Bátorak legyetek, fiúk! – Sinkovics Gábor jegyzete

Sinkovics Gábor

2022. szeptember 21. 14:07

Bátorak legyetek, fiúk! – Sinkovics
Gábor jegyzete

„Az én igazságom rettenetes, mert eddig a hazugságot hívták igazságnak.

 

(Friedrich Nietzsche)

 

Furcsa ez a helyzet, fiúk. Furcsa és szokatlan.

Gazsulálnotok kell és nem ehhez vagytok hozzászokva. Trédre ereszkedni, fűt-fát megígérni, tisztességes jó fiúnak tűnni – ez nem a ti sportágatok. De immár kényszerpályán vagytok, ahol nem ti diktáljátok a játékszabályokat. Ilyenkor látszik, milyen egyszerű az élet a számotokra itt a Kárpát-medencében. Magunk között. Magyarkodva. Uralkodva. Ha valamit elhatároztok, ha kell az éjszaka leple alatt megszavazzátok, ha valamit nagyon akartok, újságot, gyárat, telefontársaságot, bankot, az emberek lelkét, azt megszerzitek. Csak szólni kell a főnöknek, hogy intézkedjen, aztán hipp-hopp, mintha valami palackból kiszabadult szellem segítené: minden kívánságotok teljesül.

 

Így élünk immár tizenkét esztendeje.

Hogy fizetjük a ti luxuséleteteket, az összes hobbitokat, stadionostul, kisvasutastul, vadászati kiállításostul, luxus Mercedesestül, Gucci pelenkázótáskástul. Mert ez a sorsunk, és mi ezt birkamód elfogadtuk. De most nem velünk, a jobbágyokkal kell alkudoznotok. Nem minket kell győzködnötök, hanem Brüsszel morcos urait. Európa kinevezett elöljáróit. Mert szidhatjátok őket nap mint nap, kiplakátozhatjátok, hogy beleszólnak az életünkbe, hogy gonosz, önző emberek, csak hát a pénzt számotokra a létező legnagyobb kincset, az életetek értelmét, a hatalmatok zálogát – ép tőlük kapjátok.

 

Muszáj megalkuvónak lennetek.

És ez nektek fiúk eddig nem ment. Sehogyan sem ment. Erőből csináltatok mindent, erőből szüntettétek meg a Népszabadságot, csináltatok gagyi portált a különleges hangulatú Indexből. Erőből üldöztetek el a CEU-t, erőből tiltottátok meg a tanároknak, hgoy visszapofázzanak. Erőből rugdostátok ki a nektek nem tetsző tanárokat a Színművészetiről – a nektek nem tetsző diákokkal együtt. És erőből van saját bankotok, telefonhálózatotok, megszámlálhatatlan újságotok, vidéken, a fővárosban, az interneten, s talán az űrben is. Velünk bármit megcsinálhattok.

 

Nekünk bármit megígérhettek.

Mi vagy otthon csendben, káromkodunk, fotelforradalmárt játszunk, vagy lelkesen tapsolunk, mert elhiszünk mindent a vezérnek, bármit is mond. És ez a ti szerencsétek fiúk, hogy a keménymag, ez a ki tudja mára mennyire zsugorodott egy-két millió, még mindig tapsol nektek. S felment benneteket minden alól. Nem ti tehettek a világjárvány alatti durva halálozási adatokról, nem ti tehettek a kórházakban uralkodó áldatlan állapotokról, nem ti tehettek az orvoshiányról. A szegények még inkább szegénnyé válásáról, a leszakadó, egyre jobban leszakadó rétegekről.

 

Mert ti mindig a nép javát szolgáljátok.

Ti, fiatal demokraták.

