Egy személy – egy könyv: Balázs Alexandra Karinthy Frigyes-kötetet ajánl

A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Balázs Alexandra, az Európa Rádió Szeged vezető szerkesztője a Capillária című műre hívja fel a figyelmet.
Szegedi Tükör

2021. november 27. 10:15

Egy személy – egy könyv: Balázs
Alexandra Karinthy Frigyes-kötetet ajánl

Már gyerekkoromban imádtam a könyveket, de leginkább azt, ahogyan Édesanyám mesélt. A mai napig előttem van, ahogy ültem mellette, és olvasta nekem Marék Veronikától a Kippkopp a hóban című mesét, ez volt a nagy kedvenc, no meg a Csipike, az óriás törpe. Nem voltunk gazdagok, sőt, de édesanyám könyvre sosem sajnálta a pénzt. Születésnap, mikulás, karácsony, húsvét nem telhetett el könyv nélkül. Az irodalomhoz volt érzékem, az iskolai ünnepségeken vagy beszédet mondtam, vagy szavaltam, így amikor 18 évesen felvételizni kellett, a magyar szakot jelöltem meg.

 

Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanárképző Főiskolai Kar. Életem legmeghatározóbb négy évét itt töltöttem. Itt találkoztam azzal a két fantasztikus emberrel, tanárral, akik nagy szerepet játszottak abban, hogy Karinthy Frigyes Capillária című műve a legkedvesebb könyvem. Az egyikük, Heleszta Sándor – sajnos már nem él – szociológiát és filmesztétikát tanított, sőt nekem ennél is többet. Merj gondolkozni, nőnek leni, vállalni és küzdeni bármi áron az igazadért. A másik, Komoróczy Emőke, aki világ-, valamint modern magyar irodalmat tanított, akinél lehetett szárnyalni, akit nem az érdekelt, hogy egy regény százhuszonötödik oldalán milyen színű széken ült a főhős (vagyis, tényleg elolvastam-e a művet), hanem hogy látom-e, értem-e a mű lényegét, mondanivalóját. Nála lehettem Anna Karenina, Bovaryné, Nóra, híres, szerelmes, tragikus.

 

A Capillária Karinthy szatirikus, utópikus és fantasztikus regénye. Engem teljesen magával ragadott. Bármikor olvassa az ember, mindig lesz aktualitása. Kik vagyunk mi? Emberek vagyunk, vagy csak férfiak és nők? És mitől az, és meddig? Egy regény, amely elejétől a végéig a férfi és a nő harcáról, különbségeiről, kommunikációs zavarairól szól. És valljuk be őszintén, erről szól a való élet is, a nő meg akarja érteni a férfit, a férfi meg akarja érteni a nőt, de nem nagyon megy. Legalábbis nekem biztos nem.

 

„Nem vagyunk állatok, nem vagyunk hímek és nőstények, hanem férfiak vagyunk és nők. És a mi szerelmünk nem kényszer és végzet, hanem boldog felismerése annak a boldogságnak, amit nyújtani tudunk egymásnak.”

 

Popper Péter mondta, és annyira igaz, hogyha nem lenne az a fránya kémia nő és férfi között, akkor sokkal több boldog kapcsolat, házasság lenne. A kémia ugyanis tévútra viszi az embert. Sokszor nem azzal kötjük össze az életünket, akivel igazán megértjük egymást, egy hullámhosszon vagyunk, hanem azzal, akihez vonzódunk. Ahogy ő mondta:

 

„Az »Igazi« nem létezik. Nincsen. Sehol nem él valahol egy nő vagy egy férfi, aki az igazi, s akit csak meg kell találni. De aki szerencsés, élete során találkozhat két-három olyan emberrel, akiből lehetne igazi.”

 

Olvasni jó, ezt sokszor halljuk, de amit én ennél is fontosabbnak tartok, a klasszikusok és olyan gyöngyszemek tanítását, mint például a Capillária.

 

Karinthy Frigyes Capillária című műve kölcsönözhető a Somogyi-könyvtárból.

Tovább olvasom