– Honnan szerzett tudomást arról, hogy a tankerületeknél viszonylag nagy összegű jutalmakat ítéltek meg 2021 végén? Az alaphírből kiderült, hogy kizárólag tankerületek vezetőit vagy ennél szélesebb kört jutalmaztak?

– A válasz egyszerű: dolgoznak még jó emberek a tankerületeknél. Többen szóltak, hogy ebben az esetben nagyon igazságtalan a jutalmazási rendszer. Nem csak arról van szó, hogy közben a pedagógusok nem kaptak jutalmat, hanem arról is, hogy óriásiak voltak a különbségek a tankerületeken belül is. A vezetők jóval többet kaptak, mint a kiskeresetű beosztottak. Egyébként tavaly már nem osztottak ilyen jutalmakat.

– Nem szaladjunk ennyire előre. Megvolt az alapinformációja. Mit tett ebben a helyzetben? Megkereste a tankerületeket? Információt kért? Hogyan reagáltak ebben a helyzetben a megszólítottak?

– Annyit tudtunk, hogy a jutalmazás országos volt, ezt megkapták a hatvan tankerületnél és a Klebelsberg Központnál. Nagy szerencsénk volt, hogy tudtuk a pontos szóhasználatot, vagyis, hogy „motivációs elismerésként” nevezték a jutalmakat. 

– Ez azt jelenti, hogy nem lehetett kitérni a kérdés elől?

– Igen, mert bevett gyakorlat sajnos, hogy amennyiben egy kényelmetlen kérdésre nem szeretne válaszolni egy közintézmény, akkor belekötnek akár egy pontatlan kifejezésbe, és vagy nem adnak választ, vagy olyat kapunk, amiből nem derül ki semmi.

– Elküldték az információt kérő levelet. Mi történt ezután?

– A levelet 2022 januárjában postáztuk. Abban reménykedtünk, hogy ez az igazságtalanság még az országgyűlési választások előtt kiderül. Az adatkérésre adott válasz törvény szabta határideje harminc nap. De egy hónap múltán sem kaptunk választ.

– A Klebelsberg Központ és a tankerületek a határidő átlépését indokolták, vagy ez sem történt meg?

– Az első válaszban az szerepelt, hogy az eredetileg tizenöt napos határidőt még tizenöt nappal meghosszabbítják. Ezen meg sem sértődtünk, így jött ki az egy hónapos határidő. Ennek leteltével újabb levelet kaptunk, amelyben arról tájékoztattak, hogy a veszélyhelyzetre tekintettel nem adnak választ. Az indoklás szerint: alapfeladatuk elvégzését kockáztatnák, ha adatkérésünkre válaszolnának.  A világjárvány ideje alatt vezették be ezt a lehetséges válaszadási módot a közintézmények számára. Ez egy kórház esetében teljesen érhető a COVID ideje alatt, de ezt visszaélésszerűen használják olyan intézmények, amelyeknek semmilyen járvánnyal kapcsolatos feladatuk nincs, vagy már nincs. Ide tartoznak a tankerületek. Ez csupán kifogás volt annak érdekében, hogy a választásokig ne derüljön ki az igazság.

– Mit lehetett tenni ebben a helyzetben?

– Várni. Türelmesnek lenni. Kibekkelték a válaszadást a választásokig. Ezt követően sem küldték el a megfelelő adatokat. Helyett kaptunk egy linket, amely az intézmény nyilvánosság számára is hozzáférhető költségvetésére mutatott.

– Gondolom, ez válasznak nem volt elfogadható.

– Akkor lett volna az, ha benne lettek volna a kért adatok, de hiányoztak. Helyette olyan aggregált számok és összerendezések voltak ebben a költségvetésben, amelyekből nem volt kiolvasható a jutalmak összege. Egyetlen kérdésre sem kaptunk választ. Szerettek volna lerázni bennünket, és ha ezen a ponton feladjuk, akkor nem állna rendelkezésre az információ, amivel ma már rendelkezünk. 

– Ám aztán kiderült, ki és mekkora jutalmat kapott 2021 novemberében.

– Ezen a ponton elakadtunk, és ekkor az Adatvédelmi Hatósághoz fordultunk. Mivel érdemben nem kaptunk választ, ezért a hatóságnál eljárást kezdeményeztünk, és ennek nyomán a Péterfalvi Attila vezette Adatvédelmi Hatóság felszólította a Klebelsberg Központot és a tankerületeteket, hogy adják ki ezeket az adatokat. Csodák csodájára 2022 augusztusában megkaptuk az első adatokat, de akkor még nem tudtuk, hogy a vezetők személy szerint mekkora jutalomban részesültek, mert az egyes tankerületeknél dolgozó vezetők összesített jutalma szerepelt a válaszban. De ekkor még csak a központ és egyetlen tankerület szolgáltatott adatokat, és ezeket hoztuk nyilvánosságra szeptemberben. Újabb kör volt, hogy minden tankerülettől megkapjuk az adatokat, valamint az is, hogy megtudjuk, hogy a vezetők mekkora jutalmat vihettek haza. A legutolsó adat tavaly decemberben érkezett meg. Egyéves kálvária lett adatgyűjtésünkből. 

– Az elmúlt napokban  publikálták, hogy összesen mekkora összeget fizettek ki a tankerületek vezetőinek és dolgozóinak. Jól tudom, hogy ennek összege meghaladta az 1,1 milliárd forintot?

– Igen, pontosan. Ez jelentős összeg, amihez hozzátenném, hogy nem a baj, hogy jutalmat kapnak vezetők. Sokkal inkább az, hogy egy felügyelőszerv, egy fenntartószerv dolgozói kaptak jutalmat, a pedagógusok pedig nem. Pedig utóbbiak alacsonyabb bérért, sok esetben megélhetési költségeik alatt élnek. Igazságtalan a helyzet, már csak azért is, mert éppen a vezetők nem tudták kiharcolni, hogy rájuk bízott tanárok megkaphassák a megélhetésükhöz szükséges fizetést. Fontos, hogy nem a tankerületi vezetők döntöttek a maguk jutalmáról, hanem a Klebelsberg Központ elnöke. A jutalmakat erősen differenciálták. Egymillió, valamint két és fél millió forint között szóródtak az összegek, valamiféle teljesítményértékelés alapján. 

– Az elmondottak alapján úgy érzem, mintha a szégyenérzet járta volna át a válaszadás folyamatát a Klebelsberg Központ és a tankerületek részéről…

– Jól érzi. Nyilvánvalóan titkolóztak. Harminc nap helyett egy év alatt válaszoltak. Érezhették, hogy ez igazságtalan volt. Nem a tankerületi igazgatókat kell a célkeresztbe állítani ebben a történetben. A „bűnöst” feljebb találjuk. A Klebelsberg Központ valamint az illetékes minisztérium legfelső vezetői felelősek azért, hogy ilyen jutalmazási rendszert vezetnek be a közoktatásban. A robotoló és keveset kereső tanárok legalább év végén kaphattak volna egy kis extrát.