Balettbemutató: Juronics Tamás pantomim groteszkjében Bartók démonai is életre kelnek

Bartók Béla utolsó, Amerikában töltött életének egy részletét dolgozza fel Juronics Tamás új táncjátéka, a Concerto, amit pénteken este mutatnak be a szimfonikusok közreműködésével a Nagyszínházban. Az est másik két alkotása – A szent és a Vadak – a Müpa tavalyi Zeneműpályázatának díjazottjainak műveire készült.
Rafai Gábor

2021. november 26. 13:50

Balettbemutató: Juronics Tamás
pantomim groteszkjében Bartók démonai is életre kelnek

A Bartók Béla Concerto című művére készült koreográfiát a Müpával koprodukcióban a Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek záróelőadásaként játszotta első alkalommal a szegedi társulat és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar.

 

Azóta egyetlen alkalommal láthatta élőben a közönség a darabot, a Szegedért Alapítvány október 9-i Díjátadó Gáláján, a Szegedi Szimfonikus Zenekar kíséretében.

 

 

A szegedi Kossuth-díjas koreográfus korábban Bartók három operáját is feldolgozta: 1999-ben A csodálatos mandarint, két évvel később A fából faragott királyfit, majd 2005-ben A Kék szakállú herceg várát rendezte. 2011-ben pedig újrakoreografálta A fából faragott királyfit. A Bartók-évforduló pedig most kiváló alkalmat kínált arra, hogy elővegye a Concertót.

 

A formabontó előadás táncjáték és koncert is egyben, műfajául pedig a Csodálatos mandarin Bartók által meghatározott műfaját választotta Juronics: pantomim groteszk.

 

A darab kiindulópontja egy valós élethelyzet, amelynek maga Bartók áll a középpontjában.

 

A táncest Bartók Béla Amerikában töltött életének egy részletét dolgozza fel, megidézve a magyar zeneirodalom egyik legnagyobb óriásának démonjait. A formabontó, félórás előadás során magát Bartók Bélát is megidézték a színpadon.

 

 

Bartókot a Concerto megírása előtt állandó láz és kínzó honvágy gyötörte, és nyugtalanította a növekvő nácizmus. Három évig semmilyen zenét sem szerzett, a felkérés egy új műre a kórházban érte. A születendő zenébe minden fájdalmát, keserűségét beleírta, ugyanakkor nem tudott elszakadni optimizmusától és életszeretetétől sem, ezért érzelmileg rendkívül összetett zenei alapra kellett koreográfiát készíteni.

 

A táncjáték a zeneszerző alakját szereplőként is megidézi. Bartók alakját Csetényi Vencel – aki kizárólag a szerep kedvéért tért most vissza a pályára – ölti magára. Feleségét, Pásztory Dittát Bocsi Petra táncolja. Ő jelenti a zeneszerző számára a valóságot, mindenki más csak a lázálmok figurája.

 

Az előadás ugyanis Bartók ismert színpadi figuráit látomásként jeleníti meg: a Kékszakállút és Juditot, a Mandarint és Mimit, a Fából faragott királyfit és a királylányt. Ők hatan szellemekként veszik majd körbe a zeneszerzőt.

 

A Bartók Béla zenéjében megfogalmazott víziók megjelenítésére Juronics Tamás erős képi világot hozott létre Mojzes Dóra divattervezővel, akinek ez az első színházi munkája.

A bő félórás mű a zenekar előtt játszódik, és valójában nem igazi táncjáték lesz, ahogyan a társulattól megszokhatták a nézők, hanem sokkal inkább színpadi zenei installáció, vizuális látványjáték.

 

Táncetűd és pszichohorror: A Szent és a Vadak

Az esten felcsendülő másik két alkotás a Müpa tavalyi Zeneműpályázatának díjazottja.

 

Lázár Dániel Együtt vagy egyedül című táncetűdjéről a zsűriben részt vevő Juronics Tamás elmondta, az egységes, ritmikailag kifejezetten jól táncolható, mintegy húszperces mű rögtön felkeltette a figyelmét.

 

A másik zenei alkotás Molnár Viktor Mars Mission című műve mindössze kilencperces, de annál összetettebb, erős, színpadiasan feszült, néha szinte horrorisztikus hangulatot ébresztő szerzemény.

 

Az est alapötlete Bartók Béla Concerto című műve köré épül, amely magában hordozza, hogy egyfajta koncertről van szó.

 

A zenekar – mindhárom darab esetében – az árok helyett a színpadon helyezkedik el, ettől a zene jelenléte emblematikusabb, a néző egyszerre kap koncertélményt és hozzá tartozó, a zenekar előtt látható történeteket, érzeteket: három táncjátékot.

 

A Lázár Dániel művére készült Vadak címet viselő darabban a rács mögött levő csoport állandó mozgásban, törzsi rítust idéző harci táncban mutatja magát a nézőknek. A „barbárszerű” közösség belső kohéziójából létrejövő erő fenyegetően hat a rács túloldalán levőkre.

 

A két oldal közötti különbség drámaian kirajzolódik, a tánc ösztönös vadsága és a civilizált nézői attitűd egyre feszültebb távolságba sodródik egymástól. A táncosok attraktív tánca és a zenekar ritmikus játéka izzó feszültséget teremt a mozdulatlan nézőben is, a zsigeri érzékelést előtérbe helyezve az intellektuális befogadás helyett.

 

A Molnár Viktor zenéjére készült A szent című koreográfia a test és lélek harcát tárja a nézők elé. A hit keresése, jóságra való törekvés állandó küzdelemben áll az emberi gyarlósággal, a testből fakadó vágyakkal, a nemiséggel. A darab egy szexualitásából élő nő önmarcangolását, önigazolási vágyát mutatja meg, hogy tisztának, szentnek érezhesse magát.

 

A Heim Boglárka táncolta egyszemélyes darab, az előadó különleges mozgáskarakterére és előadói létére épül. A színpadkép fekete-fehér dominanciája, a szakrális tárgyak jelenléte a sötét és a világos oldal harcát, a lelki üdvösség és a testi gyarlóság néha fájdalmas távolságát hivatottak hangsúlyozni. A zene és mozgás együtt – a balettszínpadoktól szokatlan módon – a pszichohorror hangulatát idézi.

 

Juronics Tamás koreográfiái a Szegedi Szimfonikus Zenekar előadásában, Gyüdi Sándor karmester vezetésével csendülnek fel. A darabokat jövő tavasszal országos turnén, majd az ősz elején a Müpában játsszák.