Csendesek voltak az éjek – Méhes János olvasói levele

Szegedi Tükör

2021. december 24. 17:01

Csendesek voltak az éjek – Méhes
János olvasói levele

Amikor a gyermekeink még kicsik voltak, mint a legtöbb fiatal szülő, mi is jókora fenyőt állítottunk szent karácsony ünnepén, vállalva az élő fával járó utólagos kellemetlenségeket. A karácsonyt követő év január 6-án, hogy ne a lépcsőházban szóródjanak szerteszét a tűlevelek, szinte mindenki az ablakon vagy az erkélyen keresztül dobta ki a már erősen csupasz fát, majd a ház elé menve a szemeteskukákhoz vonszolta azt. Voltak persze nem kevesen, akik nem vártak vízkeresztig, hanem a szilveszter és az újév fényét emelve végezték el a fenti műveletet a kukákhoz való vonszolást kivéve. Csak úgy röpködtek a fenyőfák és a csillagszórók az év utolsó napjának éjszakáján! Akkoriban még nem volt annyi durrogtatás, mint manapság. Viszonylag csendesek voltak az éjek.

 

Sok-sok morfondírozás és vacillálás után valamelyik karácsony előtt gondoltunk egy merészet, és vettünk egy szovjet műfenyőt. Mindebből látható, hogy ez a vásárlás nem a közelmúltban történt. De nem is bántuk meg soha! Úgy feldíszítettük őkelmét, hogy emberfia meg nem mondta volna róla kellő távolságból, hogy a sok dísztől, égősortól, szaloncukortól roskadozó karácsonyfa valójában a kommunizmust építő szovjet könnyűipar terméke. Most már, hogy kirepültek gyermekeink, és az unokáink is felnőttek, nem állítunk fát, csak egy, az ünnepre utaló dísz emlékeztet a karácsonyfára. A régi műfenyő azért megvan. Én ugyan ki nem dobom, dobjanak bár követ rám ezért, legfeljebb visszadobom – stílszerűen – bejglivel.

 

Méhes János

Nyitóképünket a Fortepanról vettük át. 1982-ben készült, Kis Péter adománya.