A véletlenek szerencsés játéka folytán – nyugat-európai országok korabeli hatalmi egyezkedését nevezhetjük így is – a tízmilliós Belgium amúgy sem jelentéktelen fővárosa olyan rangra tett szert, hogy a világpolitika egyik legfontosabb helyszínévé vált. Erre soha nem lett volna képes, ha nem ez a város lett volna az Európai Unió és a NATO európai székhelye. Hiába gazdag, valódi jóléti állam Belgium, európai mércével is kisállam, amelyiknek önmagában nem volna erőteljes a hangja és a véleménye a világban.

Önmagában az a tény, hogy a földkerekség legnagyobb és leggazdagabb politikai és gazdasági közösségének a székhelye Brüsszel, feljogosíthatja, hogy magát Európa szívének nevezze. Mert valóban az.

Egy magyar újságírócsapat tagjaként háromnapos tanulmányúton vettem részt december elején Brüsszelben. A kizárólag vidéki újságírókból összeállított alakulatunk az Európai Bizottság (EB) meghívottja volt. Programunk is ennek megfelelően alakul, kivétel nélkül az EB gigantikus nagyságú székházában , a tévéfelvételekről nagyon ismert Berlaymontban láttak bennünket vendégül. 

A tanulmányút elnevezés ezúttal pontosan fedte mindazt, ami Brüsszelben várt ránk. Két munkanapon át délelőtt kilenc órától délután ötig egymást váltották az előadások, az előadók, a különböző témák és az ezzel kapcsolatos megbeszélések. Kemény munkára fogtak bennünket. 

A pontosság alapkövetelmény. Ezt itt senkinek nem kellett magyarázni. Az előadók másodpercpontossággal érkeztek és másodpercpontossággal zárták mondanivalójukat. Egyszerűen, mert a következő szakembertől nem vehetik el a rájuk kiszabott időt. Nyelvi okokból is törekedtek arra, hogy magyar szakemberek tájékoztassanak bennünket, hogy a tolmácsoláshoz szükséges időt is megtakaríthassák.

Persze üdítő jelenség látni, hogy a magyar újságíró többsége nem kizárólag jól ért angolul, de vitát folytatni, kérdést feltenni is képes angolul, ha és amennyiben ez szükséges. Az Európai Bizottság több tízezer alkalmazottja között szépszámmal találhatóak magyarok, és a megközelítőleg tíz előadásból kettő kivételével tőlünk hangoztak el. 

A dezinformációk elleni uniós munkáról a lengyel Zbiegnew Giatkowksi, míg az Európai Bizottságon belüli külpolitikáról a szlovák Peter Stano beszélt. Rajtuk kívül magyar szakembereket kaptunk.

Minden egyes előadó hangsúlyozta, hogy „off the record”, vagyis magnón kívül mondja, amit mond. Klasszikusan az újságírószakmában ezt nevezik háttérbeszélgetés, aminek az a természete, hogy a hírforrásra nem lehet hivatkozni. A megkapott információval illik nagyon körültekintően bánni, és legfeljebb úgy nyilvánosságra hozni, hogy azt nem kötjük egyetlen személyhez vagy intézményhez sem. Esetünkben ez lehet a „brüsszeli forrás” megjelölés, ami elég sejtelmesen hangzik, mégis teljes mértékben fedi a valóságot.

Erre a megoldásra több ok miatt is szüksége lehet. Egyfelől, ha a hivatalos politika szeretne valamit kiszivárogtatni, akkor ennek egyik bevett és intézményes módja a háttérbeszélgetés. Aki az itt kapott információval visszaél, nem úgy használja, ahogyan az elvárható, az soha többet nem kap meghívást ilyen zártkörű beszélgetésre. 

Másfelől azért is alkalmazták előadóink az „off the record”-eljárást, mert hangsúlyozottan nem bizottsági (értsd: Európai Bizottság) véleményt mondtak, hanem előadásukban belefűzték személyes meglátásukat és véleményüket is. Ez érthető is, mert ezek az újságírókkal folytatott beszélgetések sok esetben oldott hangulatúak, véleményeket ütköztetők és ilyen módon vitákkal is tarkítottak. 

Mivel a Berlaymonttól kettő percre volt a szállásunk, az utazással nem kellett foglalkoznunk, ami egy 1,2 milliós lélekszámú városban akár gondként is merülhetne fel. Annak ellenére a tömegközlekedés láthatóan példásan szervezett, más megoldások mellett hat metróvonal segíti a városi közlekedést. 

Nem csak Róma, Brüsszel is hét dombra épült, így aki itt sétál, biciklizik vagy fut, az jól gondolja meg, mire vállalkozik. A lejtők és emelkedők próbára teszik a futókat és kocogókat, belőlünk nem is láttam különösebben sokat, de lehet, hogy ezt csak a pocsék időjárás számlájára kell írni. Kerékpárút-hálózata imponáló, és láthatóan nagyon sokan kerekeznek a városban.

És akkor egy másik összehasonlítás is idekívánkozik: Brüsszel és London között sok a hasonlóság és sok a különbség (ez utóbbiak mintha a Brexit óta szaporodnának), de abban meglehetős hasonló képet mutat a két város, hogy rendkívül csapadékos mindkettő. Esernyő nélkül nem ajánlatos elindulni otthonról. 

Ezért is volt egyszerre udvarias és kedves a külügyekkel foglalkozó Peter Stano búcsúmondata: Élvezzék ezt a nagyszerű város, és elnézést kérek az időjárásért – hallhattuk. Nem kell nagy fantázia, hogy kitalálják: folyamatosan esett az eső.

Ez persze befolyásolta az esti szabadprogramokat is, ahová esernyővel indultam el, és egy remek helybeli kalauzzal, de erről majd a folytatásban mesélek.