A Hobo Blues Band 1986-os Esztrád című lemezének A oldalán a negyedik szám volt a 6:3. Ahhoz, hogy elérjünk odáig meg kellett hallgassuk a Túl az Óperenciánt és a Banális bluest is, amik az albumnyitó 45-ös blueshoz képest, hát hogy is mondjam, nem voltak olyan jelentős dalok.

Amit most újra elő lehet venni, hiszen ekkora verést hazai pályán még sosem kapott az angol válogatott.

És ezt az alkalmat használta ki Czutor Zoltán is, amikor újra gondolta a dalszöveg egy részletét, íme.

Itt az eredeti dal is, lentebb pedig az eredeti dalszöveg, illetve egy általam fabrikált átirat. Minimálisan kellett átírni ezek ugyanis most újra, igazak, frissek:

„Velünk együtt boldog a mi bölcs vezérünk!”

vagy

„A híres oroszlán áll a gyászos ködben

A Béketábor meg piros–fehér–zöldben.”

6:3

„Hatot rúgtunk Angliának, olyan mint egy álom,

A mi hazánk nevét zengik szerte a világon,

Szepesi Gyuri volt a magyar nép szeme,

A rádió mellett együtt éltünk vele.
 

Kocsis, Czibor, Bozsik Cucu nagy labdaművészek,

Sej, ezt közelről látták az angol hátvédek.

Hidegkúti, Puskás Öcsi gondoskodtak róla,

Hogy a labda hatszor jusson a hálóba.
 

Refrén:

Sej, túl a Don-kanyaron, Isonzón, Mohácson,

Büszke most a magyar, zengik a világon:

Négy-kettő a félidőben, a végén hat-három.

Minden magyar dolgozónő tudja benn a gyárba',

Ez a nem várt nagy győzelem a békét szolgálja,

Munkaversenyt hirdet a Szedlacsek Jutka,

Így hatott egymásra a sport és a munka.
 

Köszönjük a hat gólt, a pompás győzelmet,

Kedves magyar fiúk, a szívünk veletek!

Felétek száll hálánk, boldog lázban égünk,

S velünk együtt boldog a mi bölcs vezérünk!
 

Gyarmatai vérét szívja a Brit Birodalom,

Mégis hogy megroggyant e szép őszi napon,

A híres oroszlán áll a gyászos ködben,

A béketábor meg piros–fehér–zöldben!

Hatszáz csille szénnel több jön a bányából,

Az öntudatos vájár ma százasával számol,

Nevezetes év lett ez az ötvenhárom,

Győzelmet arattunk a kapitalistákon.”

* * *

„Négyet rúgtunk Angliának, olyan mint egy álom,

A mi hazánk nevét zengik szerte a világon,

A Hajdú B. volt a magyar nép szeme,

A televízió mellett együtt éltünk vele.

Szoboszlai és a Schäfer nagy labdaművészek,

Ezt közelről látták az angol hátvédek.

Sallai, Nagy Zsolt, meg Gazdag gondoskodtak róla,

Hogy a labda négyszer jusson a hálóba.
 

Refrén:

Sej, túl a Don-kanyaron, Isonzón, Mohácson,

Büszke most a magyar, zengik a világon:

Egy–nulla a félidőben, a végén négy–nulla.

Minden magyar dolgozónő tudja benn a gyárba',

Ez a nem várt nagy győzelem a békét szolgálja,

Munkaversenyt hirdet a Szedlacsek Jutka,

Így hatott egymásra a sport és a munka.

Köszönjük a négy gólt, a pompás győzelmet,

Kedves magyar fiúk, a szívünk veletek!

Felétek száll hálánk, boldog lázban égünk,

S velünk együtt boldog a mi bölcs vezérünk!

Gyarmatai vérét szívja a Brit Birodalom,

Mégis hogy megroggyant e szép nyári napon,

A híres oroszlán áll a gyászos ködben,

A béketábor meg piros–fehér–zöldben!
 

Hatszáz csille szénnel több jön a bányából,

Az öntudatos vájár ma százasával számol,

Nevezetes év lett kétezer-huszonkettő

Győzelmet arattunk a kapitalistákon.”