A hazai vizekbe a hatvanas évek elején telepítettek először fehér és pettyes busákat, de a távol-keleti planktonevő halak nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, sőt mostanra már számos horgászvízben problémát okoznak, hiszen számos őshonos halfajok ivadékainak táplálék konkurenciáját jelentik, és sok helyen egyszerűen túl nagy állománnyal rendelkeznek már. Nem beszélve arról, hogy ugyan a busa mára a második legnagyobbra növő magyarországi halfajjá vált a szürkeharcsa után – hiszen horgász dokumentáltan fogott már közel 80 kilós busát is –, de igen nehéz rá célzottan horgászni, jellemzően véletlenül, külső akasztással fognak busákat.

A busák a planktonokkal a vizet „szürcsölve” táplálkoznak így a horog is kvázi véletlenül kerülhet a szájukba hiszen planktonnal csalizni mondhatni nehézkes, így a horgászati értékük csekély – bár elterjedőben vannak különböző teljesen szabályos horgászati módszerek, amelyekkel meg lehet fogni a busát, de nem jellemzőek még csak igazán elszánt busahorgászok alkalmazzák.

A horgászvizek gazdái nem tekintik őket szívesen látott halfajnak ezért is volt busahalászat az Atkai Holt-Tiszán január végétől egészen február végéig. Kezdésként marázsa hálókat használtak mert a 120 milliméter szembőségű perlon anyagú hálókon a kisebb testű halak gond nélkül átjutottak ezért csak a nagyobb méretű példányok keveredhettek a hálóba. A marázsa hálóval összeterelt halakat pedig húzóhálókkal szedték ki vízből, ekkor lehetett kiválogatni a busákat a vízbe visszahelyezendő őshonos halak közül. A februári jegesedés miatt hetekre felfüggesztett halászat február végére több mint 5 tonnás, pontosan 5489 kilogrammos busa zsákmánnyal zárult.

A megyei szövetség egyébként külön köszönetét fejezi ki az atkai horgászoknak az egy hónapos halászat során tanúsított megértő és segítőkész hozzáállásukért. A busahalászat most befejeződött, de ősszel könnyen elképzelhető, hogy lesz folytatása.

A busahalászaton a Szeged Televízió is ott volt, nézzék meg a tudósításukat!