Azt hiszem, mindenképpen furcsa, ám kétségkívül örömteli dolog az, hogy viszonylag rövid időn belül két tematikus mikrokiadó is megkezdhette működését hazánkban, és míg a Sonora a latin-amerikai irodalomra specializálódott, addig az Ø (ejtsd: ö, dánul szigetet jelent) főleg a kortárs és klasszikus skandináv szépirodalom legjobban sikerült alkotásaiból válogat. Ez utóbbi az elmúlt hetekben rukkolt elő az első kiadványával, amit a hazánkban sem teljesen ismeretlen izlandi, a főleg történelmi témájú művei miatt közkedvelt Bergsveinn Birgisson jegyez.

Mint a címéből is sejthető, A válasz Helga levelére egy alig nyolcvan oldalas költői hangú levél és keserédes számvetés, amit a nemrég megözvegyült és már a nyolcvanas éveit taposó Bjarni ír élete szerelme, Helga számára, akivel jó fél évszázaddal korábban rövid, ám viharos és emlékezetes románcba bonyolódott, amely emlékétől azóta sem tud szabadulni. Bjarni évtizedekig várt, de most úgy érzi, ilyen idősen már semmit sem veszíthet.

„Olyan felüdülés volt a szemnek téged meztelenül látni a napfényben, mintha a kopár sziklaormon virágot pillantana meg. Semmi ehhez foghatót nem ismerek. Legfeljebb az jut eszembe, amikor megérkezett a Farmall, letéptem róla a kartont és minden csomagolást, és csodáltam az életünket forradalmasítani készülő gép ragyogó dicsőségét. Látod, milyen hitvány gondolataim vannak, drága Helga, hogy a te fiatal, meztelen testedet egy traktorhoz hasonlítom. Tudom, hogy csak beszennyezem a szépségedet azzal, ha evilági dolgokhoz mérem, de mégis csodálatos traktor voltál.”

Ebből a hol vicces, hol szomorú, hol tanulságos, és igen hosszúra nyúló levélből nemcsak Bjarni és Helga kibontakozó, szárba szökkenő, lángoló, majd egy bután(?), okosan(?) meghozott döntés hatására végérvényesen zátonyra futó kapcsolatáról olvashatunk, hanem arról is, hogy

• a férfi miként élte meg házasságát a meddő, és egyre házsártosabbá és élettelenebbé váló felesége oldalán,
• miként őrlődött sokáig a kötelesség és a szerelem között,
• hogyan zajlott az élete azon a vidéki Izlandon, amely a szigetet megszálló amerikaiak érkeztével és a technika fejlődésével lassan elvesztette régi, majd’ ezer évig állandó arculatát, és
• vajon mi lett volna a közös sorsuk, ha a férfi másként dönt, és a nő oldalán elköltözik a tanyavilághoz képest ultramodern Reykjavíkba, egy új, ismeretlen, ám számára embertelen világba.

Birgisson nagyon okosan alkotta meg Bjarni alakját, hiszen az egész életében könyveket olvasó, ám a vidéki mindennapokban is ügyesen boldoguló férfi épp elég okos ahhoz, hogy rengeteg bölcs következtetést vonjon le életéből, rengeteg olyan dolgot említ meg levelében, amelyen az olvasók is elgondolkodhatnak, de egyben egy néha nevetséges és fafejű figura is, aki még közel a kilencvenhez sem ért meg eleget saját sorsából és saját tetteiből.

„Vesztem el lóháton vakító hóviharban, és hagytam rá magam a ló ösztönére, hogy hazavigyen, amikor feladtam. Lőttem szaró rókát. Láttam jéghegyet felborulni. Hajítottam nyúlhalat a járásgyűlés elnöke fejéhez. Felejtettem el hullát. Szállítottam füstölt asszonyt. Éltem puszta ígéreten a kora ’60-as évek kemény telei alatt, írtam a létezés fogyatékosságairól, és megértettem, hogy az embereknek kis párnákon is lehetnek nagy álmai.”

A válasz Helga levelére egy igazi kis gyöngyszem, egy életigenlő számvetés, egy szép, okos, érzelmekkel teli, szókimondó, egyszerre költői és vulgáris monológ arról, hogy

• mit jelent embernek lenni,
• mit jelent szeretni és szeretve lenni,
• mit hibázni és a hibáinkkal együtt élni,
• mit jelent megtalálni saját utunkat és azt követni, míg világ a világ, és
• mit jelent a halállal szembenézni?