Egy kísértetiesen hasonló nő élettörténetei – Bak Róbert ajánlja Margaret Atwood Rendbomlás című novellafüzérét

Bak Róbert

2022. április 23. 11:04

Egy kísértetiesen hasonló nő
élettörténetei – Bak Róbert ajánlja Margaret Atwood Rendbomlás
című novellafüzérét

Margaret Atwood a kanadaiak örök Nobel-esélyese – aki a szintén kimagasló képességű honfitárs, Alice Munro 2013-as díjazása miatt már nem valószínű, hogy valaha is részesül ebben a kitüntetésben –, azon ritka írók egyike, akiket mind a szakma nagyra értékel, mind a közönség imád: hiszen Atwood egyrészről szinte minden létező irodalmi díjat bezsebelt, másrészről meg ki ne hallott volna már például a Szolgálólány meséje című sikersorozatról, amit a szerző 1985-ös kultikus regénye inspirált. Nincs ez másként Magyarországon sem, mert bár viszonylag lassan indult be az életműkiadás – az első és második könyvének hazai megjelenése között majd’ két évtized telt el –, de hála a filmsorozat nagy sikerének, na meg a Jelenkor kiadó fáradatlan munkájának, 2022-re már szinte minden műve magyarul is olvasható a kimondottan sokoldalú zseninek. A legújabb például az eredetileg 2006-ban megjelent Rendbomlás című novellafüzére.

 

Bár Atwood idehaza jobbára, mint sci-fi szerző ismert, de a Rendbomlás történeteiben nyoma sincs a fantasztikumnak, ezek a szövegek mindvégig megmaradnak egy, a szerzőhöz kísértetiesen hasonló nő élettörténete egy-egy apró darabkájának. Ilyen formán persze az sem meglepő, hogy ez az alig 300 oldalas kötet a szerző egyik legszemélyesebb darabja.

 

 

Elmondható, hogy bár ezek a történetek mind a főszereplőnket, Nellt állítják középpontba, ám stílusukban, nézőpontukban és elbeszélési módjukban sokszor nagyon is különböznek egymástól. Atwood eleinte hol naiv, hol már érett, a múltba visszatekintő énelbeszélőt használ, máskor meg már egy hagyományos E/3-as, mindentudó narrátor szólal meg, így már csak ebből a technikai tudásból kifolyólag sem válik egyetlen pillanatra sem unalmassá vagy repetitívvé a szöveg. Ám nem csak írástechnikailag érett mű ez a novellagyűjtemény, hanem a benne szereplő történetek változatossága, az ábrázolt érzelmek széles spektruma, na meg a személyes és társadalmi mondanivaló miatt is.

 

Atwood ugyanis nem véletlenül választotta ki pont azokat az életszakaszokat, amelyek a könyvben szerepelnek, ugyanis ezekben a történetekben mindig egy-egy olyan pontra mutat rá, amelyben – a címből is következően – valamilyen formában felbomlik a rend Nell életében, hogy ezzel a rendbomlással kénytelen legyen megküzdeni kiskamaszkorától egészen idős koráig.

 

„A főzés és tálalás művészetében” még csak egy egészen fiatal, 12 éves kislánnyal találkozunk, aki rendezett körülmények között él, jól tanul, ám azzal kénytelen szembesülni, hogy hamarosan kishúga fog születni, akinek érkezése gyökeresen fel fogja forgatni a család viszonyait. „A fejnélküli lovasban” és az „Utolsó hercegnőmben” Nell már pár évvel idősebb, és lázadni kezd a kényszerűségből rátestált feladatok elől (testvérével érezhetően valamilyen mentális, pszichikai gondok vannak, és édesanyjuk, ha csak lehet, az idősebb nővérre hagyja a kisgyermek gondozásának legtöbb nyűgét) és felfedezi magának a szerelmet is.

 

A kötet középső részében található novellákban Nell már felnőtt nő, aki előbb a fojtogató otthoni légkörből kiszabadulva éli a leginkább hippiszerűnek mondható életét (új és új férfiak, folyamatos költözés, távlati célok hiánya), majd hirtelen egy nős és két gyermekes férfi oldalán állapodik meg, akinek a felesége egyáltalán nem az elvárt módon avatkozik be az új család életébe.

 

Az utolsó novellákban már Nell is középkorú, vagy lassan az öregkor küszöbére lépő asszony lesz, aki itt már leginkább a saját és családja múltjával, a kényszerű elmúlással és egyre inkább leépülő, kilencvenéves édesanyjával foglalkozik, miközben újraépíti a rég elmúlt közös történeteiket is.

 

Atwood művében az az igazán zseniális, hogy úgy képes ezeket a rettentően személyes és sokszor nem várt módon alakuló történeteket bemutatni, hogy közben meglátjuk bennük a folyamatosan változó társadalom képét is, amelyben minden embernek élni adatott. Így egyesül egyetlen kötetben a szerzőre mindig is érvényes feminista szemlélet, a társadalmi folyamatok árgus szemmel való nyomon követése, a kissé szokatlan líraisággal, személyességgel és önéletrajzisággal.

 

Megmondom őszintén, hogy bár a kanadai nem tartozik a legnagyobb kedvenceim közé, de ezzel a kötettel most megvett kilóra. A Rendbomlás az a fajta mű, amely nem tesz különösebb engedményeket sem a tömegirodalom, sem a magaskultúra irányába, de így is egy roppant értékes alkotás, amely gyakorlatilag bárkinek befogadható, átérezhető és megérthető. Egészen ritka kombináció.