Nemrég írtunk arról, hogy jogilag ilyen lépést nem tehetne meg a kormány, mert a törvény betűje szerint a kuratóriumok önállósága a kinevezéseket tekintve nem volna korlátozható. Ám ehhez hozzátettük azt is, hogy egy ilyen döntésnek a kormány ennek ellenére érvényt tudna szerezni. Ha másért nem, azért, mert a kuratóriumok nem védenék meg saját autonómiájukat.

Nem volna sokkal jobb a helyzet akkor sem, ha a kormány menekülve az arcvesztéstől nem maga szólítaná fel a kormányoldalhoz tartozó politikusokat a távozásra, hanem azok önként vennék a (női és férfi) kalapjukat. Ebben az esetben személyesen ismernék el, hogy ők bizony ebben a játszmában politikailag érintettek, így további szereplésük nem kívánatos.

Ha tehát az egyetemi kuratóriumokat megtisztítják a kormányzati politikusoktól, akkor ez a két módszer lehetséges, de ahogyan mondani szokás: egyik rosszabb, mint a másik. Mert így vagy úgy, de meg kellene hajolni Brüsszel akarata előtt, ami egy olyan álöntudatos, magát „nemzetinek” nevező kormánynak oltári blama lenne. Pedig „Brüsszel akarata” ebben az esetben nem politikai erőfitogtatás, hanem a törvényesség helyreállítására tett kísérlet. Egy kis lépés, hogy Magyarország újra jogállamnak legyen nevezhető.

Mondhatnánk a kialakult helyzetre, hogy nem kellett volna mindezt előállítani. Semmi nem indokolta, hogy a magyar felsőoktatás kilencven százalékát néhány hónap alatt állami fenntartásból alapítványi fenntartásba kellene adni. Az egyetemek finanszírozási gondjai megoldhatók lettek volna „tulajdonosváltás” nélkül is. Mellette önmagában nem igaz, hogy az államháztartási szabályok szigorúsága miatt kellett alapítványi fenntartásba adni az egyetemeket.

Tény, hogy az egyetemek gazdálkodása éppen az állami fenntartás miatt kötött, nehézkes, bonyolult és idegőrlő. Ám arról kevés szó esett a felsőoktatás elmúlt években lezajlott átalakítása kapcsán, hogy az államháztartási szabályok egyetemekre is vonatkozó szabályai éppen a Fidesz-kormány hivatali ideje alatt szigorodtak. Bájos és pikáns, hogy mégis ez lett az átalakulás indoka.

A legnehezebben megválaszolható kérdés mégis az: hogyan gondolta a Fidesz, vagy személyesen Orbán Viktor, hogy az EU csont nélkül lenyeli a hazai egyetemek pártirányítás alá vételét. Ha valakinek túl erős ez a kifejezés, magyarázza meg, különben mi indokolta, hogy a fenntartói jogokat gyakorló alapítványi kuratóriumokat telerakták kormányzati politikusokkal.

Az EU kétszeresen is találva érezte magát, amikor fellépett a magyar gyakorlat ellen. Egyfelől: a jogállam alapelvei forognak kockán egy ilyen döntésnél és az annak nyomán kialakuló vitában. Másfelől: nem kevés uniós forrás elosztásában érintettek a magyarországi egyetemek. Nem üres beszéd, hogy az uniós adófizetők pénzét is védi lépésével Brüsszel.

Egyben tekintsük annyira felnőttnek egymást világnézetileg más oldalon állók, hogy nem állunk le azon vitatkozni, hogy egy hivatalban lévő miniszter, államtitkár, helyettes államtitkár, országgyűlési képviselő, kormány- és miniszteri megbízott, EP-képviselő, pártszínekben a polgármesteri és alpolgármesteri tisztséget elnyerő ember tekinthető-e politikusnak.

Most a kurátorok kijelölésének ügyét mérte fel katasztrofálisan. Hiba hiba hátán. Elindult a lejtmenet.