Botka László: 2009 óta nem hiszi el az ország, hogy a baloldal képes lenne kormányozni

Megmondta a kampányban Márki-Zay Péternek a háború kitörése után, hogy csak azzal kell foglalkozni, és azt sulykolni, hogy az országnak ki kell maradnia a háborúból. Ehhez képest egy heti szerencsétlenkedés után a Fidesz „találta meg” ezt a témát, ami végül kétharmados győzelmet hozott neki. Szeged polgármestere a Partizánnak adott interjúban arról is beszélt, mivel kellene foglalkozni az ellenzéki pártoknak, ha ezután bármikor is nyerni akarnak a választásokon. De szó volt a miniszterelnök-jelöltségéről, az őszödi beszéd fontosságáról, és arról, mi minden zavarja igazán az ellenzéki pártokat, azon belül is a szocialistákat. Azt is mondta, hogy ami Szegeden történik, az tud iránymutató lenni, tud erőt és támogatást is adni.
Garai Szakács László

2022. június 06. 19:10

Botka
László: 2009 óta nem hiszi el az ország, hogy a baloldal képes
lenne kormányozni

Egészen a rendszerváltásig visszament az időben Gulyás Márton a Partizán politikusi életinterjú-sorozatában Botka Lászlóval Szeged polgármesterével. A beszélgetésből kiderül,

  • kiknek van a legtöbb joga kritizálni a kapitalizmust,
  • miért pont ő utazott el Blackpoolba 1994-ben, amikor Angliában Tony Blair éppen elkezdte megreformálni a baloldalt,
  • hogy derültek ki egészen jó ötletekről, hogy valójában használhatatlanok,
  • miért mondott nemet a miniszteri felkérésekre,
  • miért bukott meg valójában a Gyurcsány Ferenc vezette MSZP,
  • mi minden történt a miniszterelnök-jelölti kampányában,
  • hány közgazdász szerint lett volna megvalósíthatatlan a programjában hangsúlyos elemként ott lévő 100 ezer forintos minimálbér,
  • mi mindent fogadtak meg a 2022-es választások előtt a nála járt pártvezetők abból, amikről a városházán egyeztettek,
  • mit fogadott meg abból Márki-Zay Péter, amit mondott, tanácsolt neki február 25-én, a háború kitörésének másnapján.

 

Kiindulópontok a rendszerváltás pillanatában

– A demokratikus baloldal, a Magyar Szocialista Párt tette a legtöbbet azért, hogy Magyarországon rendszerváltás legyen. Szegeden a Reformkörök, az abba tartozó értelmiségiek nagyon akarták a rendszerváltást, erősek voltak. 1989-ben az MSZMP megszüntetésében, az MSZP létrehozásában és a békés átmenetben nagyon nagy szerepük volt. Ők az elejétől fogva egy európai Magyarország mellett érveltek, és amellett, hogy piacgazdaságot kell létrehozni. A rendszerváltás forgatagában nagyon sok baloldali érzelmű fiatalnak, így nekem is az volt a kiindulópontom, hogy miután a magyar szociáldemokráciának ilyen jelentős szerepe volt a békés rendszerváltásban és az európai csatlakozási integráció megindításában, ennek megfelelően nekünk van a legtöbb jogunk, vagy ha úgy tetszik, kötelességünk kapitalizmus-kritikát megfogalmazni – mondta Botka László.

 

Szeged polgármestere elmondta az interjúban, sokszor fogalmazott úgy, legelőször a Bokros-csomagnál, de utána is, például a 2002-es kormányzás kezdetén is, hogy nem hiteles az, ha egy baloldali, egy szocialista pártról azt látják, „nemcsak, hogy tudomásul veszi a kapitalizmust, hanem még szereti is, belesimul abba”.

 

 

– Azt tapasztaltam 1991-től, de főleg 1993-tól, hogy az akkor velem együtt huszonéves fiatal egyetemisták körében egyre népszerűbbé vált az a szocialista párt, ami az első választáson 7-8 százalékot ért el, és akkor lényegében leírták. A rendszerváltás idején élt egy nagyon komoly illúzió a társadalomban: hogy jön a többpártrendszer, jön a demokrácia és egy csapásra az ausztriai életszínvonal köszönt be Magyarországon is. Az tény, jelentős volt a csalódottság a rendszerváltás után, hogy az az illúzió nem lett valóság.

