Egy személy – egy könyv: egy ókori klasszikusról

A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Nagyillés János, az SZTE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Klasszika-Filológia és Neolatin Tanszékének tanszékvezető docense Vergilius Aeneisét ajánlja.
Szegedi Tükör

2022. április 11. 08:48

Egy személy – egy könyv: egy ókori
klasszikusról

Az olvasás számomra munka és hobbi: hála istennek a kettő nem is választható el egymástól. Az olvasás szeretetét otthonról hoztam, egy mindszenti téeszes családból, ahol apukám olvasott sokat, anyukám pedig dobozszámra hordta haza a munkahelyéről az irodalmat: talán a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat kínálatából. Már óvodáskoromban kapacitáltam a három évvel idősebb bátyámat, hogy olvasson fel nekem, de nem volt hajlandó, ezért elsős koromban pillanatok alatt megtanultam olvasni, és a tanító nénim abban az évben karácsonykor már azt mondta anyukámnak, hogy felnőtt módra olvasok. Főleg magamnak olvastam, de öregkorára megvakult nagymamámat is évekig szórakoztattam olvasmányokkal.

 

Sok mindent olvastam, de az irodalom felé a gimnáziumi latintanulás terelt; kiváló és elhivatott tanárom volt Hódmezővásárhelyen a Bethlenben, Czeglédi Sándor. Az ő hatására mentem latin–ógörög szakra, és az egyetemi évek alatt a mázsaszám olvasandó latin és ógörög szövegek irányt szabtak az irodalmi érdeklődésemnek és a műfordítás iránti elkötelezettségemnek is.

 

Kedvencet választani nehéz, mert az igazi klasszikusok hatásától nem lehet megszabadulni. Ha most mégis Vergilius Aeneisét ajánlom, azt nem azért teszem, mert minden szentnek maga felé hajlik a keze. Vergiliust (Homérosszal együtt) minden évben újraolvasom. Vergilius történeteiben a sok újraolvasás után már nem nagyon van meglepő, de két dologgal sohasem tudok betelni. Egyrészt nem hagy nyugodni a kidolgozás mikéntje, hogy például mennyi apró részletet tartogat akár egy találkozás vagy egy csatajelenet leírása, miről beszélgetnek az istenek, vagy hogyan szolgálják fel a hősöknek a lakomát. Másrészt zseniális műfordításaink vannak, mindegyik valóságos nyelvi tűzijáték: ennek minden egyes olvasásnál nézője lehetek. Nem is lehet eldönteni, hogy a meseszövés követése vagy a nyelv okozza-e egy-egy következő olvasásnál a legnagyobb örömet.

 

Sajnos, mint tudjuk: ars longa, vita brevis, azaz a művészet hosszú, az élet rövid. Ha létezik mennyország, és megérdemlem, hogy odakerüljek, remélem, egy nagy könyvtárba kerülök, ahol még nagyon-nagyon sok mindent elolvashatok.

 

Vergilius Aeneis című eposza a Somogyi-könyvtárból kölcsönözhető.

Címlapon

mutasd mind