Cselédek, jobbágyok és ispánok – Harmathy Anna olvasói levele

Nem előre megyünk, hanem hátra. Vissza egy olyan időbe, amikor a helyi közösségeket a központi hatalom kénye kedve szerint taposhatta el.
Szeged.hu

2022. június 22. 14:32

Cselédek, jobbágyok és ispánok –
Harmathy Anna olvasói levele

A fideszes provokáció klasszikus esete lehetne az a Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője által benyújtott törvényjavaslat, ami a kormánymegbízottakat főispánokra kereszteli át, a megyékből pedig vármegyéket csinál. Most egy hétig ezen háborog, kesereg, vagy éppen röhög a fél ország, nem pedig azon, hogy a forint árfolyama mélyponton van, az infláció az egekben, a Magyarországnak járó fejlesztési pénzek pedig ottragadtak Brüsszelben a fideszes korrupciónak és az orbáni külpolitikának köszönhetően.

 

Mégis több ez, mint a szokásos trollkodás, hiszen a középkori kifejezések felélesztése egyenes folytatása annak a politikának, amit az elmúlt tizenkét évben csinált a Fidesz: az önkormányzati önállóság felszámolásának és kiüresítésének. Emlékezzünk, még a koronavírust is arra használták fel, hogy járvány elleni védekezés címén a településektől milliárdokat vonjanak el – a szegediek évi 10 milliárd forintot veszítettek el így. Lassan ott tartunk, hogy irigyelhetjük még a szabad királyi városoknak biztosított előjogokat is.

 

Kocsis Máté javaslata is erről a politikai törekvésről szól, ne csináljunk úgy, mintha a hagyománytiszteletnek bármi köze lenne hozzá. Egy magára valamit is adó konzervatív politikus sosem támogatná a főispáni cím felélesztését, hiszen amit jelent és amit képvisel, az kiengesztelhetetlen ellentétben áll a magyar önkormányzatiság és köztük Szeged hagyományaival is.

 

Szeged a szabad királyi városok kiváltságait már a XV. században bírta, ezek közé tartozott többek között az is, hogy a település nem állt a vármegye ispánjának felügyelete alatt. A török kiűzése után a város lakói nagy jelentőséget tulajdonítottak annak, hogy visszaszerezzék a rangot, ami végül 1715-re sikerült nekik. Ezt is ünnepeljük minden év május 21-én, Szeged napján, a városi címer adományozásának évfordulóján. Szeged és a többi nagyváros nehezen kivívott szabadsága és önállósága később éppen a főispánok miatt csorbult jelentősen.

 

Amikor 1870-ben a neoabszolutizmus jegyében átalakították a helyi közigazgatás szervezetét, a szabad királyi városok élére is a király által kinevezett főispánok kerültek. Elsőszámú feladatuk a központi kormányzati akarat érvényesítése és az önkormányzatok működésének ellenőrzése volt – a korabeli vélemények szerint ezzel egyfajta gyámság alá helyezték a korábban széles autonómiával rendelkező településeket. Nyilvánvalóan nem olyan intézményről van szó, amit a XXI. századi Európa bármelyik demokratikus államában fel kellene eleveníteni.

 

Hogy az előszeretettel historizáló fideszes politikusok a kiegyezés korának központosító hagyományait, vagy a középkori feudalizmust szeretnék felidézni az átnevezéssel, az nem egyértelmű. Az viszont biztos, hogy ez összeegyeztethetetlen azokkal az elvekkel, amit a szegediek évszázadok óta becsülnek és ápolnak – a szabadsággal és a függetlenséggel. Ennek az értékrendnek is köszönhető, hogy a mi városunkban újra meg újra nagyarányú vereséget szenved a mindent központosítani igyekvő kormányoldal. „Szeged non coronat” – üzenik az itt élők választásról választásra.

 

A középkori kifejezések felélesztésében talán a leginkább lesújtó az, hogy aki kormánymegbízott helyett főispánban gondolkodik, az polgárok helyett is csak cselédeket és jobbágyokat lát.

 

Mi mással magyarázható a kormánynak az a folytonos törekvése, hogy az önkormányzatokat anyagilag teljes mértékben ellehetetlenítse? Hogy a helyi lakosok és vállalkozások által megtermelt javaknak minél nagyobb részét vonja magához? A főispáni cím nem csak provokáció, hanem egy cinikus, rosszindulatú kormány üzenete arról, hogy megveti és lenézi a helyi közösségeket.

 

Harmathy Anna

Címlapon

mutasd mind