 

Botka László szerint hibáztatni senkit sem nagyon lehet az akkori politikusok közül: „nehéz elképzelni azt, hogy valaki azzal áll ki a rendszerváltás idején, hogy ha minden jól megy, akkor majd harminc év múlva jobban élünk. Nemigazán tudom, mit csinálhattak volna másképp azok a baloldali, liberális és konzervatív demokraták, akik ideológiai különbségeik ellenére közösen harcolták ki a békés rendszerváltást. Biztos, hogy volt valamekkora felelősségük abban, hogy az illúzió jelen volt a magyar társadalomban. Arról már többet tudnék nyilatkozni, hogy a baloldali, liberális és konzervatív demokratáknak mekkora a felelősségük a rákövetkező két évtizedben, mondjuk 2010-ig abban, hogy a magyar nép egy jelentős része nem érezte alapvetően létszükségletnek a jogállamiságot és a demokráciát.”

 

Blackpooli tapasztalatok, avagy hogyan és miért változott meg Botka László álláspontja a harmadik utas blairi szocializmusról

Huszonkét éves volt, amikor 1995-ben a Magyar Szocialista Párt kiküldte Blackpoolba az angol Munkáspárt éves konferenciájára. – Már elkezdtek készülni a választásokra, ahol aztán elsöprő győzelmet arattak. Lenyűgöző volt, rettentően újszerű élmény volt az egész. Akkor Tony Blair politikájának egyik legfontosabb eleme volt a Munkáspárt teljes átalakítása. A párt lényegében egy részvénytársaságként működött, a szakszervezeteknek százalékos szavazati arányuk volt a kongresszuson. Blairnek a legfontosabb törekvése az volt, hogy „ez a múlt századi valami” már biztos, hogy nem fog tudni rendesen működni, óriási érték a baloldal, a szakszervezetek, de ha bővíteni akarják a társadalmi bázist, akkor ebből a struktúrából ki kell törni. A kinntartózkodásom alatt meglátogattam Blackpool és Manchester környékén a legnagyobb szakszervezeteknek a vezetőit. Azt láttam rajtuk, nem nagyon örülnek a változásoknak, de megértik azokat. Ha a XXI. századra készülnek, akkor változniuk kell. A reformjavaslat végül csont nélkül átment a munkáspárti kongresszuson és az elemzők szerint egyértelműen hozzájárult a Munkáspárt elsöprő győzelméhez – mondta Botka László, aki azt is megjegyezte, találkozott, beszélt a kongresszuson Tony Blairrel.

 

Szeged polgármestere szerint ennek a harmadik utas gondolkodásnak az volt az igazi újdonsága, hogy összekötötte a tradicionális, szolidaritáson alapuló baloldali értékeket a modernizációval. Azt állította Blair, hogy meg kell tartani a tradicionális célokat, azt, hogy egy igazságos társadalomra van szükség és hogy az államnak be kell avatkozni és segítséget kell nyújtani azoknak, akik a közösség támogatására szorulnak.

 

– „Ha nem mi vezényeljük le ezt az egyre gyorsuló modernizációt az élet minden területén, akkor a konzervatívok fogják, és nem leszünk versenyképesek” mondta Tony Blair 1995-ben. Nekem ez volt az első nagy külföldi élményem politikusként – mondta Botka László.

 

Tony Blair 1996-ban

 

És hogy miért ő ment ki Blackpoolba?

 

– Két üzenete is volt ennek: jelezni akarta az MSZP, hogy nem a régi kommunisták tértek vissza a hatalomba és van jövője, fiatalsága is a baloldalnak, és volt egy egészen gyakorlati része is: éppen elkezdtek kormányozni, és senki nem ért rá azon a héten. Nekem ez viszont egy nagyon meghatározó élményem volt, jól jelzi, hogy több mint húsz évvel később is ennyit tudok róla beszélni.

 

Viszont a 2010-es évekre alapjában változott meg minden a harmadik út kapcsán. Gulyás Márton egy a 168 órának adott nyilatkozatát idézte Szeged polgármesterének, amiben Botka László azt mondta, ez a szociáldemokrácia túlságosan sokat várt az esélyegyenlőség eszméjétől. „Az angol »Új Munkáspárt« és követői feladták a vagyoni egyenlőséget, és az esélyegyenlőséget tették meg kizárólagos alapelvvé.”

 

Botka László erre azt mondta, az idézett nyilatkozat több, mint tíz évvel későbbi. – Tony Blairtől egy reményekkel teli programot hallottam 1995-ben. Aztán eltelt egy évtized. És azért azt tisztázzuk, egy évtizedig Tony Blair és a harmadik út tökéletesen működött, nyerte a választásokat, csak minden győzelem után egyre jobban tűntek el az eredeti baloldali értékek. És azt érezhette a brit társadalom egy jelentős része, hogy a Munkáspárt elengedte a kezét, és túlságosan megszerette a kapitalizmust, már csak a modernizáció érdekli, és abban is csak azokat látja, akik sikeresek és nem igazán foglalkozik azokkal, akik önhibájukon kívül nem lettek sikeresek és nem lettek gazdagok. Nincs ellentét tehát a két gondolat között; eltelt tizenöt év. Egy sokáig jól működő, de végül kudarcba fulladt és megbukott kísérletet értékeltem a későbbi nyilatkozatommal.

