A Gödöllői Királyi Kastély Lovardájában tartották meg a Magyar Önkormányzatok Szövetsége (MÖSZ) ünnepi konferenciáját Felelős település-működtetés válság idején címmel. Az előadások, kerekasztal-beszélgetések után a MÖSZ két elismerést adott át:

• Cser-Palkovics András, Székesfehérvár fideszes polgármestere Polgármesteri Arany Pecsétgyűrű-díjat,
• Botka László, Szeged polgármestere a Magyar Önkormányzatok Szövetsége legnagyobb elismerését a Polgármesteri Ezüstlánc-díjat

kapta. 

A Polgármesteri Ezüstlánc-díj a Magyar Önkormányzatok Szövetsége legrangosabb kitüntetése, azoknak a polgármestereknek az elismerésére, akik kimagasló tevékenységükkel nagyban hozzájárulnak a magyar önkormányzatiság fejlesztéséhez, életpályájukat az önkormányzatok ügyének szentelték. 

Az Alapító Okirat szerint a díjat azok a magyar polgármesterek kaphatják meg, akik legalább két teljes cikluson keresztül betöltötték tisztségüket, tevékenységük kimagaslóan hozzájárult az önkormányzatiság fejlesztéséhez, elismert szereplői a polgármesterek közösségének. A művészien kidolgozott ezüstláncot, ami formájában megegyezik a történelmi hagyományokban a polgármesteri tisztséget jelképező lánccal, első alkalommal 1998-ban ítélték oda.

Botka László méltatásában elhangzott, az 1994-es választásokon ő volt a legfiatalabb képviselő az akkor megalakuló Országgyűlésben.

Először 2002-ben lett a város polgármestere. Minden önkormányzati választást elsöprő többséggel nyert meg. 2019-ben a szegediek több mint hatvan százaléka választotta meg polgármesternek.

Polgármestersége ötödik ciklusa alatt Szeged európai színvonalú nagyvárossá vált, hazánk egyik legzöldebb települése, Magyarország biciklis fővárosa, a régió kulturális központja, számos nagyléptékű környezettudatos beruházás megvalósulásával a településen élők igényeit figyelembe véve. Polgármesterként a szolidaritást áll a politikai programjának középpontjában, kimagasló tevékenységével nagyban hozzájárult a magyar önkormányzatiság fejlesztéséhez, életpályáját az önkormányzat ügyének szentelte. Munkássága alatt a város kiérdemelte a „Szeged, a szolidaritás városa” elnevezést, számos díjban és elismerésben részesült.

Az Ezüstlánc-díj átvétele után Botka László az alábbi beszéddel köszönte meg az elismerést:

„Meg vagyok hatva, sőt zavarban vagyok, pedig nem szokásom. Amikor utoljára ilyen láncot a nyakamba akasztottak, akkor ugyaneddig ért...

Zavarban vagyok azért is, mert jól tudom, egy polgármester munkáját csak a települése polgárai tudják valójában megítélni. Nagyon köszönöm ezt a kitüntetést, mert különleges értéke van. Polgármester kollégák döntöttek erről a díjról. Ami nemcsak nekem szól, hanem minden kollégámnak.

Ma az önkormányzatiság napját ünnepeljük. Ma nem csak az első szabad önkormányzati választást ünnepeljük, hanem azt is, hogy 32 évvel ezelőtt a pártok teljes egységben fogadták el az országgyűlésben az önkormányzati törvényt.

Az akkori jobboldali kormány önkormányzatokra vonatkozó törvényjavaslatát a baloldal és a szabadelvűek is teljes mellszélességgel támogatták. Mert közös meggyőződésünk volt, hogy a közszolgáltatások szervezése akkor van a legjobb helyen, ha minél közelebb van az emberekhez, az állampolgárokhoz. Közös célunk volt, hogy az európai Magyarországot a szubszidiaritás elvére építsük.

Húsz éven át ez a nemzeti konszenzus fennmaradt.

Emlékszem, hogy hosszú éveken át ellenzéki és kormánypárti városvezetők, polgármesterek és politikusok együtt ünnepeltük ezt a napot. Közösen tettünk hitet Kósa Lajossal, Pokorni Zoltánnal vagy éppen Rapcsák Andrással a független, erős és önálló, szabad önkormányzatok mellett.

Mindannyian hittünk benne, hogy a fontos kérdéseknek helyben, a helyiek bevonásával kell eldőlniük. Az önkormányzatiság szent és sérthetetlen. Ezt a konszenzust azonban 2010-ben véget ért. Olyan politikai gondolkodás került hatalomra, ami semmilyen autonómiát nem tűr.

Elsőként az iskolákat és a kórházakat vették el az önkormányzatoktól, ami rosszabb oktatást és egészségügyi ellátást eredményezett. Ma látjuk csak igazán, hogy ez milyen súlyos károkat okozott hazánknak. A tanárok, a szülők és a diákok éppen most is közösen tiltakoznak országszerte az oktatás katasztrofális állapota miatt.

A romokban heverő állami egészségügyet pedig még jobban szétzilálta a világjárvány. De elvették tőlünk az építésügyet is, nem szólhatunk bele, hogy mi épülhet városunkban és mi nem, hogyan nézzen ki otthonunk a jövőben. Minden, amit elvettek tőlünk, csak rosszabb lett.

A kormány idehaza a koronavírus-járványt is arra használta fel, hogy tovább szűkítse az önkormányzatok mozgásterét, miközben Európa többi országában minden segítséget és anyagi támogatást megkaptak a települések, hogy úrrá legyenek a veszélyhelyzeten. Szomorúan látjuk most azt is, hogy a szomszédban dúló háborút, az egekbe szökő inflációt, az energiaválságot is arra használja a hatalom, hogy még távolabb vigye a döntéseket az emberektől, még jobban korlátozza a szabadságunkat.

El kell, hogy mondjam nektek barátilag, hogy 2019-ben azt gondoltam, nagyon fogom magam unni. Mert már minden megtörtént. Nem lett igazam. Nagyon sokáig sajnáltam azon polgármesterkollégákat, akiknek ez az első ciklusuk. Ám most azt gondolom, irigylem őket, hiszen teher alatt nő a pálma.

Magyarország polgármesterei pártállástól függetlenül is felelősségteljesen állnak a helyzethez, segíteni akarnak az embereken, akik a településükön élnek.”