Borfesztivál: napos oldalon ül – Garai Szakács László jegyzete

Egész máshogy pezseg a Széchenyi tér koradélután. Persze, az is lehet épp a hajnali időpont miatt tűnnek másnak ugyanazok.
Borfesztivál: napos oldalon ül –
Garai Szakács László jegyzete

A fafoghíjakon néha egészen izzasztóan süt a nap. Erdős susogást és árnyékokat ugyan nem vár senki a Széchenyi tértől, mégis, a borfesztiválon kora délután az asztal- és könyöklőfoglalásokat döntően meghatározza, mennyire süt oda a nap. Az nem érdekes, mennyire ragad az asztal, a lényeg a hűs.

 

(fotók: Szabó Luca)

 

Ha már könyöklő, akkor családi kitérő:

 

az első effajta élményem a kertünkhöz kötődik, és van benne bor is, a fesztivál csak átvitt értelmű volt, és, szerencsére ritka. Volt egy szép nagy, ha jól emlékszem, diófa, ami egyik évről a másikra menthetetlenül kiszáradt. Nagyapám úgy vágatta ki, hogy első körben megmaradt a törzse a földben, a korona lebontása sem volt egyszerű, plusz valószínűleg a gyökér kivétele is bonyolult lett volna, lényeg, jó 130 centinyi törzs ott maradt, állva a földben. Az lett a könyöklő. Hamar került rá egy kis deszkalap, akkor már műanyag flakonban a kertben termett bor, meg két vastag üvegfalú decis kávéspohár. Kész volt a vendéglátóhely, kettőnél több pohár bor fogyott ott el Zoli bácsival, a szomszéddal. A borról fogalmam sincs, de a szabolcsi homokon, piros meg fehér delavári szőlőből meg szlankából készült, a húsz fokos must már népünnepély volt, de feljavítani nem lehetett, hogy nézne az ki.

 

 

De vissza a Széchenyi térre!

Az árnyakon túl legalább olyan fontos, hogy a bor biztonságban legyen – az üvegben és a pohárban is, mielőtt a legbiztosabb helyre, a gyomorba jut. Ezt a biztonságot már ilyenkor is nehéz néha garantálni, de a miniszterelnökünk által is oly sokszor mondott magyar lelemény, gógyi ekkor is megmutatkozik.

 

 

Leülünk, töltünk, nézünk, nézelődünk, hogyne, parancsoljon, üljön le nyugodtan. Mit kérdeztél? Nem értettem. Sziasztok! Igen, kijöttünk kicsit. Irsai. Nem, vöröset nem és rozét sem. Csinálj már erről egy képet! Nem jó, még egyet! Kérsz még egyet? Rád bízom. Itt egy perec is. Nézd már a zokniját! Semmi baj, megesik az ilyesmi. Majd megszárad. Adj már egy zsebkendőt! Akkor hozok még egyet.

 

 

És így megy, nap nap után, amíg csak nyúlik az árnyék, és így megy sötétedés után is.

 

Így ment tegnap is. Ma meg folytatjuk.

 

Címlapon

mutasd mind