 

Húsz év Szegeden: pesszimizmusból három-négy év alatt az optimizmusba

– 2002-ben, amikor először polgármesternek választottak, megkérdezték a szegedieket, hogy leszakadó, vagy fejlődő-e a városuk. Kevesebb, mint harminc százalék mondta akkor azt, hogy fejlődő. A rendszerváltás nagyon megzilálta Szegedet. Nemcsak azért, mert a korábbi állami, ipari létesítmények, üzemek tönkrementek, nagyon nagy volt a munkanélküliség, hanem azért is, mert közel egy évtizedig háború dúlt néhány tíz kilométerre innen a határ másik oldalán. Úgy vettem át a város irányítását, hogy pesszimista hangulat volt Szegeden. 2005-2006-ra elértük azt, hogy már hetven százalék mondta azt, Szeged fejlődő és sikeres város. Gyökeres, nagyon jelentős hangulatváltozást sikerült elérnem még az első ciklusban és ezt azóta sikerült is megtartanunk. Mi vagyunk az egyetlenek az országban, ahol április 3-án pont fordított választási eredmény lett, mint országosan: a Fidesz listája és egyéni jelöltjei Szeged száztíz szavazókörzetében nem érték el a negyven százalékot. Az ellenzéki közös lista és a jelöltek elérték az ötven százalékot. A száztíz szavazókörből százat nyert meg az ellenzék. Ez volt jellemző az elmúlt húsz év összes választásán: a Fidesz nem tudta elérni sohasem a negyven százalékot.

 

Gulyás Márton a húsz éves szegedi városvezetés kapcsán rákérdezett az önkormányzati lakásállományra, annak a helyzetére, ugyanis a Város mindenkié lakhatási szervezet bírálta az önkormányzatot annak kapcsán, hogy 2006 és 2016 között háromezerrel csökkent az önkormányzati lakásállomány.

 

A polgármester szerint a kritikában megfogalmazott lakások azok a klasszikus egykori tanácsi lakások voltak, amiket határozatlan idejű szerződéssel kapták meg a bérlők a nyolcvanas években úgy, hogy a bérleti jog elcserélhető, értékesíthető, sőt örökölhető is volt, és még a mostani törvények szerint is az. – Ez egy holt vagyon. Van rá példa, hogy a száz négyzetméteres Kárász utcai egykori tanácsi bérlakást a nagymama szociális bérlakásként kapta meg, és a törvény tiltja azt, hogy ezt felülvizsgáljuk, azaz szociális alapon fizeti a bérleti díjat. Ezt a lakásállományt sosem tudtuk hasznosítani. Egyet tudtunk tenni, hogy megmondtuk a bérlőnek, hogy ha már a magántulajdonaként működik a lakás, akkor lesz szíves megvenni. Az ebből befolyt pénzt fordítottuk arra, hogy elkezdjük felújítani azt a hétszáz lakást, amit valóban szociális, rászorultsági alapon adtunk oda a bérlőknek. Tehát ez az egész történelmileg alakult így. A rendszerváltás előtti tanácsi bérlakásokat az önkormányzatok a bérlőkkel együtt megkapták. Ezek a lakások soha az életben nem szálltak vissza valójában az önkormányzatra.

 

Okok az elzárkózásra: miért nem lett soha miniszter Botka Lászlóból, majd miért gondolta úgy, hogy miniszterelnök-jelölt lesz?

Roppant egyszerű: mindig volt oka, de az is igaz, mindig mások volt azok.

 

– Medgyessy Péternek annak idején azt mondtam, teljes konszenzus van abban, hogy én induljak Szeged polgármesteri pozíciójáért. Emlékszem arra, hogy azt mondta, „ez az egyetlen érv, Laci, amit el tudok fogadni, a szegedi polgármesterség nagyon fontos, csináld akkor azt.” 2006-ban Gyurcsány Ferenc esetében megválasztott polgármester voltam, és azt gondolom, gondoltam, hogy azt nem lehet csinálni, hogy egy politikus kéri a választók bizalmát, majd pedig azt mondja, bocs, kaptam egy jobb állásajánlatot. A mai napig megtisztelő feladatnak érzem a szegedi polgármesterséget. Szeged egy olyan nagyvárosa Magyarországnak, aminek az egész országra hatása van. Az, hogy Szegeden mi történik, tud iránymutató lenni, tud erőt és támogatást is adni.

 

Ehhez képest mi történt 2017-ben?

 

„Előhang”: vissza az őszödi beszédig

– Azt gondoltam, hogy bele kell állni, mert az utolsó pillanatban vagyunk. Elegem lett abból, hogy az ellenzék folyamatosan elfelejt politizálni, csak saját magával foglalkozik, politika nélkül akar választásokat nyerni. És azt is gondolták, hívhatják magukat baloldali vagy szocialista pártnak baloldali program nélkül – mondta Botka László.

