Bécset? Soha! És Ausztriát sem – Bod Péter jegyzete

Egyáltalán nem a magyarokra korábban annyira jellemző kisebbrendűségi érzés mondatja velem, hogy a kormánypárti politikusok jóslata ellenére se Budapest, se Magyarország nem fogja utolérni Bécset és Ausztriát.
Bod Péter

2022. július 19. 13:15

Bécset? Soha! És Ausztriát sem – Bod Péter jegyzete

Szabadságom alatt szűk egy hetet töltöttem a szomszédban. Élményeim és tapasztalataim primőr frissességűek, noha nyilvánvalóan nem teljes körűek, és nem minden esetben kellő mélységűek. A gyereknevelés és gyerekterelés nem mindig könnyű pillanataiban is igyekeztem gondolkozni a belvárosban kószálva. 

 

Bécs sétálóutcáján, a Kärntner Straßén fokozottan ügyelnem kellett arra, hogy ne veszítsük el egymást az apróságokkal, és közben az járta fejemben, mennyire rossz válasz volt a nemzeti kisebbségi érzésünkre a „Merjünk nagyok lenni!” fideszes szlogenje.

 

Dánia, Hollandia, Norvégia, Belgium, és természetesen Ausztria is mer pontosan akkora lenni, amekkora. Mi, magyarok, miért nem? 

De ez már a lélektan ingoványos területe, ide újságíróként nem merészkednék.

 

Bécs felfoghatatlanul tiszta, de ez csak azoknak lehet meglepetés, akik az országhatárt át sem lépve az M1-ből vagy a Kossuth Rádióból tájékozódnak. Bár Budapest tömegközlekedése kontinentális összevetésben sem rossz, Bécs itt is „egy másik kávéház”. Vonataik, pályaudvaraik egyszerűen nem állják az összehasonlítást a MÁV-val. Bécs 2009-ben elkészült főpályaudvarán, aminek modernségére hirtelen nem is találok megfelelő jelzőket, naponta megközelítőleg ezer vonat halad át.

 

Ausztria nem kis részben az idegenforgalomból él. Bőséggel akad megmutatni valójuk, ami nem csoda, mert a valaha európai nagyhatalomnak számító birodalom olyan fővárost épített magának, ami évtizedek, ha nem évszázadok óta világszenzációnak számít. Tódulnak is a turisták.

 

Képeink a Práterben és Leopoldstadtban készültek

A bécsi tömegközlekedésen a tizenöt év alatti gyerekeknek egyáltalán nem kell fizetniük, de a vonaljegyek amúgy sem horrorárúak, a maguk 2,40 eurójával.

 

Bécs az uniós statisztikák szerint az EU egyik leggazdagabb városa, ami mutatja, hogy komoly gazdaságot működtet. Közép-Európa legnagyobb bankjainak és biztosítóinak székhelye, az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) külön városrészben szállásolta el magát, mert szakosított szervezeteinek egész sora, köztük a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség is itt található.

 

A „mikor érjük utol Ausztriát?” kérdésre előszeretettel válaszolnak igen derűlátóan a magyar kormánypárti politikusok. Legutóbb éppen Lázár János, aki ezt a dátumot 2030-ra tette, ám közben egy alapvető fontosságú adatról megfeledkezett, bizonyára merő véletlenségből. Ezen segített a világhírű gazdaságtörténész Berend T. Iván, aki egy nemrégiben megjelent cikkében éppen erre reflektálva írta le:

 

 

„Az Ausztriához való felzárkózás azonban nagyon is mérhető. Magyarország egy főre jutó GDP-je 2021-ben 17 ezer 100 dollárt tett ki, Ausztriáé 49 ezer dollárt. Az „utolérést” nemzetközileg azzal mérik, hogy a fejenkénti jövedelmi szint felzárkózik-e, utoléri-e az előtte járót.”

 

Nagyjából ez a különbség érezhető a két ország és a két főváros között, még akkor is, ha a városképek nem forintosíthatók, és euróra sem könnyen átválthatók. 

 

Példának okáért Ausztriában nem rabolja ki az állam az önkormányzatokat, amiről éppenséggel Szegeden sokat tudnánk mesélni. 

Nem kizárólag arról van szó, noha önmagában ez sem csekélység, hogy a tömegközlekedés állami támogatását nem vonják el az önkormányzatok tulajdonában lévő közlekedési társaságoktól. Budapesten a BKK a pénzügyi beomlás előtti állapotba került a tízmilliárdokra rúgó elvonásoktól, és az SZKT sem a legjobb állapotban van, ami nem csoda.

 

Egy gazdag önkormányzat, és a bécsi ilyen, tízezres nagyságrendben épít bérlakásokat a városban, a legutóbbi években harmincezret adott át, jelenleg tízezer épül. Az ottani lakásínség nem vethető össze a magyarral, de ezért az osztrák számok és nagyságrendek még érdekesebbek. Csak érintőlegesen térnék ki arra, hogy a lakosságot éppen az egekbe szökő ingatanáraktól és vele az adósrabszolgaságtól igyekeznek megkímélni az önkormányzatok az érdemi nagyságrendű bérlakások építésével. És az ehhez szükséges költségek előteremtése ott nem alapvetően állami szerepvállalástól függ, ellentétben Magyarországgal.

 

Egyébiránt türelem, mosoly, udvariasság, segítőkészség, kiváló angolnyelvtudás várja az idegent Bécsben. Az osztrák főváros tényleg a Gemütlichkeit városa, amit leginkább kedélyességnek lehet fordítani, és ez nem üres szó. 

 

 

Európa legélhetőbb városainak egyike, olyannyira, hogy évről évre az első és a második hely között csúszkál ezen a listán. Sőt, rendre a világ legélhetőbb városának is megválasztják.

 

De az utolérés nemcsak a fentebb tárgyalt okok miatt tartozik a majdnem lehetetlen kategóriába, hanem azért is, mert a szomszéd ország is fejlődik. 

 

Nem vár be se minket, se másokat. Megy a maga tempójában, ami évi 2-3 százalékos növekedés esetén magasabb, mint a magyar 4-5 százalék. Mert nagyon nem mindegy, hogy a növekedést mekkora GDP-re számolják ki. Ebben és másban Ausztria fényévekkel Magyarország előtt jár.

Tudom, hogy a fényév a távolság, az év pedig az idő mértékegysége, de 2030-at nem csak ezért nehéz egy nevezőre hozni egymással a két ország összehasonlításakor.