Egyedül a rezsim nincs válságban – Lakner Zoltán jegyzete

Sokszor írtam az elmúlt két évben arról, mennyire fontos egy ország vezetésének morális minősége, más vélemények iránti nyitottsága és a kormányzás képessége értelmében vett hozzáértése. A mérleg – ez esetben az én személyes mérlegem – erősen negatív: minden felsorolt kritikával együtt a fennálló hatalom erősebb, mint valaha.
Lakner Zoltán

2022. október 23. 10:17

Egyedül a rezsim nincs válságban –
Lakner Zoltán jegyzete

Lehet, hogy ez nem tart sokáig, nem tudjuk. Hiszen a megélhetési nehézségek egyre fokozódnak, az infláció még jócskán felfelé tart, és az emelt rezsiszámlák is a fűtési szezonban válnak majd még inkább drasztikussá. A kilátástalan helyzet pedig váratlan történésekhez vezethet. A kormánypárt támogatottságának kopása már el is kezdődött. Mégis, most már közel három év tapasztalata az, hogy a „kormányzati valóság” erősen ellenáll a valódi valóságnak. Nem igazolódott, hogy a kormány csak a kitalált ellenségekkel és a kreált krízisekkel szemben képes a maga szempontjából eredményes propaganda-hadviselésre.

 

A kormány a járványból is politikai ügyet tudott csinálni, azt állítva, hogy „az ellenzék a vírusnak drukkol”, majd azt, hogy „oltásellenes”. Aztán a gazdasági válság minden jelensége „háborús” előtaggal vonult be a kommunikációba, amellyel szemben a kormánynak elég annyit mondania, hogy ő viszont „békepárti” – és eközben tovább barátkozhat a háborúért felelős agresszorral.

 

A kormánypárt valódi válságok után és válságok közben szerzett több mint 3 millió szavazatot áprilisban, amit nem lehet annyival elintézni, hogy csalás történt. Még csak azzal sem, hogy hát hiszen az egész rendszer csalás. Sajnos a helyzet úgy áll, hogy milliók számára valóban elfogadható, támogatható vagy legalábbis semmi mással össze nem mérhető a kormány válságkezelő tevékenysége.

 

Nem tudják, hogy máshol is nagy ugyan az infláció, de azért nem ekkora. Nem tudják, hogy a hollandok és a németek nem készülnek megfagyni a lakásaikban, viszont a német állampolgár a magasabb jövedelme mellett alacsonyabb piaci áron kapja a földgázt és az áramot. Arról sincs tapasztalatunk, hogy vannak országok, ahol az állam közvetlen segítséget nyújtott és nyújt a lakosságnak. Magyarországon, Európában egyedülálló módon, semmi ilyesmi nem történik. Míg nálunk a krízis idején árat emelnek, másutt a válság idején vezetnek be rezsitámogatást és más szociális támogatásokat.

 

Mindezzel együtt is azt láthatjuk azonban, hogy a rezsim áll a lábán. Magyarázatrendszerei üzemelnek, törzsszavazói elszántan kitartanak. Megmagyarázzák maguknak, miért is nem akkora probléma az infláció, vagy ha mégis az, akkor azért miért külső tényezők a felelősek. E külső tényezők mögött pedig sorra felbukkannak a kormány „szokásos” ellenségei, Brüsszeltől Sorosig. Bár a rosszkedv és az aggodalom növekedése várható, a kormány mindeddig uralja a politikai folyamatokat, tudatosan tereli az elégedetlenséget ellenségei felé.

 

Így jutunk vissza az elejére. A gazdasági és társadalmi krízisnek az a szintje, a közszolgáltatások és a vállalkozások leépülésének az a mértéke, amit átélünk, és ami még sajnos előttünk áll, elkerülhető lenne. Csakhogy a kormánynak a felelős, változtatni és megérteni képes kormányzásnál fontosabb az ellenségképekre építő hatalmi gépezet működtetése.

 

Ami a magyar helyzet drámaiságát hatványra emeli, az az, hogy ezzel a politikával újra és újra politikai sikert lehet elérni. S amíg ez így van, a rezsimnek semmi oka nincs arra, hogy ezen változtasson.

Címlapon

mutasd mind

Vélemények

mutasd mind