 

Ezt aztán alaposabban megvizsgálták Gulyás Mártonnal két irányból is. Először Gyurcsány Ferenc mellől. Gulyás emlékeztetett arra, hogy Botka volt az egyik, aki anno kortesbeszédet mondott Gyurcsány Ferenc mellett Medgyessy Péter lemondása után. Botka László a miértre gyakorlatilag azt felelte: Blackpool 2.

 

Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc (fotó: Magyar Nemzet)

 

– Ugyanaz a folyamat zajlott le, csak egy kicsit rövidebb idő alatt. Hittem azt, hogy szükségünk van a gyurcsányi dinamizmusra. Rövid ideje ismertem, rövidebb ideje, mint Kiss Pétert, de azt gondoltam, és a 2006-os választási győzelem végül is ezt igazolta, hogy szükség van arra a lendületre, ami Gyurcsány Ferencnek volt. A bizalmam töretlen volt. Továbbra is azt mondom, nem az őszödi beszéd miatt bukott meg Gyurcsány Ferenc. Ez nagyon egyszerű és könnyű megoldás lenne. Ha nem következtek volna be azok a vállalhatatlan dolgok a kormányzásban, amiket képviselt, akkor feltehetően nem lett volna ilyen hatékony a Fidesz őszödi beszédre alapuló kampánya. Akkor jött az a kormányzati track, nem tudom, milyen okosoktól, hogy „vegyétek tudomásul, magyarok, többet fogyasztotok, mint amennyit megtermeltek”. Jött a gazdasági világválság, ami, ezt is tisztázzuk, a regnáló kormányok jelentős részét elsöpörte. A kormányzati intézkedéseken láttam, baj van. Azaz nincs olyan pillanat, amikor összevesztünk volna Gyurcsány Ferenccel, már csak azért sem, mert soha nem vesztünk össze. Csak láttam azt, milyen irányba megy az ország. Majd 2009-ben egy tisztújító kongresszuson mindenki megdöbbenésére lemondott a miniszterelnökségről, majd megválasztatta magát pártelnöknek, majd jött a kéthetes casting, hogy ki legyen a miniszterelnök. A szocialista párt ekkor veszítette el a kormányzóképességébe vetett hitet. Ha valaki ezt elveszíti, az a legnagyobb értékét veszíti el a politikának. Gyurcsány Ferencnek ez a legnagyobb politikai bűne az MSZP-vel szemben. A miniszterelnöki lemondása nekem azóta is elfogadhatatlan. Egy ilyen helyzetre többféle megoldás is létezik:

  • kiállhat egy miniszterelnök, és bejelentheti, nem tudja tovább folytatni, és könnyen elhiszem, hogy Gyurcsány Ferenc akkor ezzel valóban így is volt. De akkor a lemondása után vonuljon háttérbe.
  • Ha viszont a lemondása után egy órával megválasztatja magát pártelnöknek, akkor a következő lépése az kellett volna legyen, hogy a függöny mögül kézen fogva előjön az utódjával.

 

Ehhez képest hagyta, hogy két héten át hülyét csináljon magából a szocialista párt. Általános volt a vélemény, hogy az őszödi beszéd nem volt halálos szúrás.

 

Eufóriában voltunk. Megnyertük a választásokat, „nem kicsit, nagyon.” Gyurcsány volt az első hivatalban lévő miniszterelnök, aki választásokat tudott nyerni. Az látszott rajta és sokakon, hogy ez akkora történelmi felhatalmazás, hogy végre rendbe lehet tenni az országot. Volt egyfajta forradalmi hév. A Fidesz azért tudta hatékonyan felépíteni erre a kampányát, mert utána jött egy nem túl sikeres kormányzás.

 

És akkor megérkeztünk újra 2017-be.

 

Fizessenek a gazdagok! Baloldali politika, baloldalról: sokak szerint őrültség volt

Az elejétől kezdve neosztálinista követelésként mutatták be a „Tegyünk igazságot!”-programot az ellenzéki oldalon is. Kiderült, sokkal nagyobb tabukat akart ledönteni Botka László, mint azt gondolni lehetett akkor, amikor kiállt és meghirdette programját.

