekkel operáljon. Az viszont jó lenne, ha valamivel azért elkezdene operálni. Úgy megyünk ki az előválasztás nagy sikerét hozó évből, hogy nincs még mindig közös lista, nincs közös köztársaságielnök-jelölt, nincs közös program, nincs árnyékkormány.

 

Az egységes ellenzék elnevezte saját magát saját magáról, Egységben Magyarországért névvel látta el önmagát, miközben hetek óta a repedező egység híreit tárgyalják ők maguk a széles nyilvánosság előtt.

Ebben az állapotában az ellenzék nem is lehet alkalmas arra, hogy felkínálja saját elképzeléseit, terveit, ígéreteit a társadalomnak, szembeállítva azokat a kormányéival. Sok idő pedig nincs rá, a választás első szóba jöhető időpontja április 3-a, vagyis mindössze három hónap áll rendelkezésre ahhoz, hogy az ellenzék megpróbáljon ne csak saját magáról beszélni. Talán a népszavazási aláírásgyűjtés segít az ellenzéknek abban, hogy elterelődjön a figyelme önmagáról. Mindaddig azonban, amíg a cselekvőképesség végre látszódni kezd, az egység helyett inkább az aggodalom táplálta kétség marad az ellenzéket körüllengő érzet fő vonása.

Tovább olvasom