Egy órás sorban állás a szegedi átjelentkezős körzetnél, jó érzésekkel

A Tömörkény-gimnáziumnál kígyózott a sor, de egyáltalán nem volt rossz végigállni.
Egy órás sorban állás a szegedi átjelentkezős körzetnél, jó érzésekkel

Biztos szentimentálisan hangzik, de a választást mindig ünnepként élem meg. Tőlem aztán tarthatna két órán át is a sorban állás, ha nem kellene rohanni dolgozni, akkor még inkább tetszene. Azért, mert jó érzés, hogy legalább négy évente dönthetek valamiben.

 

12 óra 45-kor értem a Tömörkényhez, a sarokig állt a sor, de nagyjából 15 perc alatt az épületben voltam. 

 

 

„Halad ez” – gondoltam magamban, aztán jött a meglepetés, a Tömörkényen belül kígyózott az átjelentkezős sor. De csak elsőre tűnt vészesnek, mivel két szavazókörbe folyamatosan előrehívják a szegedi lakcímmel rendelkezőket, nekik nem kell sorban állniuk.

 

 

Sőt, a szavazóköri delegáltak az utcán is segítenek, ott is szólítgatják a szegedieket, illetve mindig szólítják azokat az átjelentkezős szavazókat, ahol épp üresedés van. Aki hallja a megyéjét, elindulhat a 711-es szavazókörbe. Bent ugyanis csoportosították a megyéket, így jobban oszlanak a választók, gyorsabban halad a sor.

 

 

A legtöbben a szomszédos Békés és Bács-Kiskun megyékből vagyunk, legalábbis akkor ez látszott, nekünk kell a legtöbbet várni.

 

Várakozás közben a falon megtekinthető a Tömörkény-gimnázium művésztanulóinak munkái. Tényleg szépek. 

 

 

Lehet beszélgetni is, Szeged Televíziós kollégám, Szilágyi Dóra faggatta a sorban állókat. Szavazók kérték ezúttal nem volt, de a vélemények jöttek szép számmal. Az egyik várakozó fiatalember például azt mondta, hogy örül(!) a sornak, mert azt jelenti, hogy sokan akarnak szavazni. 

 

„Nagy a részvétel, az átjelentkezésnél 3000-rel többen szavazunk, reméljük, hogy a változásra. Szeretek sorban állni, mindenki jöjjön el, már nem esik az eső. Szerintem nagyon szoros lesz, 110 mandátumnál több senkinek sem lesz, csak a Fidesz és az ellenzék jut be, 105–107 mandátummal Márki-Zay-kormány lesz” 

 

– elemzett.  

 

Arról, hogy mi alapján dönt, azt mondta: az a választás fő kérdése, hogy Orbán vagy nem Orbán.

 

 

„Az ország rossz irányba halad, és elegem van a gyűlölködésből meg az áremelésekből, szóval én mindenképpen adnék egy esélyt a változásra, ahol nem egy ember kézivezérli az ország működését, hanem egy széles, hatpárti koalíció tárgyal egymással és képviseli a népet, jobban” 

 

– tette hozzá a fiatalember.

 

Azt is mondta, hogy a népszavazáson érvénytelenül voksol majd, mert nem tetszik neki, hogy hergelik a népet.

 

Egy másik fiatalember azt mondta, készült a sorban állásra, belefért neki. 

 

„Nem gondoltam, hogy ennyien, de számítottam, hogy páran azért lesznek. Szerintem kötelesség szavazni, illik megtenni.” 

 

 

A döntését forszírozó kérdésre azt mondta, 

 

„Mindent egybevéve nem csak az alapján, amit látok a plakátokon, hanem az elmúlt tíz év is benne van” 

 

– tette hozzá.

 

Közben én a célegyenesbe értem, a 711-es szavazókör ajtajában épp nálam állt meg a sor, de beszélgettem a szavazóköri delegálttal, aki azt mondta, nagyon sok az átjelentkező, ezért is osztották szét megyénként a szavazókat. Az ő dolga most figyelni, hogy hova lehet szavazókat hívni, általában ötösével viszi az embereket az asztalokhoz.

 

 

Pár perc múlva mehettem én is, onnan már csak egy kicsit kellett várni a szabad szavazófülkére. A zöld borítékba kissé nehéz volt beleszuszakolni mindent, de sikerült.

 

Jöhetett a dobás, ez is jól ment, ezúttal nem kellett passzírozni, mint négy éve.