 

– Kezdetektől fogva próbáltam elmagyarázni, hogy a magyar lakosság negyven százalékának egy fillér megtakarítása nincsen, egyik napról a másikra él. A maradék hatvan százalék egyharmadának van két-három hónapra elegendő megtakarítása, azaz, ha valami történik vele, addig tudja fenntartani magát. Ezt úgy hívják, teljes kiszolgáltatottság. Ebben a társadalomban élünk. Azt is ezerszer elmondtam, hogy az elmúlt harminc évben teljesen mindegy, hogyan definiálta magát politikailag a győztes párt, mindig kizárólag baloldali programmal lehetett választásokat nyerni, mert a magyar lakosság hatvan százaléka létbizonytalanságban él. És akkor kiderült, a szocialista párt nem képes erre valamilyen módon reagálni. Készítettünk akkor közvélemény-kutatásokat.

 

A „Fizessenek a gazdagok!” és a „Tegyünk igazságot!” mondatokkal a választók hetven–nyolcvan százaléka egyetértett, a Fidesz-szavazók döntő többsége is.

 

Mert abban régóta konszenzus van, hogy Magyarország egy igazságtalan ország.

 

A szocialista pártnál azért egy kicsit vegyesebb volt a kép: vidéken elképesztően jól fogadták, míg Budapesten jelentősebb volt az ellenállás. Az akkori pesti szocialisták és a pártvezetés el akarta szabotálni a programomat. Ki sem mondták ezeket a mondatokat. Szétestek attól, hogy van egy olyan aspiráns, aki meghirdet egy szocialista programot. Elszoktak ettől. Megriadtak attól, hogy politizálni kell. Akkor már régóta azt hitték, hogy a politika azt jelenti, tárgyalunk. Attól is megijedtek, hogy baloldali programot kell hirdetni, mert attól is elszoktak. Az elején egyértelműen látszott, hogy a párt bázisa rettentően jól fogadta a kiállásomat. Megválasztottak miniszterelnök-jelöltnek, tudta a pártelit, nem fordulhat szembe a tagsággal, miközben nem támogatta a programomat, megijedt és félt tőle.

 

Hogy mennyire mást és másként gondolt akkor Szeged polgármestere jól jelzi a 100 ezer forintos minimálbérrel kapcsolatos rémület is. – Amikor ezt bejelentettem, 60–70 ezer volt a minimálbér. Éppen Szabolcs-Szatmár-Bereg megye felé mentem, miután bejelentettem a 100 ezer forintos minimálbért, mint a programom egyik elemét, amikor egymás után másfél óra alatt felhívott négy neves, elismert közgazdász. Azt mondták, „Laci, ne legyél demagóg!” Kiszámolták, a nemzetgazdaság 86 ezer 420 forintnál többet nem bír el, mert tönkremegy az ország.

 

Amikor most a választások idején megkérdeztem a pártvezetőket, milyen választási ígéretet tekintenek a legfontosabbnak, akkor azt mondták, az adómentes minimálbért. Erre azt mondtam, oké, csak sikerült hozzátennetek, hogy négy év múlva. Csakhogy a választó nem hülye.

 

Tudja nagyon jól, hogy egy politikus bármit meg tud ígérni, mi lesz négy év múlva. Azaz idén is ezzel a logikával szembesültem, mint amivel 2017-ben szembesültem.

 

De vissza 2017-hez és vissza Molnár Zsolthoz, a párt budapesti elnökéhez! Akkor nyáron Szegeden egyeztetett Molnár Botkával, de ennek a találkozónak a kapcsán is egy kicsit több pletyka látott napvilágot a kelleténél. – A miniszterelnökségem egyben azt is jelentette, hogy nemcsak személyekről, hanem a programról is szavazott akkor a Magyar Szocialista Párt. Majd nyáron Molnár Zsolt megjelentetett egy cikket, ami alapvetően vonta kétségbe a kongresszuson elfogadottakat. Semmi más nem történt, csak annyi, hogy elmondtam neki, ilyen nincs, ilyet nem lehet csinálni. Egy ilyen kritika nem segíti a stratégia végrehajtását. Ennyi történt. Nem tartottunk közös sajtótájékoztatót sem. Szankcionálási lehetőségem nem volt. Ő egy megválasztott pártvezető volt, nekem akkor nem volt párttisztségem. Nem tudtam volna kirúgni.

 

– Puccs volt-e? – kérdezte Gulyás Márton, amikor arról beszéltek, vissza kellett adnia a jelöltséget Botka Lászlónak.

