Stílszerűen ez a szó jutott elsőként az eszembe, amikor a 122 bátor ember két nap alatt, sürgősségi eljárással verte át a parlamentnek nevezett díszleten a Gazdi akaratát, és szüntette meg a kötelező orvosi kamarai tagságot. A kötelező kamarai tagság megszüntetésén túl még a Magyar Orvosi Kamarától elvették az etikai eljárások jogát, az etikai kódexet a kamara a jövőben csak véleményezheti. (Az amnéziában nem szenvedő Csongrád-Csanád vármegyeiek még emlékezhetnek arra, hogy amikor a SZTE orvosvégzettségű rektora lehazudta, hogy a koronavírusos megbetegedések ausztriai gócpontjából sietett a szegedi műtőbe, ezért a Csongrád Megyei Orvoskamara Etikai Bizottsága fegyelmi eljárást folytatott ellene... Amelynek vége az lett, hogy az EB-t vezető egyetemi docenst és ifjú Primissia-díjas feleségét Ausztráliáig száműzték, a rektor meg soha nem is járt azon a környéken síelni!) No, ezeknek a buzgóságoknak most aztán vége, kussoljon mindenki, ahogyan azt kell a Nemzeti Együttműködés Rendszerében.

A nagyon hozzáértő, nagyon tisztességes és kiemelkedő képességű bátor embereket az sem zavarja, hogy az orvosi kamarákról szóló 2006. évi XCVII. törvény hatályos szövegének további részei – például a jogszabály preambuluma – változatlan maradt, és továbbra is így fogalmaz:

„Az Országgyűlés az egészségügyi szakmák gyakorlóinak szakmai önkormányzathoz való jogát elismerve, annak érdekében, hogy az orvosok, a gyógyszerészek és az egészségügyi szakdolgozók

• közvetlenül és az általuk választott testületek, tisztségviselők útján, demokratikusan – a törvény által meghatározott keretek között – önállóan intézzék szakmai ügyeiket,
• meghatározzák és a közérdekkel összhangban képviseljék szakmai, etikai, gazdasági és szociális érdekeiket,
• a Nemzeti Együttműködés Rendszerének keretei között társadalmi súlyuknak, szellemi tőkéjüknek megfelelő mértékben hozzájáruljanak az egészségpolitika alakításához, az egészségügyet érintő egyéb döntések meghozatalához, valamint a lakosság egészségügyi ellátásának javításához a következő törvényt alkotja.”

A MOK bűne megbocsáthatatlan: komolyan vette a jogszabályban írottakat. Hozzá akartak járulni az egészségpolitika alakításához; az általuk választott képviselőik a közérdekkel összhangban képviselni akarták a szakmai, etikai, gazdasági és szociális érdekeiket; szellemi tőkéjüket a lakosság egészségügyi ellátásának szolgálatába akarták állítani. Elhitték azt, hogy Magyarország jogállam, és hogy az egészségügyi ellátáshoz való jog az a NER-ben alanyi jogon jár mindenkinek. Egy ilyen orvos beteg, maga is sürgős kezelésre szorul.

Nem díszletek akartak lenni, hanem azok, amire a képviseltek és a jogszabály is felhatalmazta őket. Ha egy orvos ilyen következtetést von le a hatályos jogszabályból, vajon milyen tettekre képes egy beteg anamnézisének helyes felállításából? Egy ilyen orvos még képes lenne az orvostudomány mai állása szerinti legmodernebb gyógymódot előírni, a leginkább hatásos gyógyszereket és egyéb gyógyító eljárásokat (gyógytorna, képalkotó diagnosztika, meg mindenfajta kezelések) elrendelni, függetlenül attól, hogy a beteg hasznos tagja-e a NER-nek, vagy ellenség?

Még az a jó, hogy a bölcs Gazdi előrelátó volt: nem hozott létre a szakmát mételyező egészségügyi minisztériumot, hanem a rendőrminiszterre bízta az egészségügyet is az oktatásügy mellett. Így aztán ő volt a csonkolási törvény előterjesztője is. Nagyon-nagyon bölcs volt a Gazdi, mert lehet, hogy rövidesen a tanerők többségét is gyógyítani kell, és akkor azonnal kéznél lesz a döntés, nem kell senkivel sem konzultálgatni. A rendőrminiszter egyébként megmondta, hogy egyikhez sem ért, de rendet tud vágni. Jó, nem azt mondta, hogy vágni, hanem azt, hogy tartani, de a kettő ugyanazt jelenti... A vágás gyakran csonkolással jár, de – mint azt tudjuk – ahol csonkolnak, hullik a forgács is.

Jöhet tehát a sarlatánok kora! Kamarai tagság, és orvosi végzettség nélkül is lehet majd praktizálni, az orvosi tudás egyébként is egy zavaró tényező, hiszen mint egy korábbi bölcs emberminiszter (Prof. Dr. Kásler Miklós) megmondta: a népbetegségek kilencven százaléka a tízparancsolat betartásával megelőzhető. A Mészáros és Mészáros Kft. felveszi tevékenységi körei közé az egészségügyi ellátást is, sőt még az is lehet, hogy Andika tagja marad a kiherélt kamarának, így aztán mindenkinek pofa be! De még a Lőrincből is lehet kuruzsló: aki a duruzsoló kazánt valaha meg tudta javítani, az miért ne tudna kigyógyítani egy tévelygő embert is, aki pszichiátriai esetként képtelen elfogadni, hogy a NER és személyesen a Gazdi a létező világok legjobbika.

A MOK legfőbb bűne az volt, hogy komolyan vette önmagát, és nem díszlet akart lenni. Mert mi lenne itt ebben a Kelet–Nyugat között hánykolódó, csakis a Gazdiban bízó országban, ha mindenki komolyan venné önmagát? A péntekenkénti mikrofonállvány visszakérdezne, a közbeszerzési eljárásokat komolyan vizsgálnák, ha nem a NER-lovagok nyernének mindent, ha a vagyonnyilatkozatoknak a valóságot kellene tartalmazni, ha nem 80 millával lehetne megvenni egy igazságügyi államtitkárt, ha a Peti gyerek nem költhetne el 300 milliárdot következmények nélkül lélegeztetőgépeknek mondott technológiai roncsokra, ha nem lehetne 1600 milliárdból megvenni a választásokat?

A NER-ököl vasököl, oda csap, ahova köll! – eleveníti fel a régi mondást Zsolti, az 5-ös számú párttagsági könyv tulajdonosa, és már ott van mellette az országértékelőn az első sorban Gabika, Erika, Feró, Attila, Ádám, és Győzike, a NER teljes szellemi esszenciája.

Világ sarlatánjai, egyesüljetek! Gyógyítsatok, nem kell hozzá orvosi diploma és kamarai tagság, és nem lesz többé nemváltó műtét sem, csak mi leszünk, igazi türkök és magyarok!

Szántó György