De lehet, hogy túlságosan is egyszerű.

Nehéz szabadulni a kísértéstől, nekem legalábbis nehezen sikerül, hogy a mostani kormányzati hátraarcot, a „rezsicsökkentés” eddigi formájának megszüntetését a 2006-os helyzettel vessem össze. Az akkori kormánynak szintén le kellett hátrálnia választási ígéreteiről, például el kellett hagynia az ötéves adócsökkentési programot. 

Gyurcsány Ferenc 2006-ban, nem csak az őszödi beszédben, hanem a választás utáni több nyilvános megszólalásában elismerte, hogy a költségvetési hiány elszállt, és hogy ebben komoly felelőssége van saját korábbi kormányának is. A kiigazítási intézkedéseket igyekezett úgy keretezni, hogy azok a reformokhoz vezető utat jelölik ki, annak érdekében, hogy az ország, némi zökkenőket követően, kedvező, sima és emelkedő pályára állhasson. 

Orbán Viktor nem csinál semmi ilyesmit. Mármint nem von vissza semmit és nem magyarázkodik. Mint látjuk, ő még most is arról beszél, hogy marad a rezsicsökkentés, amit továbbra is Brüsszeltől kell megvédeni. 

2013-ban, amikor bevezették, a kormány valóban lenyomta a piaci ár alá a lakossági árakat, de 2014-től a világpiacon áresés következett be, és a hazai „rezsicsökkentett” ár valójában drágább volt a piacinál. Ez az oka annak, hogy most, az áremelés idején nem lehet kiindulni a gáz- és villanyszámlán található kormányzati „tájékoztatásból”, hogy eddig ennyivel és ennyivel kevesebbet kellett fizetniük a háztartásoknak. Merthogy valójában többet kellett fizetniük. És mivel ezt korábban „elfelejtették” közölni a lakossággal, a számlán található „megtakarítás” teljesen fiktívvé vált. 

Ennél a hazugságnál csak egy nagyobb baj van. Az, hogy a kormány az ebből éveken keresztül keletkező bevételtöbbletet elköltötte. 

Mint ahogy mindent elköltött, amit csak ért, a magán-nyugdíjvagyont, az uniós támogatásokat, a jegybanki (átváltási) nyereséget, egész egyszerűen mindent. Igen jelentős részét a hatalmat fenntartó gigantikus korrupciós hálózat üzemeltetésére fordított, és ezzel összefüggésben számos olyan beruházásra, amelyek semmit sem tettek hozzá a társadalom magasabb képzettségéhez, jobb egészségéhez, a magyar gazdaság okosabbá és önállóbbá válásához. 

Az sem merült fel, hogy a gazdasági növekedés idején esetleg tartalékokat kellene képezni az óhatatlanul bekövetkező rosszabb időkre, de még a rosszabb idők, a világjárvány idején sem merült fel, hogy a pénzszórást egy kicsit mérsékelni kellene. Hiszen, gondolta a kormány, az EU majd küldi a támogatást.  

Így jött el aztán az a bonyolult idő, amikor a „rezsicsökkentés” ígérete ismét aktiválódott, vagyis megint felszöktek a piaci árak, és az árstopot tényleges tartalommal kellett feltölteni. Május végén a kormány 700 milliárd forintos „rezsivédelmi alap” felállítását jelentette be, de Orbán a fajkeveredéses tusványosi beszédben már 2051 milliárdos rezsivédelmi kiadásról beszélt. Vagyis alig két hónappal később háromszor akkora összeget nevezett meg. 

Egy ekkora változás leginkább két dologra utalhat. Az egyik lehetőség, hogy a stabilitást és kormányképességet hirdető magyar kormány még rövidtávra sem lát előre. 

A másik lehetőség, hogy ennyire távolivá váltak az uniós pénzek, minek következtében akár a gázár, akár bármi más ürügyén még annál is sokkal nagyobb összeget kell beszedni a lakosságtól, mint amiről akár csak májusban vagy júniusban szó volt. Itt már nem elég az önkormányzatok és a vállalkozók szívatása, a különadóztatás, és az üres fogadkozás sem, hogy a kormány majd megakadályozza a kivetett terhek áthárítását. 

Ne legyen félreértés, nem állítom, hogy a kormány nem nyerhet csatát a valósággal szemben. Ennek a nagy kísérlete volt a járvány, amelynek értelmezési erőpróbáit a kormány folyvást szlalomozva megnyerte, a lakosságszám arányában kiemelkedően sok halálozás ellenére. Most a propaganda ismét nekifut a feladatnak, hogy több millió dráguló rezsiszámla ellenében is el tudja hitetni, hogy megvédi azt, ami évek óta nem is létezik.