 

 

– Ennél bonyolultabb volt. Ha tetszik, akkor rosszabb. A legmegdöbbentőbb az volt, hogy amikor belevágtam ebbe a kalandba, akkor bő egy évvel a 2018-as parlamenti választások előtt azt érzékeltem, hogy az ellenzéki pártok és pártvezetők jelentős része nem hisz a győzelemben. Ez egy dolog. De ha ez így van, akkor az azt is jelenti, a politikus B forgatókönyvben gondolkodik. Hogy a vereségből hogyan jöhet ki a legjobban. Azok még az őszintébbek voltak, akik azt mondták, a programom elég lehet a kétharmad megakadályozására. Ez volt a megdöbbentő. Minden megyében többször is jártam, rettentő intenzív volt az a kilenc hónap. Láttam, hogy a kormányváltást akaró választópolgárok helyi szinten az ellenzéki összefogást régen megkötötték. Meglett volna az alapja a győzelemnek. Ez, emberileg és politikailag is megviselt. Emberi kapcsolataim is rámentek erre. Megtörni nem tört meg, de megviselt. Akkor tudtam, hogy ebben a rendszerben nekem nincsen szerepem. Hogy azóta miért nincs? Nézzünk már körül! Itt lassan négycsillagos tábornokok vannak az ellenzék élén, akik mind a négy kétharmadban benne voltak. Lehet azt gondolni, hogy aki négyszer egymás után mindent elcseszett, az ötödjére majd jól csinálja, de...

 

Karácsony Gergelyről

– Neki is volt egy B forgatókönyve: miniszterelnök-jelölt lett és bevitte a pártját a Parlamentbe önálló frakcióval. A Párbeszédnek a második frakciója alakult most meg, miközben nem ismerek olyan számot, ami kimutatná bármilyen támogatottságát a pártnak. Le a kalappal! Ez egy politikai teljesítmény. De menjünk még vissza a jelöltségemig: azt hallgattam a párbeszédesektől, Gergőtől is, hogy velem semmi probléma nincs, de Gyurcsány és Molnár Zsolt elfogadhatatlan. Azért nem tudnak mellettem nyíltan kiállni, mert ezek úgyis ott lesznek. Aztán lemondtam, Karácsony Gergely lett a miniszterelnök-jelölt és ott állt mellette Gyurcsány Ferenc meg Molnár Zsolt.

 

Ez nem az első közös kép, csak egy a sokból: Karácsony Gergely 2019. október 14-én Gyurcsány Ferenccel és Molnár Zsolttal (fotó: Index/Bődey János)

 

Ennek kapcsán jegyezte meg azt is Botka László, hogy akkor azt is a fejére olvasták, ő volt az, aki szétveri az ellenzéki összefogást. – Külön indultak, meg is lett az eredménye, nem vertem szét semmit. Igen, a legtöbb támogatást a Párbeszédtől, Karácsony Gergelytől és körétől kaptam, majd jött a már említett szöveg, hogy velem semmi baj nincs. Szolidárisabb magatartást vártam volna tőle. Meghívtam egy választmányi ülésre, amin felállt 30–40 választmányi tag megszervezett módon, és elmondták, sikertelen és vállalhatatlan a programom. Erre az ülésre meghívtam őt, de nem jött el. Nem tudom, sikerült volna-e végigvinni ezt a programot a választásokig és ott is sikerre vinni, ha mellettem áll, de nagy valószínűséggel nem következett volna be október elején a lemondásom. Állítása szerint azért nem jött el, amit már mondtam, hogy én elfogadható vagyok, de Gyurcsány Ferenc és Molnár Zsolt nem, ez volt az utolsó indoka.

 

Szeged polgármestere nem gondolja azt, hogy túl sok frontot nyitott a kampányban, ugyanis szerinte a győzelemhez mindegyikre szükség volt:

  • a Fidesz kihívója volt,
  • el akarta dönteni az MSZP-s belső viszonyokat,
  • a többi pártot szövetségi rendszerbe állítani és
  • egy rendkívül radikális politikai vállalást is tett.

 

– Melyikre nem lett volna szükség egy választási sikerhez? – kérdezett vissza, amikor Gulyás Márton ezeket felsorolta.

 

Botka László azt is megjegyezte, a legtisztességesebb pártvezető azokban a hónapokban Hadházy Ákos volt.

 

Márki-Zay Péter és a bukásának az előszele

– Márki-Zay Péter teljesen más pozícióban volt idén, mint én 2017-ben. Egy párt kongresszusa által megválasztott miniszterelnök-jelölt voltam, ő megnyert egy előválasztást. A második fordulóban nyilvánosan támogattam a megválasztását. Talán én vagyok legrégebb óta munkakapcsolatban vele: 2018-ban az én meglepetésemre is megnyerte az időközi választást Hódmezővásárhelyen. Akkor kötelességemnek éreztem, hogy mindenben segítsem őt. Péter rendkívüli korrekt volt, ő is úgy értékeli, hogy főleg polgármestersége első két évében minden segítséget, támogatást, tanácsot megkapott tőlem. Ennek megfelelően jól meg is ismertük egymást. Az alapvető politikai koncepciónkban gyökeres eltérések voltak a kezdetektől fogva, ezt mindketten tudtuk. Az ő határozott meggyőződése, hogy az Orbán-rendszer csak jobbról győzhető le.

