Bibó István: egy makulátlan elme, avagy politika erkölcsi alapon

Vélhetően a szegedi egyetemen tanított egyik valaha volt legjelentősebb tudósára emlékeztek azzal, hogy szerdán Bibó Istvánról kezdődött konferencia az állam- és jogtudományi kar szervezésében. A rendezvényen jelen volt és felszólalt a tudós fia, ifj. Bibó István.
Bod Péter

2022. április 27. 21:21

Bibó István: egy makulátlan elme, avagy politika erkölcsi
alapon

Nem volt és alighanem már nem is lesz a magyar politikatudománynak olyan eredeti gondolkodója, mint Bibó István, aki 1946 és 1950 között tanított a jogi karon, és utóbb méltatlan körülmények miatt felmentették a munkavégzés alól.

 

Harminckilenc évesen küldték nyugdíjba a szegedi jogászképzés kitűnőségét, a szenvedélyes tudósembert – mondta el megnyitóbeszédében Görög Márta, a kar dékánja a rektori hivatalban. Úgy vélte, hogy valahol abban is Bibó helyi szellemi öröksége érzékelhető, hogy az 1956-os forradalom előtt Szegeden alakult meg az a diákérdekképviseleti szervezet, a MEFESZ, amelynek komoly szerep jutott az akkori események elindításában. 

 

Bibó István leginkább arra tanít bennünket, hogy gondolkozzunk – fogalmazott Szabó Gábor prorektor, az egyetemet működtető alapítvány vezetője. A gondolkodás megvédi az embert a hisztériától, és erre a politikában, a közéletben nagy szükségünk lehet. 

 

Trócsányi László professzor

 

Nem is választhattunk volna jobb személyt és vele jobb témát az egyetemi centenárium alkalmából, mint Bibót és életművét – szólt a hallgatósághoz a szerdai szekció moderátora, Trócsányi László a szegedi egyetem professzora.

 

Külön kiemelte a tudós komoly szegedi kötődését, aki azt követően került a városban, hogy apja lett az egyetemi könyvtár igazgatója. Egyben utalt arra, hogy a konferencia első előadójának, Martonyi János korábbi külügyminiszternek, az egyetem jogász professzorának apja maga is egyetemi tanára volt az egyetemnek.

 

Martonyi János előadásában jelezte, hogy Bibó szerint a politikatudomány célja, hogy az államéletet jó irányba terelje. Ő maga morális alapon állt ebben a tekintetben. Az erkölcsöt a politikában a célszerűség és a haladóeszmék kiszolgálása elé helyezte. Ilyen vonatkozásban a szabadságot és az emberi méltóságot kulcsfogalomként kezelte a politika világában. 

 

Szegedi középiskolai és egyetemi évei alatt kötött szoros barátságot Bibó a második világháború után jelentős közéleti pályát befutó korábbi diáktársaival, Így Erdei Ferenccel (későbbi belügyminiszter), Ortutay Gyulával (művelődéspolitikus), Straub F. Brunóval (biokémikus, Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa utolsó elnöke) és szociológus Reitzer Bélával, aki 1942-ben az orosz fronton esett el – erről már Antal Tamás, a jogi kar professzora beszélt Bibó István és Szeged városa című előadásában. 

 

A szegedi egyetemen 1933-ban és 1934-ben végzettséget szerző fiatalember tanulmányait Bécsben, Genfben, Hágában és Párizsban folytatta. A második világháborút után közvetlenül az Erdei Ferenc vezette belügyminisztériumban dolgozott, de szakmai és politikai okok miatt szakított korábbi barátjával, így került a szegedi egyetemre, miközben elutasította a debreceni jog kar oktatói állását. 

