Sólem Aléchem Tóbiás, a tejesember című novellafüzéréből Joseph Stein írt musicalt Sheldon Harnickkel karöltve, a zenét hozzá Jerry Bock szerezte. A mára világhírűvé lett zenés darabot 1964-ben New Yorkban a Broadway-n mutatták be. Alig hét évvel később, 1971-ben Amerikában Norman Jewison forgatott sikerfilmet belőle, annak a Hajím Topól izraeli színésznek a főszereplésével, aki idén március 8-án hunyt el 87 évesen. Magyarországra 1973-ban érkezett meg a darab, először a Fővárosi Operettszínházban láthatta a hazai közönség.

Szegeden az elmúlt évtizedekben igazi kultusz musical lett belőle. A Hegedűs a háztetőnt a nagyszínház felújítása után 1986-ban elsőként mutatták be Király Leventével a főszerepben, majd 2005-ban Gregor József alakította Tevjét, a mostani előadásban, pedig Borovics Tamás folytatja a sort.

Barnák László eddigi pályafutásának legnagyobb szabású vállalkozása a musical színpadra állítása. A sokszereplős, történetben a rendezőnek rengeteg ember kell mozgatnia a színpadon, akad olyan jelenet a darabban, amikor egyszerre ötvenen vannak a színpadon. Ebben a népszerű zenés darabban a színház opera- és drámatagozata együtt dolgozik az ének- és tánckarral, valamint a magánénekesekkel. 

Tevje, a Kijev melletti aprócska faluban élő zsidó tejesember élete egyáltalán nem fenékig tejfel, de mégsem pöröl az Örökkévalóval. Inkább mindenre mond egy bölcs mondást vagy áldást a Szentírásból vagy a Tórából, s ha nem talál, akkor fabrikál, megőrzi derűs életszemléletét.

Tevjének azonban van öt leánya is, akik már a modern, 20. századi világot személyesítik meg, számukra a személyes boldogság előbbre való a tradícióknál.

Az apjuk ugyan mindent elkövet, hogy a családot összetartva lányait a zsidó hagyományok szerint, egy közvetítő, Jente segítségével adja férjhez, de a fiatalok fellázadnak, ők már a vallási kényszerházasságok helyett, szerelemből akarnak férjhez menni. Szüleik generációjával szembe menve, akár még a közösség megvetése és kiközösítésük árán is, vágyaiknak megfelelően veszik kezükbe életük irányítását. 

A legidősebb lány, Cejtel a dúsgazdag mészáros helyett a szegény szabólegényt, Mótelt választja, húga, Hódel Szibériába utazik bebörtönzött kedvese, Percsik után és Háva, a harmadik lány, aki nem egy zsidóval, hanem egy más vallású orosz fiúval, Fegykával köti össze az életét.

Tevje ekkor teljesen összeomlik, a két idősebb lány választottjait nagy nehezen még elfogadta valahogy, de Háváét már nem volt képes feldolgozni, első mérgében ki is tagadja lányát, de amikor távoznak, mégis Isten áldását kéri a házasokra. 

Egyszerre gyötrően fájdalmas, mégis bizakodóan derűs, amikor a hagyományok szövedéke kezd felfesleni valahol. Ugyanilyen tragikomikus, amikor Tevje lányainak öntörvényű döntései feldúlják a szülői házat, a falu nyugalmát és hagyományaikat, hogy végső soron a szereplőket szembesülésre késztessék önmagukkal, zsidóságukkal.

A történetet látva joggal kérdezhetnénk, mit keres a Hegedűs a háztetőn? Mi köze az egészhez? Látszólag semmi, csak időről időre megjelenik, hogy megszólaltassa hangszerét, amely egyszerre sugall humort és melankóliát.

Marc Chagall művészetének egyik fő motívuma a hegedű és a hegedűs. Az ő Zöld hegedűs című alkotása ihlette arra a musical szerzőjét, hogy megírja a történetet. A jiddis irodalom Mark Twain-jeként szamon tartott, Ukrajnában született író Sólem Aléchem Tóbiás, a tejesember című regényéből Joseph Stein írta színpadra a musicalt, amelynek zenéjét Jerry Bock szerezte.

De a választa rávilágít maga Tevje is az előadás kezdetén: „Márpedig Itt, Anatevkában, ebben a kis eldugott faluban mindnyájan hegedűsök vagyunk a háztetőn. Kínlódunk, gyötrődünk, hogy kicsaljunk valami kellemes, egyszerű dallamot anélkül, hogy kitörnénk a nyakunkat.” 

A próbák tanulsága alapján állíthatjuk, a közel háromórás szegedi előadás biztos sikere van ítélve. Úgy állhatunk majd fel a székből, hogy azt érezzük, kicsi szegényebbek lennék nélküle, mert hiába játszódik a történet több, mint száz évvel ezelőtt, a mondanivalója a szeretetről és gyűlöletről, a hagyományról és a haladásról semmit sem veszített aktualitásából.

A darabot március 17-én, pénteken este 7 órakor mutatják be a nagyszínházban, márciusban még öt alkalommal láthatja majd a közönség.

Nézzék meg a Szeged Televízió összeállítását a darabról:

Szereplők: 

Tevje, a szegény tejesember: Borovics Tamás

Golde, Tevje csípős nyelvű felesége: Szilágyi Annamária

Cejtel, a legidősebb lány: Csorba Kata

Hódel, a második lány: Sziládi Hajna

Chava, a harmadik lány: Ács Petra

Sprince, Tevje lánya: Aradi-Szabó Anna / Szügyi Boglárka

Bjelke, Tevje lánya: Kocsis-Hertelendy Janka / Novkov Míra

Mótel Kamzoil, a szegény szabó: Károlyi Krisztián / Szemenyei János

Sandel, Mótel anyja: A. Szabó Adrien

Mordcha, kocsmáros: Judik Patrik

Percsik, az újító: Krausz Gergő

Fegyka, fiatal orosz keresztény: Rédei Roland

Lázár Wolf, gazdag falusi mészáros: Pálfi Zoltán

Jente, a kerítőnő: Fekete Gizi

Tzeitle nagymama: Kismárton Ilona

Fruma Sára: Vajda Júlia

Rabbi: Rácz Tibor

Mendel, a rabbi fia: Poroszlay Kristóf

Csendbiztos: Szegezdi Róbert

Avram, könyvárus: Büte László

Szása: Piskolti László

A Hegedűs: Farkas Béla / Eszter Dávid

Alkotók: 

Díszlet- és jelmeztervező: Varsányi Anna

Szcenikus: Szabó Gábor

Zenei vezető: Hermann Szabolcs

Koreográfus: Hajdu Anita

Koreográfus asszisztens: Fülöp Ádám

Karigazgató: Flórián Gergely

Énekmester: Vajda Júlia

Zenei asszisztens: Kardos Gábor / Zalánki Rita

Súgó: Jánoska Zsuzsa

Ügyelő: Stefanik Sándor

Rendezőasszisztens: Czene Zoltán

Vezényel: Hermann Szabolcs / Flórián Gergely

Rendező: Barnák László

Közreműködik a Szegedi Szimfonikus Zenekar, valamint a Szegedi Nemzeti Színház Énekkara, Tánckara és Horváth Máté, Horváth Dániel, Horváth Levente, Kürti Gábor, Gulyás Armand.