 

Továbbra is lelkesen keresi a több millió kiábrándult fideszes választópolgárt, akiket én nem látok. Látok sok százezer olyan választópolgárt, aki azért szavazott most a Fideszre, mert nem látott más kormányzóképes alternatívát. Alapból nem értettem egyet azokkal a mondataival, amiket a mai napig vall, hogy az Orbán-kormány családtámogatásával, gazdaságpolitikájával semmi baj nincsen, csak lop.

 

Mégis a második fordulóban támogattam, mert érzékeltem azt, hogy megjelenik egy olyan fiatal, támogatói csapat, akiket az ellenzék nem tudott megszólítani. Ettől még nem kezdtem hinni a politikájában. Csak azt is láttam, ha ugyanazok, ugyanazt, ugyanúgy fogják csinálni az ellenzékiek közül, amit eddig, abból nem lesz győzelem. Akkor már a dupla vagy semmi is jobb. Mondom ezt úgy, hogy Márki-Zay Pétert a legkevésbé sem akarom bántani. A választások óta egyszer beszéltem vele, a kölcsönös tisztelet továbbra is megvan. És ezt emberileg is mondom, hogy nagyon nem örülök annak, ami a választások óta eltelt hetekben tapasztalható és történik az ő kommunikációjában.

 

Már a kampány előtt minden ellenzéki párt vezetője többször is járt nálam, Gyurcsány Ferenc is. Mindenkinek próbáltam elmagyarázni, hogy szerintem baloldali politikára, baloldali programra lenne szükség. Többen értették meg mint 2017-ben. Orbán februárban a világ pénzét szétosztogatta. Több millió ember kapott tizenharmadik havi nyugdíjat, adó-visszatérítés, fegyverpénz, hadd ne soroljam.

 

Megfogom a pénzt, és odaadom neked, ennél baloldalibb program nem igazából kell. Az ellenzék eközben semmit nem csinált, a programalkotást megtartották két sajtótájékoztatóval, a program semennyire nem jött át. A választások előtti utolsó hetekben már a kétharmadban is majdnem biztos voltam.

 

Február 25., amikor mindent újra kellett volna kezdeni, és nem úgy beszélni a háborúról, ahogy Márki-Zay Péter beszélt

– Márki-Zay Péterrel a kampány alatt kétszer beszéltem. Másodjára február 25-én, a háború kitörésének másnapján. Azt mondtam neki, a következő egy hónapra minden kampánystratégiát szét kell tépni. Ez a helyzet mindent felülír és az én megérzésem és véleményem szerint két szempontot kell figyelembe venni:

  • a legfontosabb az, hogy a magyar emberek attól félnek, hogy belesodródunk a háborúba. Ez a legfontosabb, minden olyan mondatot kerülni kell, hogy bármilyen szinten is belesodródhatunk a háborúba.
  • A másik, hogy a magyar nép nem tekinti saját háborújának ezt a konfliktust. Azt tudja, hogy ki támadott meg kit, hogy Oroszország az agresszor. De ez nem összekeverendő azzal, hogy, ami előtt le a kalappal, amikor megjelenik 700 ezer édesanya kisgyermekkel a magyar határon, akkor pártállástól függetlenül megmozdul a magyar nép, és segíti őket abban a néhány napban, amíg erre rászorulnak, mert az az élethelyzetnek, az emberi tisztességnek szól.

 

Orbánék egy hétig nem tudtak mit kezdeni ezzel a szituációval, utána rátaláltak arra, hogy itt békét kell hangsúlyozni. Igen, hazug és aljas kampány volt az, hogy az ellenzék háborút akar. De könyörgöm: megvoltak azok a mondatok, amikre ezt rá lehetett építeni. És most nemcsak Márki-Zay Péterről beszélek.

 

És amikor az jön át a kampány utolsó hetében az ellenzéktől, hogy Zelenszkij a mi háborúnkat vívja, akkor az még olaj volt a tűzre. Meg kellene érteni azt, kinek politizálunk és milyen szituációkban miket mondunk.

 

Amikor egy szavazó választ, akkor mindig a jövőjéről szavaz. Arról, hogy elhiszi-e azt, hogy arra, aki szavaz, képes-e kormányozni. Ez egy vészhelyzetben még keményebb dolog. Ott azt kell elhinnie, hogy az illető meg tudja-e majd védeni, ha arra kerül a sor. A Fidesz azt mondta, a választás tétje, háború vagy béke, élet vagy halál. Erre nem válasz az az ellenzéktől, hogy kelet vagy nyugat.

 

Az ellenzék ezt nemhogy nem értette meg, hanem hétről hétre, napról napra folyamatosan ezt építette. Ezt szó szerint elmondtam a miniszterelnök-jelöltnek is abban az egy órás megbeszélésben.

 

– Nem bánod, hogy a kampányban nem szólaltál meg? – kérdezte Gulyás Márton.

