Egy városházi botrány tanulságai – Ceglédi Zoltán jegyzete

Egy fenékkel két lovat megülni nem lehet, tartsd közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet – hasonló citátumos izék merülnek föl annak kapcsán, hogy immár szappanopera-szerűen jelentkezik új és újabb részekkel a „Karácsony Gergely el akarja adni a budapesti városházát” című botrány.
Ceglédi Zoltán

2021. november 12. 11:22

Egy városházi botrány tanulságai –
Ceglédi Zoltán jegyzete

Ami így egészen biztosan nem igaz, szögezzük le. Kizárt, hogy a főpolgármester tudtával, pláne bátorításával próbáltak mutyizni. Ugyanakkor vannak tanulságaink.

 

A nulladik nyilván az, hogy valaki nem bírt magával, és le akarta tesztelni, van-e még vagy már olyan hitele az új indexnek, hogy egy ilyen ügyet érdemes ott kipattintani. Hát, ez bizony iszonyú nagy hülyeség volt, mert nincs, és így egyre kevésbé is lesz. Még talán jobban is jártak volna, ha eleve az origo hozza, mert a fogadtatás is pont olyan volt.

 

No, de az első tanulság arról szól, hogy az előválasztás sok törésvonal fölé rakott ideiglenes pallót, amiket aztán Karácsony visszalépés közben (akaratán kívül, de) szépen bele is rugdalt a szakadékba. A 2019-ben létrejött városházi koalíció nagyban különbözik például a szegeditől, mivel előbbi

  • egyfelől foglya a nagypolitikának,
  • másfelől friss és mohó élménye a hatalom és a közpénz,
  • harmadrészt pedig nem olyan egyértelműen vezetett, mint a városi horizontú szegedi testület.

 

Azzal, hogy Karácsony Gergely Márki-Zay Péter javára lépett vissza, egyszerre haragíthatta magára a fővárosban továbbra is releváns szocialistákat, akik négy éve minden alkalommal őt emelik pajzsra, és rántotta magára a DK-t, hisz e váratlan becsúszással gáncsolta el Dobrev Klára miniszterelnök-jelölti ambícióit, és okozott teljesen fölösleges konfliktust a gyurcsányi „zsarolós, de nem úgy zsarolós” sms-eket emlegetve.

 

 

Ezért egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy ez a labda érintette valamelyik ellenzéki párt térfelét is, mielőtt az indexhez pattant az infó. Abban meg biztos vagyok, hogy nem ez volt az utolsó ütésváltás a felek között. Mindenkinek újra meg kell találnia a helyét az ellenzéki térfélen, MZP alapvetően rendezheti át a viszonyokat, és így bizony újranyitják a fővárosi paktumokat is.

Pláne, és ez a második tanulságunk, hogy „valaki” és „bentről” tényleg minimum eljátszott a gondolattal, hogy eladják a városházát.

 

  • Meglepődtünk?
  • A NER elfelejttette volna velünk, hogy valaha itt székelt a jó Hagyó Miklós?
  • Tényleg azt gondoljuk, hogy az újak és visszatérők mindig és minden körülmények között kizárólag a vagyonnyilatozataik keretei közt mozognak, ha értik, mire gondolok?

 

A furcsa offshore busztender is már bőven erre a fővárosi ciklusra esett. Röviden: minden szereplőnek fel kell készülnie arra, hogy a fővárosban 2019-ben asztalhoz ültetett szereplők közel évtizedes Atkins-diéta után most falnának végre. A 2022-es (és persze a 24-es) kampányban ezeknek az ügyeknek kiemelt jelentősége lesz.

 

A harmadik, szerintem legfontosabb tanulság pedig az, hogy ez a botrány már megint amiatt történhetett meg, mert Karácsony Gergely más, országos jelentőségű ügy, az előválasztás okán nem a városházán figyelt árgus szemekkel – és pont azért került nyilvánosságra, bosszúból, amit e távolléte alatt tett. Simán elhiszem, hogy ő jót akart, és tényleg rendezni akarta az öreg, alkalmatlan épület helyzetét. Azt is elhiszem, hogy bár felmerült az eladás, de ezt elvetették – csak aztán az előválasztási pörgésben nem volt ott a szeme az emberein, és valaki mégis keresni akart a bizniszen.

 

Ezt a boltot, sajnálom, nem lehet vinni zoomom. Ott kell lenni. Pláne, hogy Karácsonyban akár még három-négy ciklusnyi főpolgármesterkedés is benne lenne. Nem a sikertelen miniszerelnöki nekihuzakodásokkal, hanem Budapest új vőlegényeként kerülhetne be a történelemkönyvekbe.

 

 

Fölfogni nem tudom, miért nem elég, miért nem egy teljes munkanapot kitöltő feladat Budapestet vezetni. És nem, erre nem válasz, hogy jaj, de neki kell ugrani az Orbán-kormánynak, mert elvette a pénzt – ugyanis ekkor is irányít valaki a városházán, de a jelek szerint olyan ergyán, hogy eladnák a feje fölül a tetőt is. Nem lehet egy fenékkel két lovat megülni. Megjegyzem, anno arról volt szó, hogy Karácsony Gergely a pártelnöki feladatoktól is elköszön főpolgármesterként; igaz, a Párbeszéd ügyvitele talán tényleg nem annyira intenzív erőkifejtés. De ami biztos: legfrissebben ez a botrány világít rá, hogy mindenkinek egy főállású főpolgármesterre lenne szüksége. A fővárosnak, az országnak, szegény városházának, és magának a főpolgármesternek is. Olyan szép helyi ügy lenne ez. Miskolcon meg úgyis jobban eltájékozódik a Jakab.

Tovább olvasom