Csekonics, a korszellem – Lakner Zoltán jegyzete

Lakner Zoltán

2021. december 30. 09:56

Csekonics, a korszellem – Lakner
Zoltán jegyzete

Szórja a pénzt, mint egy Csekonics – ezt a mondást még én is hallottam gyerekkoromban, habár a kelenföldi panel konyhájában nem bontották ki az igazság minden részletét a fent nevezett Csekonicsokkal kapcsolatban. Annyit azért össze lehetett rakni a szövegkörnyezetből, hogy valaki nem csupán sok pénzt költ, de jóval többet is, mint amennyije igazából volna. S valóban, a mágnás család arról vált legutoljára nevezetessé, hogy késői nemzedékei felhagytak a közügyek és a közjótékonysági célok támogatásával, ellenben maradandót alkottak a kártyaadósságok terén.

 

Ez részben arról jutott eszembe, hogy a 2020-as költségvetés zárszámadásakor jó néhány tisztázatlan tartalmú tételre bólintott rá a parlament, így például a Csekonics Befektetési Program 2 milliárd forintjáról és a Csekonics József Program 3 milliárdjáról nem lehet megállapítani, mire fordították. De még csak azt sem, hogy ez a két program ugyanaz vagy két különböző.

 

Ez meg arról jutott eszembe, hogy a kormány – nem annyira a karácsonyfa alá, mint inkább mögé rejtve – az ünnepek előtt 755 milliárd forint értékű beruházási stopot jelentett be. Ez egy korábbi hasonló intézkedéssel együtt már meghaladja az 1000 milliárdos fejlesztési, beruházási visszafogást.

 

Rosszmájúbbak megjegyezték, abból látszik, hogy baj van, hogy még egy stadion építését is elhalasztották, történetesen Pécsett.

 

Ez ahhoz képest is meghökkentő fordulat, hogy sport- és vallási célú kiadásokra a kormány 760 milliárd forintot költött 2020-ban, vagyis a legmélyebb válság évében.

 

Amit tehát most vissza kell fogni a költekezésből, azt régen kiszórták.

 

De nézhetjük úgy is, hogy tetemes összeggel, nem csak holmi Csekonics programnyi pénzekkel még a zárszámadásban sem számolt el a kormány. Több mint 500 milliárdos az a kiadási tétel, amiről a Külgazdasági és Külügyminisztérium egész egyszerűen nem készített „bevallást”. Annyit tudni csupán, hogy orvosi eszközök beszerzésére fordították a tetemes összeget, de részletekbe nem bocsátkoztak.

Elnézést a sok számért, nem is biztos, hogy ezek mind pontosak – éppen azért, mert kiáltó az információhiány, várlázító a kormányzati titkolózás –, de mégiscsak fontos, hogy tudjuk, mit mihez mérjünk.

 

E kötelező mentegetőzési kör után folytatva, valamivel több mint 4000 milliárd forintot költött el a kormány 2020-ban gazdaságvédelmi alap címszó alatt. Az általam olvasott számítás szerint ebből 908 milliárdot fordítottak tényleges válságkezelésre, amiben már benne vannak olyan minden évben esedékes kiadások is, amelyeket a válság miatt növeltek meg. A gazdaságvédelmi alap körülbelül háromnegyedét viszont más célokra fordították, amelyek között, mint tudjuk, nem szerepelt az álláskeresési járadék meghosszabbítása, az önkormányzatok kríziskezelő feladatainak támogatása vagy az otthonápolás és gondozás megnövekedett terheinek ellentételezése.

 

A kormány nem a krízis mélypontján, hanem 2021-2022-ben hajt végre pénzosztást, mégpedig azok számára, akiknek a legbiztosabb a jövedelmük, és közülük is azoknak juttat többet, akiknek eleve több van.

 

Nincs itt semmi látnivaló, ez folyik több mint tíz éve, ez az orbáni értelemben vett magyar modell.

 

Nehéz összegezni a választási ígéreteket, de van olyan kalkuláció, miszerint a 2024-ig 2700 milliárd forintot ígért már oda Orbán. Az intézkedések egy része kifejezetten 2022 első felére szól.

 

A beruházási stop tehát arra szolgál – ahogyan az ősz eleji hatalmas hitelfelvétel is –, hogy a kormány helyet csináljon a választási költekezésnek. Mégpedig azt követően, hogy a gigantikus szavazatvásárlásra szánt pénznél többet költött el a saját klientúrájára csak 2020-ban, és a 2021-es összegzés még hátra van. Emellett még egyetlen euró sincs lekötve a hétéves uniós költségvetés mostani ciklusából, miként a helyreállítási alapra benyújtott magyar terv elfogadása sem történt még meg.

 

Tudom, korunk nagy trendje, hogy a tények unalmasak. Ami azonban most történik, ahhoz képest a derék Csekonicsok utolsó nemzedékei is spórolós, a garast fogukhoz verő alakok voltak. A „felperzselt föld” és az „Utánam a vízözön!” taktikák sajátos keveréke világos bizonyítéka annak, hogy minden melldöngetés ellenére a „magyar modell” működésképtelen az uniós pénzek folyamatos lehívása nélkül, és a 2020 előtti több mint fél évtizedes növekedés nem volt elegendő egy ellenállóképes gazdaság létrehozására.

 

Pénzt költeni bárki tud, ez nem egy nagy mutatvány. Nem tönkremenni bele, az már gazdaságpolitika.

 

Lenne.

 

Boldog új évet.