 

– Segítettem volna azzal, hogy a hivatalos ellenzéki kampányszöveggel szembemegyek? Tudod, milyen rohadt nehéz volt az elmúlt időszakban csendben maradni? Egy dolgot megfogadtam, csak akkor szólalok meg, ha dicsérni tudom az ellenzéket. Nem sok alkalmam volt rá...

 

Az ellenzéki kiemelkedés lehetőségéről

– Az ellenzéki pártok már annyira érdektelenek, hogy szerintem már saját magukat sem érdeklik. Azt gondolom annak lenne itt az ideje, hogy megértsük azt, hogy a választópolgár, amikor bedobja az urnába a szavazólapot, mire gondol. Az első az, hogy akire szavaz, arról elhiszi-e, hogy képes-e kormányozni. Ha nem hiszi el, minden más indifferens, Mindegy, milyen programod van. Ha ez a hit megvan, akkor az nagyon jó. Viszont az ellenzék soha nem jutott el odáig, hogy ez meglegyen. Ez valahol elveszett 2009-ben, és azóta sem került meg. De ha meglenne, akkor jön a következő fontos kérdés: mitől lesz nekem jobb az életem? Egy olyan országban, ahol, még egyszer mondom, negyven százalék napról napra él, hatvan százalék teljes létbizonytalanságban. Hát nem egy nagy was ist das rájönni, mit kellene csinálni.

 

Orbán rájött, mert ez csinálta. Februárban odaadta azt a rengeteg pénzt, amit április 3-áig a magyarok elköltöttek: kifizették a felvett Provident-hitelt, vagy előtörlesztettek valami más hitelt, vagy megvettek egy új hűtőszekrényt, mert a másik húsz éve döglődött, de eddig nem volt rá pénzük.

 

Nem azt mondom, hogy ezután sima pénzosztogatás kell, mert ennél sokkal bonyolultabb a dolog. Versenyképességről, tudásról, modernizációról is beszélünk, itt, Szegeden is. Azt is tudomásul kell vennünk, hogy a Fidesz ebben is rendkívül jó, hogy többszólamú politikát folytat.

 

Az ellenzék még azt az egy szólamot sem képes megtalálni, amire igazán szüksége lenne. Épp ezért másodlagos, hogy az ellenzék milyen politikai struktúrában csinálná ezt meg. A háború a kétharmadot hozta a Fidesznek, anélkül is nyert volna ez ellen az ellenzék ellen. Az összefogás a szükséges, de nem elégséges feltétel, ezt is többször mondtam.

 

Nem kérdés, hogy egy győzelemre esélyes jelölt kell. Az már kérdés, hogy valóban ezekből az ellenzéki pártokból kellene-e jönnie a jelöltnek. Három közülük már régen nem ugorná meg az öt százalékot. Az a probléma, hogy az ellenzéknek mindig a politikai konstrukció volt az elsődleges, de a politikára már se ereje, se akarata nem maradt. Politika nélkül politizál. A politika nem a tárgyalgatást jelenti.

 

Kormányzóképesség kell és vonzó alternatíva. Egyiknek sem sikerült még a közelébe sem kerülni az utóbbi időben. Az, hogy ezt milyen struktúrában csinálják, másodlagos.

 

Nekem az a félelmem, hogy majd a kisebb ellenállás felé fognak elmozdulni, azaz ugyanazt fogják csinálni, mint az elmúlt négy, meg nyolc évben. Ha jól értem, most az a szöveg, hogy az EP-választásig mindenki építi magát, aztán majd meglátják. Ugyanezt csinálták az elmúlt négy évben és az azt megelőző négy évben is. Ez az igazi probléma, szerintem. Túl komolyan veszik magukat. Ahhoz, hogy egy nagyon-nagyon elkötelezett pártszavazóról beszéljünk, ahhoz legalább öt-hat választáson kell ugyanarra a pártra szavazni. Az MSZP kivételével öt-hat választás előtt ezek az ellenzéki pártok még nem is léteztek. És akkor úgy csinálnak, mintha mindenki született párbeszédes vagy momentumos lenne. Ha ebből nem tud kitörni az ellenzék, akkor nem tudom, mi van.

 

Botka László azt is elmondta Gulyás Mártonnak, ha Ujhelyi István sikeresen átbrandelné az MSZP-t, akkor sem lépne vissza a pártba. – Komolyabb embernek tartom magam annál, hogy ki-be lépkedek. Szocialista, szociáldemokrata voltam, most is az vagyok, annak tartom magamat, de párton kívüli. És az is fogok maradni. István a néppel akar együtt dolgozni, ez már önmagában újszerű az ellenzéki oldalon. Építkezni lehet, kell is. Ne feledjük, még ebben a helyzetben is településenként 20–30 százaléknyi ellenzéki választó van.