Egy be nem vallott kudarc következményei – Lakner Zoltán jegyzete

Sokat sertepertél mostanában a Fidesz a személyi jövedelemadó körül. Izgalmas kísérletezések attól a kormánypárttól, amely alaptörvényileg biztosított sarkalatos törvényi védelmet az általa kialakított egykulcsos adórendszernek, most pedig sorra hangzanak el a javaslatok arról, hogyan és kiknek a számára kellene elengedni az szja-t a választási kampány hevében.
Egy be nem vallott kudarc következményei – Lakner Zoltán jegyzete

A négy- és többgyermekes anyáknak már tavaly óta nem kell személyi jövedelemadót fizetniük.

  • Idén januárban a 25 év alattiak szja-mentességét jelentette be a miniszterelnök, amit bárki igénybe vehet a bruttó átlagbér mértékéig.
  • Májusban jött a következő húzás, miszerint 5,5 százalékos éves gazdasági növekedés esetén a gyermeket nevelő családok visszaigényelhetik a befizetett szja összegét, tehát praktikusan szintén adómentesek lesznek.
  • Közben Domokos László fideszes számvevőszéki elnök a személyi jövedelemadó teljes eltörléséről fantáziált,
  • legutóbb pedig Bánki Erik, a parlament gazdasági bizottságának elnöke vetette fel, hogy bizonyos jövedelemszint alatt, a járványhelyzetre tekintettel, átmenetileg, úgyszintén el kellene engedni az szja-t.

Nem tudnám megbecsülni, hogy Domokos és Bánki ötletelése mennyit ér a fideszes befolyáslottón, esetleg előre küldték-e Bánki Eriket tesztelni a közvéleményt vagy csak megosztotta egy szűkebb körben talán gyakran hangoztatott nünükéjét az ATV nézőivel kedd este. Az irány az érdekes, hogy ezek szerint az egykulcsos szja nincs annyira gránitba vésve, mint hinnénk.

 

Ez legalább három dolgot jelent.

Az elsőt nyilván rég kitalálta az olvasó: közeledik a választás. A kormánypárt elképesztő összegekkel zsonglőrködik, kiszervezi a komplett felsőoktatást, az autópályák üzemeltetését, a fél ország energiaszolgáltatását, mindezek azonban a párhuzamos hatalom kiépítéséhez tartoznak. Választást nyerni nem ezzel lehet. S hiába a zsák krumpli a szavazatvásárlás hírhedt jelképe, ez a folyamat jóval nagyobb tétekkel, százmilliárdokban mérhető módon zajlik, mintegy beelőzve bármiféle ellenzéki választási ígéretet, előre ráígérve azokra.

A másik, ami kiderül a fideszes bejelentésekből és ötletrohamokból az, hogy az egykulcsos szja-rendszer rossz.

Csak hát ugye ezt egy olyan kormány nem mondhatja ki, amelynek minden szava szuperlatívuszokban kifejezett győzelmi jelentés és öndicséret.

Ráadásul az egykulcsos adóhoz kifejezetten odakötötték magukat tíz évvel ezelőtt egy kora nyári hétvégén. A kormányprogramban ugyanis ilyesmi nem szerepelt 2010-ben, csak a „lehető legegyszerűbb” kifejezés az adórendszerrel kapcsolatban. Az egykulcsos adó annak az első „akciótervnek” volt a része, aminek az összekalapálására Orbán akkor kényszerült, amikor legelső brüsszeli útja során az Európai Bizottság vezetői közölték vele: Matolcsy György izgalmas terveit a költségvetési hiány növeléséről sürgősen el kell felejteni.

Az egykulcsos adó látszólag adócsökkentést hozott, ám valójában brutális adóemelést jelentett azoknak a számára, akik addig az adójóváírás révén alacsony jövedelmük után az alsó kulcs alatti mértékben adóztak. Akkori árakon 450 milliárd forint körüli összeget forgattak át a közteherviselés rendszerében, a magas keresetűek javára, az alacsony keresetűek terhére. Azt a pénzt pedig, ami a felső kulcs eltörlésével kiesett, részben tehát az alacsony jövedelmek nagyobb adóterhével, részben az áfa-emeléssel hozta be a költségvetés.

A legenda, hogy ez a magyar gazdasági modell alapja, ugyanannyira a képzelet szüleménye, mint a magyar gazdasági modell létezése.

Hát, ennyit az adócsökkentés kormányáról.

A sokgyerekesek, a fiatalok, aztán általában a gyereket nevelők legalább átmeneti adómentessége, majd aztán az alacsony keresetűek adómentességének belengetése mind-mind a Fidesz által kialakított szja-rendszer alapjait kérdőjelezik meg. Még a diktatórikus dogmatizmus, a fafejű konokság falán is áthatol az igazság, hogy az alacsony keresetek kevesebb és kisebb mértékű adóterhet bírnak el – következésképpen a magasabb keresetek többet –, és hogy igenis szükség lenne az differenciáltabb tehermegosztásra, ezen belül pedig a legalacsonyabb jövedelmek zéró vagy alig e feletti adóztatására.

Hogy ezt ki meri-e mondani egyszer a Fidesz, ugyanakkora kérdés, mint az, ki meri-e mondani az ellenzék, hogy a többkulcsos adó a legmagasabb keresetek legalábbis valamekkora hányadának nagyobb mértékű adóztatását is jelenti, írd és mondd, ebben a körben adóemelést. Ez a lépés tenné lehetővé azonban az áfa csökkentését, azaz a gyakorlatban a többkulcsossá tételét is. (Több termékcsoport esetében már bevezettek alacsonyabb kulcsot, ami megint csak az egykulcsos alapötlet tarthatatlanságát bizonyítja.)

Nyilván senki sem mondja ki szívesen egy kampányban az adóemelés szót, de talán mégsem kellene egy végtelenül rossz adórendszert a szavaktól való félelem miatt fenntartani, miközben még a megalkotója is alig győzi már farigcsálni.

Ahogy az elején utaltam rá, egy harmadik dolgot is mutat az szja egyre gyakoribb kerülgetése. Hiába a 430 ezer forintot meghaladó bruttó átlagkereset a KSH adatai szerint – a számok nem hazudnak, csak éppen ez a statisztikai rubrika a nyolcórás állásban foglalkoztatottak keresetét mutatja – a válságot egyáltalán nem vészelte át jól a magyar társadalom. Részben éppen azért, mert a válság során a kormány nem segített azoknak, akik tényleg bajba kerültek. Utólag ad pénzt, és most sem azoknak, akik a legrosszabb helyzetben vannak, hiszen például akinek nincs munkája, annak befizetendő szja-ja sincs. Az szja-elengedés további tulajdonsága, hogy nincs felső határa, tehát a magasabb keresetűek több pénzt spórolnak vele. A kormány csak így tudja becsomagolni, hogy jusson végre valami azoknak is, akik annak ellenére szegények, hogy dolgoznak, s akiknek a bére nem tart lépést az élelmiszerárak rohamos növekedésével.

Lehetne őket, és a még náluk is rosszabb helyzetben lévőknek segíteni célzottabban, okosabban, még olcsóbban is, de ahhoz el kellene ismerni, hogy a kormány gazdaság- és társadalompolitikája a válságban és már a válság előtt is elhibázott volt.

Az szja toldozása-foldozása valójában erről szól.

Lakner Zoltán

Tovább olvasom