 

Martonyi János volt külügyminiszter

 

 

A Kádár-rendszerrel szembeni ellenállás egyik fő kiindulópontja a tudós halála után egy évvel kiadott Bibó-emlékkönyv volt (1980), amely szamizdat (illegális) kiadványként jelent meg. Szeged szellemtörténétéhez hozzátartozik, a Bibó Társaság itteni, 1988-as megalakulása, és az egy évvel később a városban megrendezett nagyszabású Bibó-konferencia – hangzott el az előadásban. 

 

Szakértője nem vagyok édesapám munkásságának, de életművével kapcsolatban vannak rögeszméim – szólt hozzá a konferenciához a díszvendég, ifj. Bibó István. Emlékezetetett arra, hogy apja nem hitt abban, hogy 1945 után proletárdiktatúrát épít ki a Szovjetunió hazánkban. 

 

Kritikusai sokszor nevezték Bibót naivnak és jóhiszeműnek – hangzott el, amihez fia hozzátette: szerinte apja a magyar kommunista elitet akarta figyelmeztetni, hogy a jelzett hibát ne kövesse el. 

 

Ezt az utat Bibó történelmi tévedésnek látta, amit az 56-os magyar forradalom igazolt. Az orosz beavatkozás pedig hiteltelenné tette a magyarországi szocializmust, de annak bukásig a forradalmat követően harmincnégy évet kellett várni. 

 

A hatalommegosztás kérdésköre Bibó kutatói érdeklődésének homlokterében állt, és ehhez kapcsolódott Löffler Tibor, az SZTE docense, aki A kormányzati hatalom ellensúlyai a rendszerváltás után című előadásában. Ebből a szempontból vázlatosan áttekintette az 1990 után eltelt harminc év hazai politikáját. 

 

A jelenről elmondta, hogy a kormányzati hatalom annyira megnőtt, hogy szinte semmilyen ellensúly nincs vele szemben. Az olyan demokratikus intézmények, mint az Alkotmányíróság és az Állami Számvevőszék (a felsorolás nem teljes) elvesztették függetlenségüket. 

 

ifj. Bibó István

 

Van-e rossz függetlenség? – tette fel a kérdés, annak kapcsán, hogy a hazai hatalommegosztás rendszerében lényegében semmi nem korlátozza a kormányfőt. Hozzátette: nem új keletű gond ez, mert az Antall- és a Boros-kormány is arra panaszkodott annak idején, hogy szűkösek a kormányzati lehetőségei. Egyebek mellett a magyarországi média meglátásuk szerint ellenségesen viselkedett ezekkel a kormányokkal. Hozzátette azt is: az 1990-es években a médiát a negyedik hatalmi ágnak nevezték itthon. Ilyen már régen nem hallunk – egészíthetjük ki.

 

Löffler Tibor több hazai politikai példán keresztül mutatta be, hogyan nem érvényesült a hatalommegosztás elve idehaza. A Horn-kormány támadta az Alkotmánybíróságot, amikor az elkaszálta a Bokros-csomag több elemét – hangzott el. 

 

Ez utóbbi azért is fontos mozzanat, mert Bibó felől nézve a hatalommegosztás éppen a mindenkori kormány cselekvési szabadságának kérdése. Vagyis, hogy mit tehet meg, és mit nem.

 

Az egyetlen terület, ahol Bibó István érdemi és konkrét javaslatokat tett az a magyar közigazgatás reformja volt – zárta a szerdai előadások sorát Kiss Barnabás, a szegedi egyetem jogi docense. A szomorú mérlege ennek a témának, hogy javaslataiból semmi nem valósult meg, annak ellenére, hogy rendkívül alapos és elmélyült munkát tett le felkérésből az asztalra. 

 

A hazai politika a változtatási szándék ellenére érintetlenül hagyta a megörökölt megye- és járásrendszert, nem változtatott a települések közigazgatási helyzetén. 

 

A Bibó-konferencia csütörtökön a TIK-ben folytatódik angol és francia nyelvű szekciókban, többségében külföldről érkezett előadókkal.

 

Az ifj. Bibó Istvánnal készített interjúnkat hamarosan olvashatják.