Ha nagyra növesztesz valakit, akkor legtöbb esetben az érintett elhiszi, hogy akkora, amekkorának megteremtője láttatni akarja. Ez nem egy dakota közmondás, noha nyelvi felépítésében annak látszik. Tartalmát tekintve sem rokonítható a valaha nagy politikai népszerűségnek és egyszerre visszatetszésnek örvendő dakota közmondásokkal. Egyszerűen, mert a nyitómondat szándéka szerint Civil Összefogásról, a CÖF-ról, a Fidesz kreálta álcivil szervezetről szól.

A Békemeneteiről elhíresült, mindenfajta kormányzati támogatást megkapó, csak éppen nem civil szervezet megsértődött azon, hogy a napokban Budapesten vizitelő Európa Parlament (EP) vizsgálóbizottsága nem akart találkozni a CÖF vezetőivel. De miért is akart volna? Tudom, nem nyugtatja meg a CÖF szervezetőit, de az EP itt járt képviselői nem találkoztak sem a cserkészek, sem a magyar galambászokat tömörítő szervezet, sőt még a Fényevők Magyar Közössége elnöksége, de ezek mellett nagyjából háromszázezer hazai civil szervezet vezetőivel sem.  

Az ország még sincs tele sértődött civil szervezetekkel, kivéve a CÖF-öt. Azért van abban valami furcsa, amikor egy szervezet vezetőinek megszólalásai nagyjából a mások sértegetésére korlátozódnak, és közben kiderül, hogy az igazából az ő elnökségük tagjai között kell keresni az érzékenyeket, a széplelkeket. Bayer Zsolt valahogy soha nem képes rácáfolni magára. 

Még alig vagyunk túl azon, mekkora kanyart vett a damaszkuszi úton azzal Bayer, hogy a korábban a „demens vénembernek” nevezett Ferenc pápáról annak magyarországi látogatása előtt egészen másként fogalmazzon. Az újabb nyelvi sziporkára – bár nevezzük nevén: ez csak tahóság – nem kellett sokat várni. „Fingzsáknak” nevezte a nemrégiben Budapestre érkező EP-küldöttség egyik tagját. 

Gondolom, hogy a politika és a diplomácia világában nálam sokkal járatosabb Bayer Zsolt pontosan tudja, hogy ilyen szép mondatokkal és kifejezésekkel lehet remekül előkészíteni olyan kétoldalú találkozókat, amilyenre a CÖF készült az EP-küldöttséggel. Jó, rendben erre a képzeletbeli találkozó megszervezésére egyetlen pillanatra sem volt esély, mégis hitelesebben lehetne érvelni annak elmaradása mellett akkor, ha a mosdatlan szájú megmondó ember néha-néha lakatot tudna a szájára tenni. 

Egyrészt: többször elolvastam a CÖF ez ügyben kiadott sajtóközleményét. A Békemenet szervezői annál militárisabb szöveget, ha akarnának sem tudnának összehozni, mint amit elkövettek. Lépten-nyomon katonai és hadászati kifejezéseket találok ebben, ami akkor pszichológusért kiáltana, ha nem a Békemenet szervezői írták volna, de így…?

Másrészt: mit nem lehet előzetesen tudni a CÖF-ről? Ezerrel nyomják a kormánypropagandát, ami nem meglepő, mert erre és ezért hozták létre. Mégis, miért üljön le egy ilyen szervezet vezetőivel tárgyalni egy uniós delegáció? Egészen prózai az egyik lehetséges válaszkísérletem erre a kérdésre. Időfecsérlés volna. Előre tudható, mit mondanának.

Ám, ha jobban a dolgok mélyére szeretnék nézni, akkor világos, hogy CÖF-ben sok kis egyéni akarat sűrűsödik össze benne, ami önmagában semmire nem volna elég. Állami hátterű cégek többszáz millió forinttal támogatják, gondolom, merő véletlenségből és saját elhatározásból. Ebből a pénzből százszámra lehet buszokat bérelni, tízezer számra Budapestre vinni a Fidesz-szavazókat, akiket, hogy még csábítóbb legyen az utazási ajánlat, ingyen ebéddel is megvendégelnek. Persze ennek a költségét is fizeti valaki.

Olyan nagy, hogy Brüsszel lesz vele szíves tárgyalni. Ha meg nem, akkor nem értik az egész világot. Pedig ebben az esetben ez nem is volna olyan nehéz feladat. 

Nyitókép: www.civilosszefogas.hu