Egy személy – egy könyv: Vágfalvi Zoltán Csaba Az aranypintyért rajong

A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában a korábbi újságíró, rádiós, jelenleg a Szegedi Deák Ferenc Gimnázium tanára, harmadéves történész PhD-hallgató Donna Tartt regényét ajánlja.
Szegedi Tükör

2022. október 04. 16:58

Egy személy – egy könyv: Vágfalvi
Zoltán Csaba Az aranypintyért rajong

Mestersége(i)mnél fogva betűfüggő vagyok. Naponta nemcsak tízezrével olvasom, hanem gyártom is a betűket, mostanság inkább tudományos szövegekbe préselve. Kiskölyök korom óta olvasok, pontosabban az elején nekem olvastak, ami megalapozta viszonyomat az írott történetekhez.

 

A könyvekhez fűződő kapcsolatomat döntően meghatározta anyai nagymamám, aki könyvtáros volt a móravárosi bibliotékában. Ma étterem van a helyén. Most is meg tudom mutatni, hol volt az eredeti bejárat a kék redőnnyel, hol az olajkályha vagy éppen a könyvtárosok pultja. Utóbbit fából ácsolt dobogóra állították, ahonnan Rózsika (néni) – ahogyan az olvasók a nagyanyámat szólították életkoruktól függően – nemcsak a polcok sokaságát látta át, de az utcát is szemmel tarthatta.

 

Kedvenc könyveimmel könyvtárat lehetne megtölteni. Ha most hirtelen választanom kell, akkor egy amerikai írónő könyvét billenteném ki a T betűnél. Donna Tartt visszavonultan él, tízévente ír egy regényt, amivel aztán mindig besöpör egy sor irodalmi díjat. Eddig három műve jelent meg, magyarul is olvashatók. Személyes kedvencem az Aranypinty, ami felnövéstörténet és elképesztően színes művészethistóriai utazás. Meg még sok minden más, hiszen tele van sorsokkal, apróbb-nagyobb eseményekkel, finoman rajzolt szereplőkkel. Ez a könyv pont olyan, mint amin hosszan, jól átgondoltan dolgoztak, sietség nélkül, hogy aztán a végeredmény olyan magával ragadó és részletgazdag legyen, mint a festmény, amelyről a történet szól. Egy korán és nem mindennapi körülmények között elveszített anya, egy szélhámos, naplopó apa, egy barát, aki a főhősből kihozza a legrosszabbat, egy szellemi és lelki mentor, aki pedig igyekszik jobb irányba billenteni védence világát. Az összekötő kapocs közöttük pedig egy XVII. századi holland festmény, maga az Aranypinty.

 

Amekkora lelkesedést váltott ki ez a regény világszerte, akkora csalódás és bukás volt a belőle készült, valóban gyatra filmfeldolgozás. Nem is javaslom senkinek, hogy e történet megismeréséhez a könnyebbnek látszó utat válassza.

 

Donna Tartt Aranypinty című regénye kölcsönözhető a Somogyi-könyvtárból.