 

De... Már egyre óvatosabban mondja ki az ember, sem fiatalok, sem demokraták nem vagytok. Csak hataloméhes és ezért a hatalomért bármilyen fals ideológia emlegetésére képesek vagytok. Köpönyegforgatók. Hiteltelenek. És az a legnagyobb baj fiúk, hogy az ember, a kiszolgáltatott kisember hallja akarva akaratlanul a süket szövegeteket a nemzetről, a nemzeti gondolkodásról, a nemzeti oktatáspolitikáról, a nemzeti trafikról, a nemzeti szexről, amely célirányos – de ebből a hétköznapokban semmit sem érez. Nem vagyok mások, különbek egyetlen korábbi hatalmon lévő pártnál. Azok is loptak, azok is hazudtak, reggel, délben este, ti is ezt teszitek fiúk. És mi ehhez asszisztálunk nektek birkamód. Mindenre találtok kifogást, mindent megmagyaráztok, és mi már lassan azt is elhisszük, hogy Brüsszel előbb-utóbb kötelezővé teszi a buzulást. Hogy ott egyre nagyobb divat buzinak lenni. Szomorú ez fiúk, s a legszomorúbb az egészben, hogy lehetne másként is élni. Igazi nemzetként. Az angolok, a sokszínű, valóban konzervatív angolok a királynő halálakor megmutatták, mit is jelent mindez. Hagyományt, tiszteletet – hagyománytiszteletet. Valódi összetartozást. Méltóságot, a múlt, a tradíció szeretetét – nem kihasználva azt a jelenkor számára. Nemzetről beszéltek fiúk?

 

Ez az ország, amíg ti hatalmon vagytok soha nem lesz egységes nemzet.

 

 

Mert a király csak fele királysággal büszkélkedhet.

Amíg az egyik fele tapsol neki, és koronát tenne a fejére, a másik gyűlöli és a pokolba kívánja. Ez van, és ezen ti már a büdös életben nem fogtok tudni változtatni.

 

Ezt hoztátok ki az emberekből, az egymás ellen fordított emberekből. És nektek a hatalmon kívül az okosban megszerzett Európai Uniós pénzeken kívül a fél, vagy inkább egész Balaton megszerzésén kívül ott a luxus Merciben már csak egy dolog fontos: megtartani azokat a fanatikusokat, akik akkor is rátok szavaznának, ha röhögve néznétek végig ahogy belefulladnak a csekktengerbe.

 

Most nem ti diktáltok fiúk.

Egyre többen látják Európában, mi zajlik itt Magyarországon.

 

Egyre többen látják, hogy hová jutott a mi mesebeli gázszerelőnk. A leképezése, a szimbóluma a ti rendszereteknek fiúk. Mert arra nincs, nem lehet épeszű magyarázat, hogy ez a kétkezi melós, ez a végtelenül egyszerű lélek lassan a világ leggazdagabb emberei közé kerül. Ezt itt, a birkáknak, a békésen legelő és rátok szeretettel bámuló birkáknak elmagyarázhatjátok, de gondolkodó ember felháborodik rajta, és azt kérdezi: hát mit csinálnak ott az EU-s pénzekkel Magyarországon? De ha már a gázszerelőt hoztam szóba, itt a pillanat, hogy megfogadjátok, ennek a Paulo Coelhóba oltott Pióker Ignácnak a nemes, nagyívű gondolatait. Mert ez a reneszánsz ember, ez a huszonhárom esztendős dán modellfiúvá fogyasztott szaki azt mondta egyszer bele a mikrofonba: „Bátorak legyetek” És lám neki is meg volt a bátorsága ahhoz, hogy meg(elírás: el)vegye a tündérszép Andikát, azt a szerelmes asszonyt. A NERnét. Legyetek ti is bátorak, fiúk.

 

Füstöljetek oda Brüsszelnek, indítsa be a kurvaanyázós gondolatrakétáit Zsolti, szólaljon fel a férfiasan tökéletes Juditka, menjen oda vigyorogva a narancssárga fülbevalós és minden önálló gondolattól megfosztott Katalin. Én a helyetekben visszaküldeném Józsit is, hogy másszon csak vissza az ereszcsatornán és kérje ki magának a diszkriminációt.

 

Hiszen a szerelem szabad!

 

Bátorak legyetek fiúk. Itthon nincs ellenfél, de onnan messziről már átlátnak rajtatok.

Ellenük a brüsszeli bürokraták ellen félő, hogy nem lesz elég az a palackból kiszabadult szellem.

 

Amely itt pörög körülöttünk, amíg bele nem fulladunk a csekktengerbe.