Vigyázva körbe kell vágnom kisollóval, hogy ne legyen pereskedés a vége, ezért cégnevet nem említve mondom: ha valaki azzal hívja fel, hogy az ön vállalkozását a telefon másik végén daráló hölgy valamely honlapon már egy éve reklámozza, és az erről szóló szerződést meg kívánja-e hosszabbítani, vagy küldhetik önnek a lezáró számlát, akkor összesen két helyes magatartás kínálkozik válaszul.

1. Azonnal levágja a telefont.
2. Felsorolja az összes csúnya szót, ami az eszébe jut, majd levágja a telefont.

Mi itt a trükk?

A Gazdasági Versenyhivatal már tíz évvel ezelőtt (!) is eljárt ilyen ügyekben, az ő megfogalmazásuk szerint: „az online megjelenést kínáló vállalkozások telefonon keresztül keresik meg reménybeli ügyfeleiket, és ezen hívások során – a beadványok szerint – megtévesztő tájékoztatást nyújtanak. Előfordul, hogy egy korábban már megkötött szerződésre hivatkoznak, és azt állítják, hogy adategyeztetés céljából telefonálnak. Ezt követően számlát küldenek a panaszosok, illetve bejelentők részére, azt állítva, hogy a megkeresett vállalkozás a korábbi telefonbeszélgetés során megrendelte a szolgáltatásukat. Gyakran előfordul, hogy a követelt összeg meg nem fizetése esetére a tartozás követeléskezelő cégnek történő eladását helyezik kilátásba.”

És ez velem is megtörtént, innen a friss élmény. A telefonvégi fád hölgy úgy tesz, mintha egy rutineljárásban vennénk részt, pártízezres összeget mond, amit egy működő vállalkozás még ki tud fizetni, és a visszakérdésre, mert persze nem vágtam le rögtön a telefont, kíváncsiskodni kezdtem, nekiáll hazudozni. Hogy a szerződést „nem a tavalyi évben, hanem az előtte évben” kötöttem „valamelyik kollégájával”, és már egy éve hirdetik a vállalkozásomat a honlapjukon. Nem fedem fel magam, hogy micsoda abszurd hülyeség, hogy mondjuk az ATV vezetése meglátta egy cégeket felsoroló honlapon a nevem, Balogh József tetőfedő és Csikós Lajos könyvelő között, és a homlokára csapott, hogy milyen jó ötlet, adjunk neki egy műsort. Kamu. Végül abban maradunk mindig, hogy amennyiben szerződést kötöttünk, akkor küldje el azt a címemre, legyen kedves. Azóta is küldi.

Az anyázás utáni reakcióm persze az, hogy ezeket a konkrét gazembereket miért nem viszi el a rendőr, miért nem járnak el velük szemben?! A középtávú az, hogy a joggyakorlat, még fentebb meg a jogalkotó mit tesz azért, hogy ezt a mocsok szemétséget megelőzze, illetve lehetetlenné tegye. Hány olyan vállalkozó lehet, aki figyelmetlenségből vagy ijedtségből ilyenkor fizet a bűnözőknek?

És itt jön a politika, az egész teteje. Egy jellegzetes, minimum tíz éven át gyakorolt bűncselekmény ugyanis a korról is szól. A társadalmi környezetről, jogbiztonságról, valamint mindannyiunk szellemi és mentális állapotáról. Dilemmám volt, hogy a címben szerepeltessem-e a „fogyasztóvédelem” szót, mert attól tartok, szaladó szemű harisnyákon meg langyos sörökön reklamáló krakélereket üzenne az olvasónak, holott nem erről akarok beszélni. A politika ott kezdődik, hogy van egy megértésünk az emberek hétköznapjairól, tudjuk, milyen tudással és élményekkel élik meg ezeket. Jelen esetben egyszerre több szinten is lenne tennivaló.

• Egyfelől szisztematikus nyomozások és a következetességével, elkerülhetetlenségével elrettentő szankció minden elkövetőre. Aki az egészet kitalálta, aki a telefonálót „kiképezte”, maga a hazudozó hölgy; és az ügyvéd, a könyvelő, akik a jogi-technikai hátteret biztosítják.
• Másfelől át kellene tekinteni a cégadatok nyilvánosságának szabályait, ilyenkor ugyanis a bűnözők az általuk elért adatbázisok visszaélésszerű használatára alapozzák a bűncselekményt. Lehet, hogy már az segítene, ha csak szigorúbb regisztrációval férne hozzá az adataimhoz, és kapnék értesítést is, ha valaki épp ezeket nézegeti.
• Ami pedig biztos, hogy növelni kell az emberek jogtudatosságát, és megtanítani pár egyszerű szabályt mindenkinek, például arról, hogy az ismeretlen és erőszakos telefonálónak ne ismerjen el semmilyen kötelezettséget, amiről nem tudott addig – vagy, hogy egy másik vesszőparipámat is idehozzam, kezdjen el gyanakodni, ha nagydumás vigécek sokmilliós nyereséggel járó befektetés ígéretével kecsegtetik, de egy gyorsétterem galériáján, papírpoharas kávé mellett.

Szerintem ma nagyot tud nyerni a politikában az, akinek elhiszik, hogy képes az embereket megvédeni, az igazságtalan vagy a máshogy lebírhatatlan bajokat elhárítani a fejük fölül. És nem az óriási kataklizmák, nem a klímaváltozás kapcsán a legerősebb ez az elvárás, hanem pont a hétköznapokat illetően. Szerintem itt van feladat.