Egy megosztó amerikai regényről – Bak Róbert ajánlja Patricia Lockwood Erről nem beszélünk című kötetét

Világéletemben szerettem új hangokat, új tehetségeket megismerni, új írókat felfedezni, így tökéletes hívószó volt számomra a most bemutatandó kötet fülszövegén lévő „a kortárs amerikai irodalom egyik legizgalmasabb és legprovokatívabb hangának első regénye” címke, hisz bevallom, Patricia Lockwoodról korábban még csak nem is hallottam.
Bak Róbert

2022. április 09. 10:42

Egy megosztó amerikai regényről –
Bak Róbert ajánlja Patricia Lockwood Erről nem beszélünk című
kötetét

Az 1982-es születésű Lockwood a 2010-es évek elején robbant be igazán a tengerentúli irodalom világába, ám íróként talán kissé szokatlan platformon: a Twitteren. Lockwood lett az egyik első „Twitter-költő”, akinek humoros, gunyoros, szarkasztikus és elgondolkodtató szövegeire tömegek kezdtek el felfigyelni, főleg mikor megjelentette a Megerőszakolós vicc című meglehetősen provokatív szövegét. Aztán persze jött a hagyományosabb út is, és szép sorban érkeztek a verseskötetek, majd 2021-ben az első regénye (?), az Erről nem beszélünk, amely már ott volt a legtöbb véleményformáló éves best of listáján is.

 

A két nagy részből álló kötet első felének szövegein egyértelműen érződik a „Twitter-költői” múlt, hiszen ez a rész a mindvégig névtelenül maradó főhős szinte csak virtuálisan létező életének egymással sokszor csak hellyel-közzel összefüggő darabkáit tartalmazza, és ezek a hol vicces, hol okos, hol szánalmas, hol meglehetősen izzadtságszagú, maximum fél perc alatt elolvasható szövegek tényleg olyanok, mintha eleve is az online térbe szánták volna őket, de együtt mégis kiadják egy többé-kevésbé céltalanul és tartalmatlanul élő nő alakját, aki szinte minden idejét a „platformon” tölti (a műben ez az internet összefoglaló neve), és aki nem is nagyon akar mást, mint ebben az önmagába záródó buborékban létezni.

 

Ebben a részben az az egészen félelmetes, hogy üvölt róla, sokaknak tényleg ez az igazi valóság, hogy sokan önként hajlandóak ebben a végtelenül torz, ám milliófelé ágazó világban létezni, és tényleg rengetegen gondolják úgy,

  • hogy az Egyesült Államok azért diktatúra, mert nem a nekik tetsző elnök nyert a választáson,
  • hogy a Földön létező összes baj (és természetesen minden korábbié is) egyetlen forrása a fehér férfi,
  • hogy hirtelen sokakat kezdett el zavarni a személyes névmásuk (ó, nem, nem csak a homoszexuálisokat),
  • hogy sokan büszkén ítélik el a rasszizmust, de például az olaszokat szidni még belefér, hiszen Kolumbusz is olasz volt, és ha nincs Kolumbusz, akkor nincs Amerika felfedezése, nincsen rabszolgaság, és így nincs a feketék elleni rasszizmus sem...

 

Ebben a szép új világban lehet valaki híres és alapozhatja arra az egzisztenciáját, hogy kiposztol egy olyan kérdést, hogy „lehet-e egy kutya ikerpár?”, amit aztán több százezren lájkolnak és osztanak meg (hősünk ennek köszönheti ismertségét, és emiatt hívják meg szakértőnek a kibervilág kérdései kapcsán), hogy aztán ennek az ismertségnek hála eszmecseréket folytathasson olyan „hírességekkel”, mint az a férfi, aki amiatt vált gazdag és nagyhatású influencerré, mert hosszú időn keresztül naponta posztolt képet a saját heréjéről (igen, tényleg arról). Istenem, hol vannak itt már a hagyományos, valóságshow-s celebek? Nincs már egy Paris Hilton sem???

 

 

Az Erről nem beszélünk első felében olvasható, stílusukban és tartalmukban is sokféle mikroszövegek pontos látleletei egy olyan kornak, amelyben emberek tényleg önszántukból hajlandóak szinte egész életüket a végletekig eltorzult online térben tölteni, hogy a 15 perc hírnév kergetése mellett mondjuk Trump- és / vagy laposföld-hívőkkel vitatkozzanak (a két tábor sokszor fedi egymást), így a könyv első fele leginkább a modernista tudatfolyamokkal rokonítható.

 

De mégis mi van akkor, ha történik valami a rég érdektelenné vált valódi világban, és akár hosszabb időre ki kell lépnünk ebből az önszántukból magunkra zárt virtuális börtönből? A tartalmilag azért némiképp összefüggőbb második rész erről is szól, hiszen még a terhesség alatt kiderül, hogy hősnőnk húgának kislánya a leginkább az Elefántember című filmből ismert Próteusz-szindrómában szenved, és ha élve is születne meg, mindössze hónapjai lehetnek hátra...

 

Azt hiszem, hogy stílusából, tartalmából és az itt ábrázolt világból kifolyólag Lockwood kötete igazán megosztó alkotás lesz, és így lesznek, akik élből elutasítják, de lesznek, akik az egekbe magasztalják. Én mindenesetre valahol a kettő között vagyok félúton, mivel számomra mikroszinten jól működött a szöveg, makroszinten viszont jóval kevésbé, de azt meg kell hagyni, az Erről nem beszélünk korképként ritka egyedi alkotás.