Eb-győztes videóasszisztens Szegeden

Kiss Csaba neve ismerősen csenghet a vízilabdában jártas szurkolóknak, a korábbi balkezes játékos ugyanis tagja volt az 1999-ben Európa-bajnoki címet szerző férfi pólóválogatottnak, 2005-ben pedig ezüstérmet nyert a montreáli világbajnokságon. Jelenleg a szegedi férfi vízilabda csapat edzője, aki most a 19. FINA-vb-n, a vízilabdatorna szegedi helyszínén teljesen új szerepkörben mutatkozott be, többek között erről is mesélt.
Vass Imre

2022. június 28. 17:25

Eb-győztes videóasszisztens Szegeden

– Mi a feladata Szegeden, a vizes világbajnokságon? 

– A videóasszisztens pozícióját töltöm be, én vagyok az, aki egy monitoron keresztül figyeli a mérkőzéseket. Hét kamera képét látom, ezek közül kell kiválasztanom az ideális pozíciót, ha esetleg van egy olyan szituáció, amit újra kell vizsgálni. Szerencsére egyelőre még nem volt sok dolgom, de néha érkezik a játékvezetők részéről egy-egy kérés, hogy nézzünk vissza valamit. Nagyon izgalmas feladat egyébként, ilyen szemszögből vízilabda meccset még nem igazán láttam korábban. 

 

– Mennyire igényel magas szintű koncentrációt ez a munka?

– Nagyon, olyannyira, hogy nem is érdemes elkalandozni a monitorokról és élőben figyelni az eseményeket, mert akkor az ember könnyen lemaradhat egy fontos részletről. Bármikor történhet ugyanis egy olyan váratlan esemény, amely minél gyorsabb reakciót és megoldást igényel.

 

– Korábbi válogatott játékosként mit vár a magyar csapatok szereplésétől? 

– Mind a nőknél, mind a férfiaknál megvan az esélyünk az éremszerzésre. Märcz Tamás együttesében egyelőre remekül sikerült a fiatalítás, az egyik legerősebb csapat a magyar a mezőnyben, Magyarországon pedig a hazai pálya óriási lökést adhat. Nem mintha mondjuk Belgrádban nem szurkolnának a szerbeknek, vagy Barcelonában a spanyoloknak, de amit a játékosok a Hajós Alfréd Uszodában a Margitszigeten átélhetnek, az egyedülálló a világon. A lányoknál is szisztematikus munka folyik, amely talán pont mostanra érett be igazán, ezt már az olimpiai bronz is mutatta.

 

– A sorozatban háromszor olimpiai bajnoki címet nyerő magyar „aranycsapatban” három nem akármilyen balkezes pólózott, az akkori sikereket sokan ezzel magyarázták. A mostani csapatban is több nagyszerű balkezes játékos van és mivel ön is az volt, adja magát a kérdés: lehet ez a döntőfaktor? 

– Abszolút. Az, hogy három balkezes játékost tud rotálni a szövetségi kapitány, akik közül kettő mindig a vízben van, rendkívül megkönnyíti a variációs lehetőségeket. Az ellenfeleknek sem egyszerű belőlük felkészülni, érződik is, hogy rendkívül erős a jobb oldalunk, támadásban és védekezésben egyaránt. Zalánki Gergőre, Vámos Mártonra és Burián Gergelyre ugyanis amellett, hogy iszonyatos lövőerejük van, hátul is bátran lehet számítani. De a kapásoldalon is klasszis lövőink vannak, úgyhogy masszívak vagyunk, ez a végjátékban rendkívül fontos lehet. 

 

– Nincs egy kis hiányérzete amiatt, hogy pont abban a korszakban játszott, amikor a világklasszisok miatt kevesebb szerep jutott önnek a nemzeti csapatban? 

– Ezzel kapcsolatban mindig eszembe jut az a momentum, amikor egy torna utolsó két mérkőzését néztem itthonról és a magyar csapaton kívül a másik háromban egyáltalán nem volt balkezes játékos… Kissé szerencsétlen csillagzat alatt születtem ebből a szempontból, de tényleg három világklasszis balkezes volt előttem, így sohasem vitatkoztam a döntések ellen. Ráadásul így is megadatott, hogy eljutottam rangos világversenyekre, ahol nagyszerű sikereket értem el a csapattal.   

Címlapon

mutasd mind