Budaházy szabad és élvezi – Lakner Zoltán jegyzete

A terrorcselekmények miatt elítélt Budaházy Györgynek adott elnöki kegyelem nem az igazságról, de még csak nem is a jogról szól, hanem arról, hogy meddig terjednek a NER határai, ki van velük és ki ellenük. Budaházy nincs ellenük.
Lakner Zoltán

2023. május 04. 12:17

Budaházy szabad és élvezi – Lakner Zoltán jegyzete

A magyar társadalom értékes tagjaivá váltak és biztosan nem követnek el újabb hasonló bűncselekményeket, hangoztatta a ki tudja, hogy mire alapozott meggyőződését a másodfokú ítélet kihirdetésekor a bíró, aki jelentősen enyhítette Budaházy és társai ítéletét, 17 évről 6 évre csökkentve annak időtartamát. Ez sem volt kevéssé különös, meg az sem, hogy a támogatók és családtagok a bíróságról az Igazságügyi Minisztériumhoz indultak, ahol már a kapuban várta őket Répássy Róbert államtitkár, holott ez a kormány nem igazán arról nevezetes, hogy petíciókat vesz át vagy a tiltakozókkal diskurál. Répássy már ott, a minisztérium előtt kilátásba helyezte, hogy Budaházy kegyelemre számíthat. 

 

Habár a kegyelem az egyik legismertebb államfői aktus, valójában egyike annak a számos jogkörnek, amit a köztársasági elnök a kormány ellenjegyzésével gyakorol. A kegyelmi kérvények elbírálását az igazságügyi tárca készíti elő, és bár a köztársasági elnök meghozhatja saját döntését, az egyrészt többnyire követi a kormányzati útmutatást, másrészt csak kormányzati jóváhagyással hatályosul.

 

 A Novák Katalin által kinyilvánított kegyelem tehát valójában kormánydöntés, amitől még igaz, hogy az elnök nem fejezte ki semmilyen formában a fenntartásait – holott ezt megtehetné – sem a döntéssel, sem pedig annak időzítésével és indokolásával kapcsolatban. A kormányzati propaganda a kormány békepártinak és kereszténynek mondott politikájának fő támogatójaként mutatta be a Magyarországra látogató Ferenc pápát, akit ugyanezeken a médiafelületeken nemrég még teljes erővel gyaláztak – az akkor még bizonyára nem katolikus – megmondóemberek. Az a tény, hogy Budaházy kegyelmét is ebbe az ideológiai, illetve propagandacsomagba pakolta bele a kormány, valamit megint csak jelez az ügy politikai komolyságából.

 

Igazából nehéz másra gondolni, mint arra, hogy Budaházynak a 2002-es választás eredménye elleni tiltakozás során mutatott magatartása – az Erzsébet híd blokádjával igazán emlékezeteset alkotott –, valamint a 2006-os és azutáni feszültség fenntartásában játszott szerepe olyan érdemeknek minősülnek, amelyek politikai jutalmat érdemelnek. 

 

Ahogyan a kormány újabb gesztust tett ezzel a Mi Hazánknak is, amelynek már a megalakulását követően akkora teret nyitott az állami média, mint egyetlen ellenzéki pártnak sem. A Mi Hazánk és Budaházy ki is mondja, hogy hálásak a Fidesznek, ismét pontosan betöltve a nekik szánt helyet a NER jobbszélén, ahol rendre kimondanak olyan mondatokat és felkarolnak olyan témákat, amelyek még az amúgy nem túl finnyás hivatalos propagandának is túl soknak bizonyulnak. 

 

Hiba lenne azonban, ha bárki abba az illúzióba ringatná magát, hogy a Mi Hazánk pusztán a Fidesz bábja: elsősorban kistelepülési beágyazottsága valódi, ezen kívül az általa felkarolt témák és az alapvetően összeesküvés-elmélet alapú politizálás kelendő portékák a magyar ugaron. A pártnak a fennálló rendszerbe illeszkedő hozzáállása azt biztosítja, hogy a láthatósági vonal fölé kerülve össze is tudja hozni a parlamenti párt biztos egzisztenciáját. Ennek felhasználásával további lokális jelenlétet és agilis közösségi médiabeli aktivitást finanszíroz a Mi Hazánk, amely az elnöki kegyelemmel új sztárvendéget nyert a rendezvényeihez: a váci börtönből a pápalátogatás előestéjén kilovagoló Budaházy Györgyöt.