Bár március 21-én ünnepeljük a napéjegyenlőséget és az Erdők Világnapját, de ez a nap egyben a Bábszínházak Világnapja – kezdte az ebből az alkalommal összehívott sajtótájékoztatót Kiss Ágnes, az intézmény igazgatója. Az ilyenkor kötelező koreográfiának megfelelően felolvasta azt az üzenetet, amelyet minden évben a hazai bábszínházi élet egyik prominense ír a szakmai közönségnek és természetesen a közönségnek.

Ezúttal Horváth Mária, a magyar rajzfilmes szakma egyik legnagyobb kortárs alakja, bábszínházi tervezéssel foglalkozó alkotója fogalmazta meg ünnepi gondolatait. Ebből kiderül, hogy

 akiket az istenek a legjobban szeretnek, azok megmaradnak gyereknek

 – hangzott el a félreérthetetlen utalás a szakmában tevékenykedőkre. 

Ahogyan a színházi, úgy a bábszínházi előadás is gyógyítani és vigasztalni képes – szólt a szívhez szóló üzenet a Bábszínházi világnap alkalmából.

A jeles napon nem tétlenkedtek a szegedi bábszínház művészei sem, akik keresztül-kasul járták bábszínházi jelmezbe öltözve a várost, köszöntötték a járókelőket, és felhívták a figyelmüket arra, milyen nevezetes nap a mai.

A sajtótájékoztató második felében bemutatták a Kövér Béla Bábszínház hetvenöt éves fennállását bemutató kötetet, amely nemrégiben jelent meg A nagy lötty címmel. A kötetről az alkotókat Bencsik Orsolya író, egyetemi oktató kérdezte. 

Elöljáróban Kiss Ágnes, a bábszínház igazgatója úgy fogalmazott: több magyarországi bábszínház is ezekben az években ünnepelte fennállása kerek évfordulóját, és valamennyi színháztörténeti kötettel emlékezett meg erről az eseményről. 

Ám ezek a kötetek kivétel nélkül felnőtteknek és a szakmának szóló színháztörténeti kiadványok lettek – ellentétben a szegedivel. 

A Kövér Béla Bábszínház két vezetőjének, Kiss Ágnesnek és Schneider Jankónak az volt a célja, hogy olyan összefoglaló mű készüljön, amit egyszerre vehetnek kézbe a gyerekek és a felnőttek. 

Progresszív, kísérletező kötet megjelentetését tervezték, ehhez megnyerték a könyv megírására Kollár Árpádot, aki az eseményen elmondta: nem szeret megrendelésre írni, de a kötet ötlete „behúzta”, így vállalta a munkát olyan kitűnő szakemberek társaságában, mint Grela Alexandra illusztrátor és Kónya Ábel grafikus. 

Önmagában a színház történetéről írni nagyon száraz lett volna, de hogy mindezt úgy, hogy az a gyerekeknek is szóljon, szinte lehetetlen feladatnak tűnt – ismerte el Kollár Árpád, aki ennek ellenére megbirkózott a feladattal. A szerző a kötet elkészítésének csapatmunka jellegét emelte ki. Mint kiderült, Kiss Ágnes és Scheider Jankó folyamatosan sok segítséget nyújtotta a könyv elkészültéhez. Ugyanez igaz a könyv illusztrátorára és grafikusára.

A lengyel származású illusztrátor megjegyezte, hogy a fejében élő és megalkotott képek szebbek, mint amik a kötetbe kerültek, de alkotótársai szerint ez a mondat leginkább Grela Alexandra maximalizmusára vezethető vissza. Az író ezzel kapcsolatban elmondta, hogy alkotói fantáziáját kifejezetten felpörgette az illusztrátor és a grafikus munkája, vagyis termékeny együttműködés alakult ki közöttük. 

Kónya Ábel azt emelte ki, hogy a kötetnek végig megvolt a vizuális dramaturgiája, és ez nagyban hozzájárul, hogy elkészült munka színvonalához.