Egy fotó, egy első díj, elsőre: Oláh Tamás egy szegedi balerinás képpel nyert a 40. Magyar Sajtófotó Pályázaton

Először adott be képet a Magyar Sajtófotó Pályázatra, és rögtön első díjat nyert. A 31 éves gyomaendrődi fiatalember évek óta Szegeden él: itt végezte el az egyetemet földtudomány alapszakon, itt működtet fotós vállalkozást, és a városban futárkodik. Oláh Tamással beszélgettünk a nyertes fotójáról és a terveiről. A Szegedi Tükör interjúja.
Szabó C. Szilárd

2022. március 01. 08:10

Egy fotó, egy első díj, elsőre:
Oláh Tamás egy szegedi balerinás képpel nyert a 40. Magyar
Sajtófotó Pályázaton

– Mikor kezdett el fotózni? Tanulta vagy autodidakta módon sajátította el a fotózást?

 

– Középiskolás koromban kezdett el érdekelni a fényképezés, de akkor még nem volt a fotózással tudatos célom. Sokáig autodidakta módon tanultam, de ahogy egyre jobban elmélyültem a témában, felmerült az igény, hogy iskolai keretek között is tanuljak. Elvégeztem Szegeden a Vedres-iskola OKJ-s fotós képzését. Jelenleg a MÚOSZ (Magyar Újságírók Országos Szövetsége – a szerk.) fotóriporter képzésére járok.

 

– Ki volt a mestere?

 

– Az élet. Minden és mindenki, aki hatással volt és van rám. Hosszú lenne a lista, ha konkrét személyeket kellene felsorolnom.

 

– Ki hatott önre? Kinek a stílusa tetszik a fotósok közül?

 

– Talán Joel Meyerowitz amerikai utcai, portré- és tájfotós hatott rám leginkább, és nem is annyira a képei, hanem inkább a személyisége, hozzáállása miatt. Nagyon inspiráló az a fajta gyermeki nyitottság és kíváncsiság, amit meg tudott őrizni magában, amellett, hogy a fotográfiát mint médiumot meghatározó fontosságúnak tartja.

 

Oláh Tamás

– A sajtófotó-pályázaton szabadúszó fotósként tüntették fel. Kinek dolgozik?

 

– Jelenleg szegedi központtal üzemeltetek egy fotós vállalkozást, ami mellett a Woltnál futárkodom. Újságnak, fotóügynökségnek még nem dolgoztam.

 

– Hogyan született meg a díjnyertes fotója?

 

– Egy néptáncos csoporttársam jelezte, aki a Ladybird Studiónál oktató, hogy keresnek egy fotóst, akinek meg kellene örökítenie a próbákat. Nem sokat gondolkodtam a dolgon, mivel a tánc minden formája érdekel. Idővel a Ladybird munkatársai és a balerinák is bizalmukba fogadtak, ami nagyon sokat segített a képek elkészítésénél.

 

– Melyek a kedvenc témái?

 

– Minden olyan téma foglalkoztat, amelyen keresztül a valóságot érdekesen, életszerűen lehet bemutatni. Néptáncosként különösen érdekel a tánc világa, de nem a színpadi produkciók, hanem ami mögötte van, legyen az akár a táncházak hangulata, vagy egy balettpróba kulisszatitkai.

 

– A Neverland című képe Szegeden készült. Mit szeret még a városban fotózni? Milyen városnak tartja Szegedet?

 

– Nagyon szeretem Szeged hangulatát. Itt kóstoltam bele a streetfotó műfajába. Néhány ismerősömmel létrehoztuk a Szeged SPC közösségét, ami a város hétköznapjait igyekszik bemutatni streetfotó stílusban. Négy évig fotóztam a Tappancs menhelyénél, azt is nagyon szerettem. A táncházakat se hagyhatom ki a felsorolásból, hiszen Szegedről ebben a témában van a legtöbb képem.

 

– Most adott be először képet a Magyar Sajtófotó Pályázatra?

 

– Igen, most neveztem először erre a pályázatra.

 

– Volt már egyéni vagy csoportos fotókiállítása?

 

– Otthon, Gyomaendrődön volt már kisebb egyéni kiállításom. Tavaly pedig a Szeged SPC tagjaival volt csoportos kiállításunk a TIK-ben.

 

– Milyen tervei vannak a jövőt illetően?

 

– A fényképezés mellett fontosnak tartom a fotográfiai közösségeket is. Tavaly a szegedi Fotó-Kulturális Kapcsolatok Egyesülete alelnökévé választottak. Távlati célunk, hogy minél többet visszaadjunk a kultúra területén Szegednek abból, amit a hely szelleme nyújt számunkra. A MÚOSZ-képzés elvégzése után szívesen kipróbálnám magam egy újságnál. Ezek mellett, ahogy időm engedi, továbbra is folytatom a személyes projektjeimet, amihez sok motivációt ad a sajtófotó-pályázaton elért eredmény.