Egyetemi Tavasz: kiállítás egy szegedi fotós képeiből, akinek madridi műtermében volt otthon a spanyol szellemi elit

Ha nem is megszámlálhatatlan, de nagyon nehezen megszámolható számú kulturális esemény lesz idén is az Egyetemi Tavaszon, aminek megnyitóját hétfőn este a rektori hivatalban tartották.
Bod Péter

2022. április 11. 21:10

Egyetemi Tavasz: kiállítás egy
szegedi fotós képeiből, akinek madridi műtermében volt otthon a
spanyol szellemi elit

Keresve sem lehetett volna méltóbb eseményt találni a 17. Egyetemi Tavasz megnyitójára, mint világhírű Müller Miklós fotóművész alkotásaiból rendezett kiállítást.

 

Nem véletlenül jelezte Tajti Gabriella, az egyetem kulturális irodájának vezetője, hogy az Egyetemi Tavaszt nyitónapját hagyományosan a költészet napjára időzítik, ilyen módon is tisztelegve egykori diákja, József Attila előtt.

 

Hihetetlen gazdagság – így jellemezte a most nyíló kulturális fesztivált Zakar Péter, az egyetem nemzetközi és közkapcsolati rektorhelyettese. Úgy vélte ez a gazdagság valójában az egyetem és az ott tevékenykedő alkotócsoportjainak gazdagsága.

 

 

A Müller-kiállításról szólva elmondta, hogy a fényképész Radnóti Miklósról készített képeit sokan ismerik, de az életműről ez már korántsem mondható el. Zakar Péter szerint hiába állítja a közvélekedés, hogy a fotókhoz mindenki ért, ez koránt sincs így. Erről bárki meggyőződhet, aki megnézi a rektori hivatal aulájában közszemlére tett Müller-képeket.

 

Majd egy részletet olvasott fel Miguel de Unamuno Don Quijote és Sancho Panza élete című könyvéből. Nem véletlenül, mert Müller egyik fotója a maga sajátos módján éppen a spanyol kultúrtörténet e két megkerülhetetlen alakját ábrázolta. Az idézett kötet fordítói mindketten szegediek, Csejtei Dezső és Juhász Anikó.)

 

 

Ezt követően köszönetet mondott az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtárnak, amely három dedikált Radnóti-kötetet kölcsönzött a szegedi Müller Miklós-kiállításra, amely itt megtekinthetőek.

Mellette köszönetet mondott Gonda Gézának, aki a kiállítás teljes anyagát bocsátotta az egyetem rendelkezésére. Ezt követően Gonda Géza köszönte meg, hogy a Szegedi Tudományegyetem sokadik alkalommal rendez kiállítást, egykori diákjának, az 1935-ben az állam- és jogtudomány karon végzett Müller Miklósnak. A fotós életművének alighanem legjobb magyar ismerője felelevenítette, hogy Müller Miklós madridi műterme évtizedeken át a spanyol főváros szellemi elitjének egyik találkozóhelye volt. Filozófusok, írók, költők, irodalmárok, kritikusok, képzőművészek és újságírók voltak tagjai ennek a társaságnak. Külön szólt Roberta Griffithről, akiről 1964-ben három portrét is készítette Müller. Az akkor kezdő képzőművész utóbb a világ egyik legjelentősebb keramikusa lett.

 

Az eredeti tervek arról szóltak, hogy személyesen jön el az Egyesült Államokban élő Roberta Griffith a szegedi kiállításmegnyitóra, de az orosz–ukrán háború keresztül húzta a számításokat. Ezt pótlandó négy és fél perces videóüzenetben köszöntötte a megnyitó résztvevőit; beszédének fordítását kiosztották a megjelenteknek.

 

A teljes képhez tartozik, hogy gyönyörűen szavalta el Péter Lea Radnóti Miklós Nem tudhatom... című versét.